In the arms of the devil

43. rész

- Rendben.- nem tudtam semmit sem tenni csak elfogadni a sorsomat. Elfogadni azt hogy ez tényleg nem egy szép álom, hanem a maffia sötét és igaz rémálma. Elfogadni azt hogy ebbe a rémálomba fogom megszülni a Minhoval közös gyermekünket és nem abba a szép álomképbe amit én egyszer régen megálmodtam magamnak.

A ház küszöbét átlépve egy sietős Felix szaladt hozzánk gyorsabban mint egy 2024-es Porsche 718 Boxster.

- Nem tudjátok hol van Hyunjin?- hadarja el.

- Nem, miért?- válaszolok őszintén és kíváncsian.

- Gyorsan el kell készülnünk mert egyre a templomban kell lennünk.- basszus el felejtettem! Ma van Felix és Hyunjin esküvője.

- A fürdőben van.- mondja a mellettünk elhaladó Changbin.

- Köszi.- kiabálja a már messze lévő Chagbin után Felix, majd Hyunjin szobájba szalad be.

- Szerintem jobb lenne ha mi elkezdenénk készülődni.- Minhoval együtt sétáltunk fel a szobáinkba, és most kivételesen mind a ketten a saját szobánkba sétáltunk be és nem egymáséba.

Benyitottam a szobám ajtaján, lezuhanyoztam, felvettem az előre kikészített szürke öltönynadrágomat egy fehér ingel, és a hajamat megpróbáltam úgy megcsinálni hogy áljon is valahogy. Mikorra én kész lettem akkor mármindenki a ház előtti kocsiban ült, az előtte álló kidíszített fekete autóban pedig Felix és Hyunjin ücsörgött. Beszálltam a kocsiba a többiek mellé és másfél óra után meg is érkeztünk egy kicsivel előbb a templomba. Volt egy kis időm beszélni Felixel.

- Hogy érzed magad?

- Egy kicsit izgulok.- vallja be őszintén.

- Egy kicsit?- nézek rá fél szemből és az egyik szemöldökömet felemelem.

- Na jó, nagyon izgulok.- neveti el magát.- Képzel, könyörögtem egy kicsit Minhonak és megengedte hogy meghívjuk a legközelebbi családtagjaimat.- az arcomon tiszta sokk látszódott, de valahol ott bujkált benne az a hatalmas adag öröm amit éreztem. Felix családja olyan mintha az én családom lenne. És az hogy 4 teljes hónapután újra láthatjuk őket az valami csoda.

- Akkor itt van anyud, apud, Rachel és Olivia is?- Felix izgatottan kezdettel bólogatni.

- Jisung, megérkezett a pap. Mostmár ki kell jönnöd Felixtől.- jön be a kis szobába Seungmin és kihoz onnan engem.

Hyunjin már ott állt az oltárnál fekete öltönyben, hozzá illő fekete nadrágban, nyakkendőben és az öltöny alatt egy fehér ingben. Míg Felix meg nem érkezett addig a húgával, Oliviaval beszélgettem. Aztán megjelent Felix is. Csodálatos volt. A mosoly az arcán fényesebben ragyogott mint nyolcvan nap egyszerre. Felix szem ragyogtatón szép volt. A fények, a virágok, a mosolyok az emberek arcán. Tökéletes. Pont így képzeltem mindent neki.

Felix levonult a folyosón, mögötte négy kislány szórta a rózsa és a cseresznye virág szírmokat, a zene gyönyörűen szólt. Mikor Felix már ott állt Hyunjin mellett, a pap elkezdte mondani a tradícionális beszédet.

- Kedves testvérek, családtagok, barátok! Nagy öröm számunkra, hogy ma együtt lehetünk, és tanúi lehetünk Hwang Hyunjin és Lee Felix szövetségének, amelyet Isten szíve előtt kötnek meg. A házasság nem csupán kettő ember közötti szerződés, hanem egy szent szövetség, amelyben Isten jelen van. Amikor ma Hwang Hyunjin és Lee Felix kimondják egymásnak az igent, Isten áldását kérik közös életükre. Most pedig a házassági eskütétel következik. ismételjétek utánam a szavakat, amelyekkel megfogadjátok egymás iránti szereteteteket és hűségeteket. Hwang Hyunjin. Fogadod-e, hogy egészségben és betegségben, szegénységben és gazdagságben, jóban és rosszban is hűséges társa leszel, és őt mindhalálig szeretni és tisztelni fogod?

- Fogadom.- mondja Hyunjin, majd a pap Felix felé fordult.

- Lee Felix. Fogadod-e, hogy egészségben és betegségben, szegénységben és gazdagságben, jóban és rosszban is hűséges társa leszel, és őt mind halálig szeretni és tisztelni fogod?

- Fogadom.

- Most pedig Isten és az egybegyűltek előtt örömmel jelentem be hogy Hwang Hyunjin és Lee Felix immár férj és feleség. Amit isten egybekötött, ember szét ne válassza. Most megcsókolhatod a feleségedet.- Hyunjin Felix ajkaira hajolt. A templomot a tapsolás töltötte be.

Kisétáltunk a templomból, Hyunjin és Felix legelőről voltak. Felix kezében egy tányér volt amit földhöz vágott. A mondás úgy tartja hogy ha az esküvőm eltör a menyasszony egy tányért, akkor annyi gyermeke lesz ahány darabkára törik a tányér. A tányér 3 felé tört. Felix egy kis sikolyt közebette férje nyakába ugrott, aki elkezdett pörögni Felixel.

- Itt az ideje hogy eldobjuk a csokrot!- mondja a frissen házasodott ausztrál, majd mindenki feláll egy sorba ő pedig megfordult és eldobta a csokrot.

- Én nem akarom elkapni a csokrot.- suttogja a fülembe Seungmin, de abban a pillanatban amikor ő ezt kimondta egy kék rózsákkal teli csokor landolt kezeiben. Seungmin úgy gondolta hogy inkább ő is eldobja egy másik embernek a csokrot, de azzal nem számolt hogy az a másik ember Chan lesz.

- A sors nagyon össze akar minket adni édesem.- szögezi szavait Chan párjának és kinyújtja neki a kezét, Seungmin pedig egy kis tettetett gondolkozás után bele csapott a kezébe.

Ki tudhatta volna hogy ez a csodálatos nap végét egy bizonyos személy elfogja nagyon szúrni.......

Sziasztokk💋💕❤️

Visszatértem!!😄😄 Lehet hogy egy hét után tértem csak vissza, de akkor is itt vagyok és írom nektek ezeket a sorokat. Lehet hogy most ez a rész egy kicsit rövid lett de literálisan el kezdtem sírni amikor Hyunjin outfitjét írtam. Röviden annyi történt hogy google-n néztem Hyunjinről képeket és valahogy, nem tudom hogy de ott lyukadtam ki hogy szegény Jisung pánik rohamait néztem miközben a fülemben ment a Youthiful. Szóval ja, már most visszagondolva is sírhatnékom van.

Szóval, mint ahogy legtöbben tudhatjátok hónap elején voltam körmösnél és másnap az iskolában rám szóltak hogy hétfőre szedjem le. Nem hogy én leszedtem, hanem még 6 osztálytársam csütörtökön náltatott magának hétfőre. Hétfőn persze jól lebasztak minket mi pedig nem mentünk inkább egész héten iskolába😂😂 Nem azért fizettem ki 6500 ftot hogy 3 napig rajtam legyen utána pedig szedjem le mert ők irigyek ránk. Tehát engem az iskolában már csak tizenkilencedikén látnak akkor is csak azért hogy szerepeljek az ünnepségen. Hétfőn hazafelé felkiabáltam az osztályfőnöknek hogy minket már nem látnak csak csütörtökön. Tuti eszi őt a méreg.

Egyet értetek velem?

Hamarosan hozom a kövi részt addig is maradjatok rosszak és gonoszak Infernos-ok😈💕💋❤️

Byee💝🌹