In the arms of the devil

19. rész

Oké-oké mostmár beszélek csak kérlek ne bántsd őket- körgött nekem véres arcal.

- Akkor újre megkérdezem, utoljára, miért raboltad el Jisungot?

- Ennek több oka is volt- mi az hogy töb oka? Kérdezem magamban- az első oka az hogy egy kicsit húzni akartam az agyadat, de esküszöm egy ujjal sem akardtam hozzá érni. Megmondtam Ni-kinek és Yeonjunnak hogy ne bántsak de nem halgattak rám.- a hazugság vizsgáló zölden pittyegett egy idegesítő hangot kiadva. Szóval igazat mond.

- Mi volt a másik ok?- nézek a szemébe abban reménykedve hogy nem akarta megerőszakolni Jisungot.

- Megtetszett az az aranyos arca és magamévá akartam tenni- újra zölden villog a hazugság vizsgáló. Ekkor felment bennem a pumpa és azonnal a szemei közé akartam lőni pár golyót, de nem tettem mert több információt szerettem volna belőle kiszedni.

- Mi az hogy megtetszett és magádévá akartad tenni?- kérdezem nyugottan mégis vész jósló hangon.

- Most ideges vagy?- kérdezi lehajtott fejjel, de látszik hogy nevet.

- Nézz a szemembe- emelem fel az állánál- nyugottnak nézek ki?- mostmár szinte kiabáltam, és kiengettem feromonjaimat amitől összehúzta magát, de még most is mosolygott. Olyan mintha boldog lenne azért mert meghalhat. Undorító. Valamennyire lenyugtattam magam és megkérdeztem tőle: - Miért akarta Ni-ki megölni Jisungot?

- Mikor elmondtam nekik azt hogy nekem tetszik ő, Ni-ki kicsattant magából és bevallotta hogy már régóta szerelmes belém. Biztos ezért tette.- most pirosan villogott az a szar ami rá van kötve, ami azt jelenti hogy hazudik. Végre, erre a pillanatra vártam. Csillantak fel a szemeim örömömben és egy hatalmas mosollyal néztem Yoongi szemébe, aki rémülten nézett rám.- É-én esküszöm hogy az igazat mondom- hadarta el gyorsan.

- Elfelejtetted hogy az alfák undoradnak a másik alfáktól?- kérdeztem tőle mire ő egy olyan " hogy felejthettem el ezt" nézést adott nekem.

- Bazdmeg ezt elfelejtettem - szitkozódott halkan.

- Megadom neked azt a megtiszteltetést hogy azt vágsz le neki amit csak akarsz Hyunjin.- intéztem szavaimat Hyunjinnek aki csak egy féloldalas mosollyal nézett Yoongira.

- Csak őt ne, kérlek csak Hyunjint ne. Ő nagyon kegyetlen tud lenni.- könyörgött, és én csak átadtam a bárdot Hyunjinnak.

- Köszönöm főnök- hajol meg előttem majd oda sétál Yoongihoz aki még mindig könyörög .

Hyunjin leül elé a arra a székre amin pár perce méég én ültem és elkezdi őt kérdezgetni.

- Midet vágjam le? Hmm? Mi legyen?- húzza végig gyengén Yoongi nyakán a kést, de nem annyira hogy eltudja vágni a nyakát.- ha nem válaszolj akkor majd választok én.

- Legyen a kisujjam- mondja ki gyorsan a választását.

- Túl késő én már választottam.- mondja egyszerűen majd előveszi Yoongi kezét és levágja a középső és a gyűrűs ujját, amire ő csak egy hatalmasat sikít fájdalmasan.

- Fogd be azt a retkes szádat da nagyon gyorsan ha nem akarod hogy levágjam a másik kezedről is az ujjaidat.- fenyegetem meg, és ő úgy is tesz ahogy mondtam. Hirtelen megcsörrent a telefonom a zsebembe és egy kicsit távolabb mentem tőlük és felvettem, de előtte mondtam Hyunjinnek hogy fajtassa a kihalgatást.

- Halló - szólok bele, de csak szipogást hallottam a vonal másik oldaláról.- Chan, jól vagy?

- N-nem Chan v-vagyok- mondja valaki megakadozva a telefonba.- h-hanem Jisung.

- Miért sírsz?- akadtam ki hirtelen, de azt még én sem tudom hogy miért.

- Hiányzol- mondta ki óvatosan 3 perc múlva.- kérlek ne legyél rám mérges- hadarta el.

- Miért lennék ezért mérges rád?- kérdezem mostmár lágyabb hangnemben.

- Nem tudom, azt hittem ideges leszel miatta.

- Nem lettem miatta ideges, sőt ez feldogta a napomat.- mondom egy hatalmas mosollyal az arcomon amit ő sajnos nem láthat.

- Jó hallani hogy te boldog vagy, de nekem mindjárt leszakad a vállam úgyhogy gyorsan told ide a segged és vigyél haza de rögtön- parancsolt rám és én már indultam is volna, de eszembe jutott az amit az orvos mondott.

- Nem jöhetsz haza, az orvos azt mondta hogy csak holnap jöhetsz vissza, és amúgy is most vendégem van.- nézek hátra hogy mit is csinálhat Yoongival Hyunjin mert elég hangosan sikít. Észreveszem hagy Yoonginak már egy ujja sincsen és Hyunjin most a combját vagdossa.

- Leszarom hogy mit mondott az orvos, és azt is leszarom hogy vendéged van. Ha nem te, akkor majd Chan haza visz, de én akkor is hazamegyek ma. Ki sikoltozik annyira a háttérben?- kérdezi pár perc ellteltével.

- Yoongi.- válaszolom nemes egyszerűséggel.

- Ő meg mit keres ott?- akad ki.

- Csak beszélgetünk vele egy kicsit.

- Lődd válba az én nevembe.- na ezen a kérésen meglepődtem.

- Oké megteszem. Mindjárt ott vagyok és hazahozlak, oké?- kérdezem nevetve.

- Oksii, szia- hallatszott a hangjából hogy mosolyog és boldog. Oda sétálok a fegyveres polchoz és leveszek róla egy puskát. Yoongi elé állok és a szemébe nézve intézem felé a szavaimat: - most el kell mennem de előtte még meg kell tennem valamit.- mondom majd a vállába lövök kettőször, ami miatt ő fájdalmasan felsikít. Kimegyek a pincéből és felmegyek a többiekhez név szerint Jeonginhoz, Seungminhez, Felixhez és Changbinhez.

- Minho, mi történt?- kérdezi Jeongin

- Yoongit Hyunjin megbünteti.

- Úú, de sajnálom szegényt, de a dolog másik oldalát nézve megérdemli.- mondja most Changbin

- Nekem most be kell mennem a kórházba, nem sokára jövök.- intek nekik és ők egy emberként szólalnak meg egyszerre és elmondanak egy sziát. Kiérve az udvarra bepattanok az autómba és akórházat veszem irányba.

Nem sokat kellett utaznom és már ott is voltam.....

THIS TIME I WANT UUUUUUUU, LIKE ITS MAGNETIC

Csak én imádom ezt a zenét? Mondjátok azt hogy nem, kérlek.

Amúgy sziasztokk❤️💕💋

Azért köszöntem be így mert ma nem történt velem semmi és nincs semmi történetem szóval ja.

Eltudjátok hinni hogy már lassan a 20. résznél tartunk? Én nem tudom, de valahogy fel kell hogy fogjam. Megszeretném köszönni a sok vote-ot és hogy már lassan 800 megtekintés van ezen a könyvön. 💝

Hamarosan hozom a kövi részt adiig maradjatok rosszak és gonoszak Infernos-ok😈💕❤️💋

Byee💝