In the arms of the devil

47. rész

- Ti hogy értetek előbb haza mint mi?- kérdezi dőlőngélve Minho. Nem tudom hogy lehetséges-e, de mégrészegebb lett mint volt. A két kanapén ülé szétrobbantak egymástól abban a pillanatban amikor meghallották Minho hangját.

- Hé Changbin! Azt akarod hogy kinyírjalak?- kiabál oda az említettnek Seungmin mire Changbin csak lehajtott fejjel rázza meg a fejét.

- Nemár Seungmin. Hagyj élni az életemet. Nem kontrollálhatsz sem engem, sem pedig őt örökké. Fogd fel hogy már nagykorú vagyok és hogy nem kell többé vigyáznod rám. Tudok saját döntéseket is hozni és ez az én döntésem volt, szóval ezt tartsd tiszteledben és hagyj minket békén.- akad ki hisztérikusan Jeongin, mire a bátyja csak felhorkan.

- Rendben, éld csak a te kis életedet. De hozzám ne fuss sírva amikor összetörik a szívedet, mert nem fog érdekelni és nem foglak megvígasztalni sem pedig összerakni téged újra. Felőlem törött maradhatsz örökre is, hiszen ez volt a te döntésed.- az utólsó szavakat Seungmin már egy kis gyúnnyal mondja, ami láthatóan nem esett jól öccsének.- Ne mindegy, megyek aludni. Csá.- fordul meg, majd elindul fel a lépcsőn a szobája felé.

- Itt mégis mi történt?- mondja Felix akit éppen most hozott be Hyunjin, mivel amint kiszállt az autóból és elkezdett megállíthatatlanúl hányni.

- Testvér háború.- válaszol Chan Felix éppen feltett kérdésére.- Szerintem most mindannyiunkra ráfér egy kiadós alvás. Jisung, józanítsd ki valahogy Minhot.- parancsol rám, majd pedig ő is elindult a szobája felé. Chan után mindenki szép lassan beterelődött a saját kis kuckójukba, én pedig kijózanítottam Minhot. Literálisan leöntöttem egy láda jég hideg vízzel amitől egyből észheztért.

- Hány óra van, Jisung.- kérdezi kicsit kómásan és egy kicsi rosszullétet is fel lehetett fedezni a hangjában.

- Hajnali három.- nézek rá a falon csüngő órára, ami pont megütötte  a hajnali hármat.

- Hú baszki, jó késő van. Aludjunk.- fekszik be az ágyba, majd megpaskolja a maga mellett lévőöres helyet utalva arra hogy feküdjek be mellé. Én úgy is tettem, de Minhonak kibírhatatlanul büdös ital szaga volt aminek szót is adtam.

- Bűzlessz a sok italtól.

- Nem is ittam sokat.- erre a kijelemtésére én cinikusan felnevetek, amit ő értetlenül nézett.

- Nem ittál olyan sokat? Mikor odamentem hozzád rámtapadtál, aztán elkezdtél táncolni, és mikor Hyunjin odajött hozzánk hogy menjünk velemert Felix verekedni akart, azt mondtad hogy had verekedjen majd legalább jól elverik a seggét.- avatom be az este történtekbe, amit ő meglepően hallgatott.

- Én így beszéltem Felixről?- a kérdésére én csak bólogatok.- Én nem emlékszek rá.- vonja meg a vállat, majd íriszeit lehunyta és egy szempillantás alatt már csak az egyenletes szuszogását lehetett hallani. Ezután nem sokkal én is átléptem az álmok kapuit.

[...]

Már Január 3.-a van, de Seungmin nem hajlandó beszélni öccsével, ő hiába kezdte el a komunációt bátyja csak elment mellette rá sem pillantva. Jeongin megszerette volna beszélni bátyjával a történéseket és hogy megbánt mindent amit mondott, de bátyja rá sem hederített. Jeongint ez láthatóan elszomorította és szokszor kérte Chant hogy beszéljen a párjával és ő ezt meg is tette minden alkalommal, de Seungmin nem hallgatott senkire. Mindig azt mondta mindenkinek, hogy komolyan gondolt minden szót amit kiejtett szájából és hogy nem fog megbocsájtani öccsének azért mert azt mondta neki hogy hagyja őt békén. Seungmin ezeket a szavakat igenis nagyon komolyan vette, hiszen mostmár nem érdekelte öccse egyik tette sem amit csinált. Az sem ha valami hülyeséget, vagy éppen veszélyeset csinált.

- Jisung, beszélnél Seungminnel kérlek? Talán neked majd elhiszi azt, hogy tényleg megbántam mindent. Hiszen téged még szeret, nem úgy mint engem.- jön oda mellém a konyhába Jeongin, ahol épp egy jó beszélgetésben voltam Minnievel.

- Ne beszélj hülyeségeket, hidd el nekem azt hogy még téged is szeret, csak most meg van sértve. Én beszélek vele szívesen, de nem ígérem biztosra azt hogy sikerülni fog.

- Köszönöm már azt is hogy megpróbálod értem.- ölel át szorosan Jeongin.

- Akkor én most megyek és megpróbálom meggyőzni Seungmint.- intézem szavaimat Minnienek miután Jeongin elengedett és kiment a konyhából.

- Sok sikert!- bátorít Minnie, és ezután indultam is Seungmin felé magabiztosan, de mikor megláttam őt ez a magabiztosság el is illant egy másodperc alatt. Vettem egy nagy levegőt, majd leültem mellé.

- Ha te is azért jöttél ide, hogy meggyőzz arról hogy bocsájtsak meg az öcsémnek akkor most elveszem mind kettőtök reményét, hiszen ez nem fog megtörténni.- mondja fel sem nézve a kezében tartott telefonjából.

- Seungmin, azt mondtak neki hogy nem fogod összerakni őt ha valaki összetöri őt. Csak azzal nem számoltál hogy te voltál az aki összetörte őt, és csak te vagy arra képes hogy összerakd őt hiszen eddig mindig hozzád fordult ha valami történt a kis szívével.- világosítom fel, de ő csak megvonja a vállát úgy mintha őt ez nem érdekelné, de látom a szemeiben hogy igenis érdekli.- Látom hogy ki szeretnéd beszélni magad, szóval rajta. Mond ki ami nyomja a lelkedet.- erre ő végre felnéz rám és szemei aljában könnyek gyűlnek, de erőszakosan letörli őket.

- Tényleg elmondhatok neked mindent?- bólintok kérdésére válasz képpen.- Jeongin az elmúlt napokban egyre jobban eltávolodott tőlem, és kiderült az hogy titkos kapcsolatban volt Changbinnal hónapokig, még akkor is amikor megakarta őt erőszakolni. Amiket Jeongin a fejemhez vágott pár nappal ezelőtt igenis nagyon szíven ütött főleg az amikor azt mondta hogy nincs szüksége már arra hogy vigyázzak rá és hogy hagyjam őt békén. Azt mondta hogy tartsam őt tiszteletben, ezért azt csinálom. Azt kérte hogy hagyjam őket békén és ezért nem segítettem neki akkor sem akor véletlenül belenyúlt a forró olajba, pedig belülről felemésztett engem az ahogy láttam őt szenvedni. Lehet hogy úgy tűnik hogy nem érdekel a sorsa, de ez nem így van. Nem akarom hogy bármi rossz történjen vele sem mentálisan sem pedig fizikálisan, de ezt ő csak úgy láthassa mintha egy ketrect építenék köré amiből nem engedem őt ki. Segítek ezzel neki hogy rájöjjön arra hogy én mindig jót akartam neki, és nem pedig irányítani az életét. - fejezi be monológját Seungmin.

- Azt hiszi hogy többé már nem szereted őt.- mondom mire Seungmin szemei kétszeresére nőnek.

- Pedig nagyon is szeretem őt. Az életemet adnám azért hogy ő biztonságban legyen és ne essen semmi sértelme.

- Tényleg így gondolod bátyó........

Sziasztokk💕💋❤️

Tudom, ez a rész egy kicsit hülyén végződött, de semmi ötletem nem volt ahhoz hogy mit írhatnák nektek így csak írtam ami eszembe jutott. Remélem attól még élvezhető volt.

Beleszerettem egy kdramaba, és fél napja a zenét hallgatom belőle. Be akartam nektek ide rakni, de sajnos azért még azt nem tudom hogyan kell. De a sorozatnak a címe, Doom at your service. Mindenkinek ajánlom hogy megnézze mivel nagyon ngayon jóóóóó. A zene címe pedig, Breaking down by Ailee. Hallgassátok meg ha van hozzá kedvetek.

El sem tudom hinni hogy már túl léptük a 4k nézettséget!! Az elején egy kis hobbiból kezdtem írni, de mostmár az életem részévé vált és nem tudnák már nélkületek élni. Ez az élmény egy hatalmas része lesz az életemben amikor majd pár év múlva vissza gondolok ezekre a napokra mikor már nem lesz bennem semmilyen remény, mivel ilyenkor ha rátok gondolok akkor mindig felderűl a napom. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, van néhány különleges személy itt wattpadon akik olvassák a könyvemet, akiknek nagyon hálás vagyok mert mindig vote-olnak a részekre és remélem magukra ismernek ezek a személyek. Különösen imádlak titeket srácok❤️❤️❤️❤️❤️

Hamarosan hozom a kövi részt addig is maradjatok rosszak és gonoszak Infernosok😈❤️💋💕

Byee💝🌹