Egy egész nap telt el az az éjszaka után, és már a csütörtökbe csúszó estén jártuk Katsukival ismét a környéket, ügyelve arra, hogy megakadályozzunk egy rablást, bűncselekményt, elfogjunk egy gonosztevőt, akármit, de sajnos négy nap elteltével sem találkoztunk veszéllyel vagy fenyegetéssel.
-Ez olyan unalmas! - panaszkodtam a mellettem haladó szőkeségnek, aki meglehetősen nyugodt arccal nézelődött.
-Hidd el, nem az! Csak oda kell figyelned a részletekre - vont vállat. - Minek gonosztevő, ha kacaghatsz azokon a kölykökön, akik odabasszák magukat? Eddig kettőn nevettem, akik pofára estek szaladás közben.
-Mily' kedves.. - mondtam ironikusan, majd összevontam a szemöldökeimet. - Most komolyan kineveted szegényeket, ha elesnek?
-Igen - felelte egyszerűen. Ez gonosz volt, Katsuki..
Egy bosszús sóhajt kifújva meredtem magam elé, majd néztem körbe. Semmi érdekes dolog. Gyerekek, akik futkároznak, emberek, akik az üzletek Karácsonyra való kínálaták nézik az üvegen át, és az autók meg egyébb közlekedési járművek, amik a majdnem esti órában felhalmozzák a forgalmi dugót a négysávos úton.
Diszkréten Katsukira pillantottam, hogy ellenőrizzem, hogy mit néz, milyen hangulatban van, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ezen a járőrözésen is halálra fogom unni magam.
-Tudod, hogy min gondolkodtam? - kezdeményeztem beszélgetést.
-Minek nézek ki? Gondolatolvasónak? - nézett rám bosszúsan. Szuper. Ezek szerint, ameddig az akció-hiányos járőrözés engem untat, belőle az agressziót váltja ki.
-Egy idegbeteg hülyének - mondtam rezzenéstelen arccal, mire észrevettem, hogy az állkapcsa megfeszül, és a jobb szeme körüli izmok meg-megrándulnak. Pontosítok: Egy idegbeteg- és rángásos hülyének..
-Tch.. - csettintett a nyelvével, majd az ökölbe szorított kezeit a hős jelmeze zsebébe nyomta. - Szerencséd, hogy ma nem vagyok olyan rossz kedvemben, különben szétrúgnám a segged!
-Valóban? - néztem rá szórakozottan, egy vigyort visszafojtva.
-Valóban.
Egy szemforgatással ráhagytam, majd egy gondterhelt sóhajjal megigazítottam a téli jelmezemhez hordott fülmelegítőmet. Te jó ég, miért nem történik semmi??
A csend kettőnk között már kezdett kínos lenni, ahhoz képest, hogy mostanában már sokkal kényelmesebbek vagyunk egymás körzetében. Ennél már az is jobb lenne, ha egyedül járőröznénk.
-És ha külön válunk? - kérdeztem, előre is félve a válaszától és reakciójától.
-NEM! - jött a részéről az ellentmondást nem tűrő válasz, a vártnál kicsit ingerültebben. - Csak azért, hogy bajba sodorj minket? Ki van zárva! Félarcú rohadék apja is megmondta, hogy együtt kell maradjunk! És túl jól ismerlek! Tudom, hogy milyen meggondolatlan vagy, és hogy vonzod a bajt!
-De hívnánk egymást, ha valami történne...
-A fenét! Majd fejjel fogsz egy gonosztevőbe belefutni, gondolni, hogy egyedül legyőzöd! Aztán majd szépen megöleted magad!
-Nem fogom! - mondtam keresztbe tett kézzel. - Kisujj eskü, hogy ha látok egy erős gonosztevőt, akkor hívlak, és nem foglalkozom vele, ameddig oda nem érsz.. - néztem rá könyörgő szemekkel, mire gondterhelten felnyögött.
-A francba.. - nézett rám bosszúsan. - De ha megöleted magad, esküszöm, hogy kinyírlak!
A fenyegetésére egy kínos mosolyt varázsoltam az arcomra, majd megindultam a legközelebbi átjáró fele, azonban Katsuki megragadta a karom.
YOU ARE READING
Bízz bennem/ Bakugo x oc
Fanfiction"-Ha kell, gyere és vedd el! - emeltem fel a telóm, s hátra tartottam, mikor megpróbált feléje nyúlni. [...] Bakugo éppen egy nagy lökettel nyúlt a kezem felé, mikor hátra léptem, de mögöttem az ágy díszelgett, így leestem a lágy matracra. Az...
