In the arms of the devil

39. rész

- Váljatok mind a ketten Henn- é.- mondta játékosan és ott hagy minket, két bolondot a nappaliban énekelve. Hirtelen egy szokatlan, de mégis jól ismert illatot éreztem, amit már rég nem éreztem. Citrom. Apa félelmetes illata. Lefagytam, így abbahagytam az éneklést amit Jeongin észrevett és rá is kérdezett.

- Történt valami, Jisung?- rázta meg gyengéden jobb vállamat.

Körbevezettem szememet figyelmesen a szobán, és észrevettem Őt a sarokban állni, egy olyan mosollyal a száján mint amikor gyerekként valami rosszat csináltam és végre elverhetett valamilyen fegyverrel. Vagy seprűvel, vagy szíjjal, vagy éppen egy vas székkel.

- Úristen, ő meg ki?- néz Jeongin arra a pontra amivel pontosan szemeztem. Nem szólaltam meg, csak álltam csendben.- Válasszolj már! Ki ő, és mit keres itt?- fakad ki kicsit hangosabbban Jeongin. Szemeim elsötétültek mikor megláttam hogy háta mögül kihúz valamit. Egy hatalma, fehér vas rúd volt az. Egyszer azzal vert meg, és több hónapig rajtam maradtak annak a nyomai. Jeongin szólogatott, de csak tompán ütötték meg szavai füleimet.

Hatalmas lövés hangokat hallottam meh ami kizökkentett gondolatmenetemből. Minho lelőtte a gonosz szellemet, aki azonnal a földre hullott. A szellemek is meg tudnak halni? Érdekes!

- Hogy öltél meg egy szellemet?- sietek oda Minhohoz.

- Nem tudom, de a lényeg az hogy sikerült.- ölel magához Minho és a hajamkoronámba nyom egy puszit.

- Rendben hogy ti jól vagytok, de én majdnem szív rohamot kaptam.- vesz egy mész levegőt Jeongin és kezét a szívére helyezte. Mi kinevettük drámázását.- De jó hogy ti boldogok vagytok.- viharzik ki a nappaliból Jeongin.

- Akkor többé nem fog megjelenni?- néz le rám Minho.

- Reméljük.- válaszoltam  röviden.

- Ma lesz a házban egy tárgyalásom Thaiföld második legnagyobb maffia vezér feleségével, mivel az ilyen ügyeket ő intézi el neki.- avat be pár másodperc csend után kicsit maffiás dolgaiba.

- Miről tárgyaltok?- kíváncsiskodom.

- Meg szeretnénk venni egy fegyver áruházat Thaiföldön, ami az ő tulajdonuk alatt van. Ma baszéljük meg hogy eladják-e nekünk, vagy sem.- felyti ki válaszát Minho, s ebben a pillanatban egy nő lépett be az ajtón. Szeme sötét barna, bőre világos mocha színű volt. Gyönyörű fekete haja combját érintette, és fehér ruháját pár kő díszítette, ezt feldogva pár ékszerrel, egy fehér magassarkúval, és egy fehér szőrme kabáttal mely derekáig ért.

-Jó napot Raylai Thongsuk vagyok, Boss Chaikamon felesége. A tárgyalás miatt vagyok itt, Lee Minhot keresem.- mutatkozik be a lány koraiul. Nagyon jó volt a nyelvben. Omega volt, megragadó rózsa illattal.

- Én lennék az.- nyújtja ki kezét Minho, amit a lány egy nagy mosollyal elmis fogad.

- Te meg ki vagy?- lép be köreink közé a kacér Changbin.- Szeretnél egy kicsit beszélgetni?- veti be magát Changbin.

- Kopj le.- utasítsa vissza Raylai Changbint, akit ez látszólag elszomorított. Ilyen pillanatokban szoktak fura kérdések eszembe jutni, például: Hol lehat most Felix és Hyunjin. És Chan meg Seungmin? És Jeongin hová futhatott?

- Mehetünk?- kérdezi a lánytól Minho, és a lány csak bólintott egyet majd el is indultak valamerre. Újra egyedül maradtam, ma már vagy ezredjére. Azért hogy ne maradjak sokáig egyedül elmentem és megkerestem Seungmint, mivel az az ötlet pattant az agyamba, hogy milyen jó lenne most tanghulut készíteni, szóval fel is pattantam és irányt vettem Seungmin szobálya felé abban reménykedve hogy ott találom őt. Ahogy reméltem, Seungmin ott ült az ágyán a telefonján görgetve.

- Hé, Minnie! Lenne kedved készíteni velem tanghulut?- jóisten mi ez a név? Ez olyan cikinek hangozhatott.

- Új becenevet találtál ki?- néz fel telefonjából mosolyogva és egyik szemöldökét felemei.- Amúgy aha, csinálhatunk. De csak ketten?- rántom meg a vállam jelezve azt, hogy bárki csatlakozhat hozzánk és nem muszáj csak kettesben lennünk.- Mert pár hete én és Felix felgyújtottuk a konyhát palacsinta készítés közben. Emlékszel?- nevetünk fel egyszerre az emlékek hallatán.

- Persze hogy emlékszek, hogy is felejthetném el?- kérdezek vissza, amire nem kapok választ.

- Akkor csinálunk tanghulut?- bólogatok hevesen, mire Seungmin leugrik az ágyáról és együtt kisétáltunk a sötét zöld szobából.- Megkérdezzük Felixet hogy lenne-e kedve csatlakozni hozzánk?

- Persze.- indulunk Felix szobájá felé, ami majdnem az egyén mellet volt. Kopogás nélkül rúgtuk be az ajtót ami mögött ausztrál barátomot láttam Jeonginnel hatalmas pletykákban beszélgetni és nevetgélni.

- Szeretnétek tanghulut készíteni velünk.- kérdezi Seungmin. A kettő beszélgető társ egybe néz és mintha a szemükkel tudtak volna komunnikálni Felix válasszolt kérdésünkre.

- Most kihagyjuk, de lehet hogy később csatlakozunk hozzátok.

- Ok, csá.- zárta le a beszélgetést gyorsan Seungmin, és rohantunk le a konyhába.- Mire is lesz szükségünk?- fordul felém.

- Pár pálca, gyülömölcsök, cukor, egy tál és egy hőmérő. Szerintem ennyi.- sorolom fel a szükséges dolgokat, amit elő is vettünk. Megmostuk a gyümölcsöket, epret, szőlőt és narancsot használtunk, majd csont szárazra töröltük azokat. Előmelegítettük a főzőlapot, majd a tálba cukrot és vizet raktunk fel melegedni.

- Ezt meddig kell a tűzön hagyni?- mutat a tálban lévő cukorra Seungmin.

- 150 celzius fokig. Erre kell a hőmérő.- mutatom fel a kezemben lévő tárgyat.

- Óh, mostmár értem hogy miért szorongattad ennyire azt a tárgyat a kezedben!- mondja úgy, mintha egy lámpa villant volna fel a fejében. Nem tudtam bent tartani a nevetésemet az arckifejezése miatt.- Meddig kell várnunk hogy elérje a 150 fokot?- türelmetlenkedik.

- Körülbelül 10 percet.- világosítom fel agyát.

- Nem kéne előkészítenünk üvegtálba vizet és jeget? Mert én így láttam videókban.- emlékeztet arra a fontos részletre ami teljesen ki ment az eszemből.

- De, kéne.- veszek ki a szekrényből egy üvegtálat amibe engedek hideg vizet, és a hűtőből raktam bele jégkockákat.

- Jisung, szerintem az már elég meleg.- szólal meg Seungmin egy pár perc múlva. Én a hőmérőt belerakom az aranybarnára fordult cukor szirupba, és látom hogy Seungminnek igenis igaza volt, hiszen a hőmérő pontosan 150 fokot mutatott. Elzártam a főzőlapot, és minden pálcikát egyesével mártottuk bele a forró szirupba, majd a jeges vízbe.- Moszmár megkóstolhatjuk őket?- kérdezi ugrálva Seungmin.

- Igen.- veszünk ki egy-egy pálcát a jeges vízből és beleharapunk abba. Az a roppanó hang amit kiadott az édességnek nevezhető gyümölcs valami csodálatos volt. Seungminnel összenéztünk ,s nevetve ettük meg a kezünkben lévő pálcákat.

- Vigyünk fel belőle Felixéknek?

- Jó lenne, hamár nem tudtak, vagy akartak lejönni elkészíteni őket.- fogjuk meg a tálban lévő pálcákat és megindultunk vele fel a lépcsőn, egyenesen Felix szobályába, de nem számítottunk arra hogy egy könnyekkel beborított arcú Jeongint, és egy Jeongint vígasztaló Felixet találunk az ajtó túlsó oldalán.

- Történt pár dolog vele ma, amire még én sem voltam felkészülve hogy végig hallgassam........

Sziasztokk❤️💋💕

Nincs sok időm hogy írjak nektek most ide mert mindjárt lemerül a laptopom, szóval élvezzétek ezt a részt és legyetek boldogak, és maradjatok pozitívak.( nem tudom hogy miért írtam le ezt, de fogadjátok szeretettel ezeket a sorokat.)

Hamarosan hozoma kövi részt addig is maradjatok rosszak és gonoszak Infernos-ok😈❤️💋💕

Byee💝🌹