In the arms of the devil

34. rész

Jeongin idegesen, de egyben szomorúan trappolt be a nappaliba ezzel megzavarva beszélgetésünket.

- Van valami gond Jeongin?- fordulunk felé én és Felix is és Felix megkérdezte tőle amire Jeongin nem válaszolt csak elfordította a fejét.- Most miért ignorálsz?- próbált nem hangosan beszélni vele Felix.

- Veled és a bátyjámmal nem beszélek csak Jisung.- durcizik be.

- Miért? Nem csináltunk semmit. Nem értelek.- zavarodik össze drága ausztrál barátocskám.

- Nem te mondtad az előbb hogy kihalgattátok a beszélgetésünket este?- szűkíti össze a szemeit Jeongin és oldalra dönti a fejét.

- Abban semmi rossz nincs. Mi csak segíteni akartunk nektek.- hadonászik Felix úgy mint egy őrült amit nem tudtam hová tenni. Én Jeongin oldalán álok hiszen nem esik jól ha a barátaid kihallgatnak a hátad mögött. Bár a véleményemet nem kérdezték ki így nem mondtam ki semmit ebből az előbbi monológomból.

- De avval hogy kihalgattok nem segítetek semmit.-ordít rá hirtelen Felixre amitől az említett egy kicsit meghátrált.- Szerintem neked sem tetszene az hogyha én és Jisung kihalgatnánk téged és Hyunjint. Szerinted?

- Azt hittük nem vesztek minket észre.- suttogja Felix.

- Nem vettünk titeket észre, de hallottam a Jisungal való beszélgetéseteket. Te mit gondolsz erről Jis? Szerinted jó dolgot tettek azzal hogy kihalgattak miket?- fordul felém Jeongin.

- Engem hagyjatok ki a vitátokból. Légyszi ne keverjetek bele engem is.- mondom egy kis hezitálás után.

- Óh drágám, már rég belekeveredtél.- horkan fel a legfiatalabb.- Már akkor részese voltál ennek az egésznek amikor Felix belekezdett neked a pletykába. Szóval, mi a véleményed?- kérdezi meg újra az előbb már feltett kérdését.

- Előbb kell elindulnunk mert ma még be kell menjünk a kórházba hogy az orvos megnézze a válladat, ezért már most el kellene indulnunk.- sétál be a nappaliba Minho ezzel megmentve engem a fájdalmas igazság kimondása elől, ami csak Felixnek lenne fájdalmas szerintem, de nekem sem lenne kellemes a barátom ellen fordulnom, de az igazságnak nem kellene fájnia.

- Akkor felveszem a cipőmet meg a kabátomat és mehetünk.- vetek egy pillantást két jóbarátomra és Felixen látszik hogy a sírás szélén egyensúlyozik, de még tartsa magát. Ezzel ellentétben Jeonginon látszik hogy tudja hogy igaza van és egy kis ideg is látszik szemében. Úgy tettem ahogy mondtam és elköszöntem két vitatkozó barátomtól majd fellélegezve léptem ki lakásunk ajtaján Minhoval az oldalamon.

- Mi történt az a kettő között? A feszültséget kanalazni lehetne bent.- fordul felém miután mind a ketten bekötöttük magunkat.

- Röveden annyi hogy Felix és Seungmin az éjszaka folyamán kihallgatták Changbint ahogy szerelmet vallott Jeonginnak, és most Jeongin veszekedik Felixel hogy miért is tették az amit.- Minho szemei hatalmasra kerekednek mikor kimondtam azt hogy Changbin szerelmet vallott.

- Szóval bevállt a több hetes biztatásunk és Changbin végre erőt vett magán?- villant egy fog mutatós mosolyt ami felért a füléig.

- Várj, te tuttál erről az egészről?- körözök kezeimmel és kérdésemre Minho csak bólint párat.- Te biztattad?

- Én és Hyunjin, de már vagy 3 hete csak Jeonginról áradozik és még csak most vette a bátorságot elmondani neki az érzéseit.- mondja miközben beindítja a kocsit és elindultunk az utunkra.

- Hová megyünk először?- érdeklődöm miután pár percig mindketten csak csendben néztük az utat.

- A temetőbe.- válaszol rám sem tekntve.