In the arms of the devil

18. rész

Yoongi pont akkor parkolt le a házam elé amikor én, és egyedül jött. Egy kicsivel lentebb parkoltam le, nehogy meglásson. Ő bement a házba én pedig vártam még pár percet és csak utána mentem be.

- Azt mondod hogy legyek itt pont ötre erre te késel.- mondja halál komolyan a kanapémon ülve. Akkor szerintem veszünk egy új kanapét.

- Volt fontosabb dolgom is.- forgatom meg a szemem, makd intek Hyunjinnek- akik ez idő alatt már haza értek - hogy kötözzék meg Yoonginak a kezét a háta mögé. Ő ezt így is teszi, habár Yoongi kapálózik, végül sikerült lekötözni őt-  egyétek el a fegyverét.- legyintettem komoly tekintettel.

Miután sikeresen elvettük tőle az összes fegyverét leráncigáltuk a pincébe- ahol ugye az edző termek is vannak- és bevittük őt a legutolsó szobába a családja mellé. Yoongit hozzá kötöztük egy székhez, majd a családja mellé ültettük.

- Azt mondtad halottak!- mondta Yoongi összeszorított álkapcsal és lángokat szóró szemekkel.

- Máshogy eljöttél volna?- kérdezem meg tőle felhúzott szemöldökkel- Amúgy nem teljesen hazudtam. Most lesz az utólsó alkalom hogy látni fogod őket, azzal a különbséggel hogy nem ők halnak meg hanem te- aa feleségének a kipirosodott, kisírt szemeiből újra elkezdett folyni a könny.

- Kérlek szépen ne öld őt meg! Ha ő meghal nem lesz pénzem és nem tudok egy szelet kenyeret sem az asztalra tenni! - eloldozta Hyunjin Yoongi feleségét aki térdeborulva és zokogva könyörgött nekem hogy ne öljem meg. Őszintén nem nagyon hatott meg. Amit a férje tett az megbocsáthatatlan és most szenvednie kell. A kisfiút amint eloldoztuk odarohant az apjához és átölelte.

- Azt hittem már sose látlak többé. Apa én nagyon féltem, de már nem félek mert te itt vagy és megvédel minket.- mosolyogva ölelte az apját a kisfiú, és a szavak hallatán Yoongi szeméből megállíthatatlanul kezdett a könny potyogni. Egy kicsit engem is megérintett a fiúcska beszéde, de vissza emlékeztem hogy Yoongi mit tett Jisungal és az a kis sajnálat ami bennem volt el is múlt.

- Itt vagyok Seojun, mostmár nem kell félned.- mondta Yoongi a fiának zokogva.

- Apa, miért sírsz?

- Nem sírok, ez nem könny hanem izzadság- rázta meg a fejét egy erőltetett mosollyal.

- Oké elég ebből a nyálas családi összejövetből, nekünk még dolgunk van. Wendy fogd meg a gyerekedet és menjetek haza. A pénz miatt meg ne aggódj küldök majd annyit ami elég lesz egy egész évre.- Wendy felvette Seojunt az ölébe és már mentek is volna de a Seojun visszakiabált Yoonginak.

- Apa te nem jösz velünk?- könnyesedtek be a kisfiú szemei.

- Majd később utánatok megyek. Ígérem mire felébredsz holnap reggel már otthon leszek - már most sajnálom Seojunt mert többé nem láthassa az apját. Seojun mosolyogva bólogatott majd köszönt Yoonginak és mondta az anyjának, hogy gyorsan menjenek haza mert akkor alszik és mire felébred az apja ott lesz mellette és majd játszanak egyjütt. Milyen magas álmok, kár hogy nem fog valóra válni. 

Kisétáltak a szobából és én pedig bezártam az ajtót majd odasétáltam Yoongi elé s leültem az előtte heverő székre.

- Most hogy végre nincs itt senki akinek nem kellene itt lenni szerintem ideje lenne elkezdenünk "beszélgetni" - rajzolok macskakörmöt az ujjaimmal a levegőbe.- Első kérdés: Miért raboltad el Jisungot? Mielőtt elkezdenél itt mindent össze-vissza hazudozni előre figyelmeztetlek hogy minden rossz válaszért kérek egy ujjat, vagy egy fület, vagy egy nyelvet mindegy. Megadom neked azt a lehetőséget hogy te válaszd ki melyiket akarod levágatni.- számolgattam az ujjamon amikor felsoroltam neki azok a testrészeket amik közül választhat.

- Honnan tudnád meg ha hazudnak?- kérdezi egy mániákus mosollyal a száján és oldalradönti a fejét.

- Onnan drága egyetlen Yoongi hogy egy hazugság vizsgálót fogunk rádkötni.- a szemébe nézve határozottan mondom ezt a mondatot és ő egy olyan " na bazdmeg" nézéssel nézett rám- Hyunjin kösd rá- parancsolok rá és ő úgy is tesz amit én mondok.- akkor most újra megkérdezem: Miért raboltad el Jisungot?- nem válaszol csak egy ugyanolyan mániákusan mosolyog rám. Ekkor már kezdett felmenni bennem a pumpa ezért ráordítottam- válaszolj ha nem akarsz 10 ujj veszteséget bazdmeg!- még most sem válaszolt ezért én feláltam és és a késes polchoz sétáltam elővettem egy hatalmas bárdot vissza sétáltam hozzá és az arcán végig húzom az arcán, egy hatalmas nyílt sebet hagyva maga után.- még most sem beszélsz?

- Miért beszélnék? Nincs veszteni valóm így is, úgy is meghalok ma akkor meg nem mindegy hogy mit csinálok?

- Nem bazdmeg nem mindegy! - ordítottam rá ma már sokadjára.

- És ugyan miért nem?- kérdezte hanyagul.

- Mert így mások életével is játszol.- emelem fel a bárdal az állat hogy végre a szemébe tudjon újra nézni.

- Ezt meg hogy érted? Már megint a családom életére akarsz törni?- most már nem hanyagul, hanem úgy kérdezte mint akit érdekel is valóban amit mondok.

- Lehetséges. És most nem csak elrabolom őket és tartom itt pár éjszakára, hanem meg is ölöm őket- mondom magabiztosan.

- Oké-oké mostmár beszéleg csak kérlek ne bánts őket......

Sziasztokk❤️💕

Ma úgy éresztem hogy agyvérzést kapok annyira ideges voltam. 7 órám volt, és az utolsó óra végén még fel kellett menni az osztályba- megjegyzem a legtetején van az osztályunk az iskolában- cipőtváltani, aztán bevertem a fejemet az ablakba, az osztályfőnök nem engedett el engem mert le kellett menni nyomtatni továbbtanulási papírokat így le kellett mennem vissza le a földszintre, majd az original papírokat vissza az osztályba aztán vissza le a földszintre hogy végre haza tudjak menni. Azóta már minden rendben mert ettem gyrost❤️ és most hallgatom ariana grandetól a that boy is mine című dalát. Igen ilyen idegbeteg roncs vagyok én, szokták mondani hogy bevettem-e a mai gyógyszeremet de nekem mindig az a válaszom hogy nem szedek gyógyszereket. Szoktam azon gondolkozni hogy lehet valami pszichés próblémám de mindeg rá kell jönnöm hogy semmi gond az agyammal, csak egy kicsit idegbeteg.

Hamarosan hozom a kövi részt addig is maradjatok rosszak és gonoszak Infernos-ok 😈💕❤️