In the arms of the devil

30. rész

- Mingyu- kerekednek ki szemeim az illető nevét hallva.

- Mingyu?- kérdezek vissza abban reménykedve hogy nem jól hallottam, de Seungkwan elvárásom ellenére bólint.- Ő nem Woozi-val van?- ismételni meg az előbbi fejmozdulatát- Ő az egyik legveszélyesebb omega akit ismerek. Ő egy pszichopata.

- Tudom, ezért is félek attól az érzéstől amit most érzek. Nem akarom ezt érezni, de ennek nem tudok parancsolni.- kezd el szipogni és a szemei kezdtek könnyesedni.- Olyan mintha a pokolból jöttem volna vissza, nem tudom elfelejteni és hurcolom mindenhova ezt az érzést magammal.- folyik le az első könnycsepp a puha arcán.

- Ne sírj édesem, csak próbálj meg nem rá gondolni és minden rendbe fog jönni, higgy nekem sikerülni fog.- ölelem át és kezdem el vígasztalni.

- Próbáltam már, de nem sikerül. Már egy hónapja próbálom elzárni magamtól az érzéseimet, de mindeg feltör bennem és újra a kezdőpont előtt állok. Nem tudom mit kezdjek magammal. Segíts kérlek.- néz fel pirosló íriszekkel a szemeimbe.

Ekkor egy láb berúgta az ajtót és egy ideges Woozit láátunk az ajtóban állni. Seungkwan felnézett a hangos anytó csapódásra és a szemeibe tiszta félelmet lehetett látni.

- Ha jól hallottam akkor TE el akarod venni tőlem az alfámat.

- Nem akarom, esküszöm.- esküdözik Seungkwan a közeledő Wozzinak. Néha olyan félelmetes tud lenni hogy nem venni észre hogy ő omega, akik először találkoznak vele csak onnan tudják hogy omega hogy intenzív viola virág illata van, míg Seungkwannak csak egy halovány de egyben frissítő görögdinnye illata van.

- Te most hazugnak hívsz engem?- az erei látszódnak az arcán az ideg mennyiségét jelképezve.

- Nem, és nem akarom elvenni tőled az alfádat csak érzéseim vannak felé.- húzza fel a térdeit és arra hajtsa a fejét.

- Meg akarsz halni?- Seungkwan megrázza a fejét, de még most sem emeli fel a térdeiről.

- Nézz a szemembe ha hozzád beszélek!- kiáltott rá és a fejét hajánál fogva emeli fel. Seungkwan szemeiben a könnyek úgy csillogtak mint a smaragd.- Mi lenne ha játszanánk egy kicsit. Adok neked pár percet ameddig te elbújsz és ha megtalállak történni fognak pár dolgok. Rendben?- mondja egy pszichopata hangnemben és a végén egyik szemöldökét megemeli.

- Rendben.- válaszol Seungkwan halkan és aprókat bólint.

- Ez egy költői kérdés volt nem lett volna választási lehetőséged. Adok neked öt percet. Menj.-parancsol rá és a fejével az ajtó felé bök.- Megengedem hogy a kis barátod is veled tartson hogy segítsen neked búvó helyet találni. Nyugi hozzád egy újnyival sem fogok érni.- nyugtat meg amikor kezdtem bepánikolni.

Én és Seungkwan gyorsan leszaladtunk a recepcióra és mivel Seungkwannak vannak kínai barátjai így ő tudott velük beszélni, amiből én persze egy kukkot sem értettem. Mikor végeztek a beszélgetéssel Seungkwan megragadta a kezem és elkezdett valamerre húzni.

- Miről beszélgettetek?- kérdezem meg amikor már egy ideje húz.

- Megkérdeztem tőle hogy hol van egy olyan hely amiről senki sem tud és ő azt mondta hogy a szálloda legvégében van egy kis szoba amin több zár is van. Most oda megyünk.

Egy kis séta után- ami jobban hasonlított futásra mint sétálásra- megérkeztünk ahhoz a kis szobához. Benyitottunk és láttuk hogy senki nem volt ott rajtunk kívül. A szoba ajtót gyorsan becsuktuk és az összes zárat rázártuk, de a nagy siettségbe nem vettük észre hogy egyiket sem normálisan zártuk be. A szoba olyan volt mint egy középkori vikinghajó egyik szobája. Fekete lécek voltak a plafonra felhelyezve és az egész szoba falai fából voltak.

- Jisung, hová bújjak?- rázogat meg egy kicsit azért hogy ne csodáljam a szobát még órákig.

- Nem mindegy? A csávó azt mondta hogy ez egy eldugott szoba, emellett minden zárt bezártunk és nyolc zár az nem kevés.- közlöm vele szemtől szembe.

- De ő Woozi, ő mindenre képes. Olyan mint egy szellem ; mindent lát, mindent hall és mindenhol ott van, de senki sem látja őt.- mondja kétségbeesetten, félelemmel teli szemekkel.- Mindegy, ha te nem segítesz akkor találok magamnak búvóhelyet.- néz körbe a szobában és gondolkozik el egy picit.- Tudod mit, bebújok a szőnyeg alá.- emeli fel a régi fajtájú széket és megpróbál bemászni alá, de az ilyen fajta szőnyegek elég nehezek ezért nem bírta egyedül tartani és alá mászni egyben.- Segítenél azonkívül hogy ott álsz és lesed a szerencsétlenkedésemet?- morog rám idegesen, de mégis segítségért könyörgő hangon. Én jó barátként odamentem és fogtam neki a szőnyeget addig ameddig bemászott alá és rátettem azt a fejére amint végzett. Én semmittevően felmentem egy lépcsőm ami egy kis nyitott olvasó helyiség volt, másnéven könyvtár. Elkezdtem olvasni egy könyvet ami nem volt túl vastag, de se nem vékony. Egy rákos lányról szólt aki szerelmes lesz egy másik rákos fiúba. Romantikus nemde?

- Tudod mit? Inkább csak elfogadom a sorsom, hisz itt úgysem találna meg.- löki le magáról a szőnyeget Seungkwan és kijön az alól.

- Jobban is teszed ha elfogadod a sorsod.- jön be a szobába Woozi egy vas sapkával a kezében aminek a tetején egy vastag, éles tű volt. Seungkwan ijedten nézett rám, majd a felé közeledő Woozira.

Seungkwan felkelt a földről és egy plafonról lelógó bőr valamibe kapaszkodott és fel is mászott arra. Olyan volt mint egy tündér már csak szárnyak hiányoztak neki. Woozi próbálta elkapni Seungkwan lábát, de apró termete miatt nem sikerült neki. Egy idő után Woozi feladta a próbálkozást és leült egy párnázott sarokba, közben úgy nézve Seungkwant mintha egy csodára várna. Hát ez az általa várt csoda be is következett, hisz az a bőr cucc leszakadt a plafonról ezért Seungkwan leesett és egyenesen Woozi elé zuhant.

Woozi szemei felcsillantak mikor meglátta az előtte heverő ijedt omegát és felvette a mellette pihenő sisakot és avval próbálta gyomronszúrni Seungkwant. Ez a kísérlete persze nem sikerült mert Seungkwan kapállódzott és eközben én is megjelentem mellettük és próbáltam leállítani Woozit. Seungkwan sikítozott, vergődött, sírt nagyon hangosan amit valószínűleg mások is meghallottak mert páran nagy siettséggel bejöttek az ajtón, és segítettek leállítani Woozit. Egy nagyon erős és intenzív illat elnyomta Woozi szintén intenzív viola illatát ami nem más volt mint a menta, ami sikeresen valamennyire leállította Woozi cselkvéseit, de nem annyira hogy eldobjon mindent és abbahagyja.

Mikor végre sikerült Woozit lerángetni Seungkwanról jobban szemügyre tudtam venni az embereket akik segítettek . Az egyik Mingyu volt neki volt menta illata, ezen kóvül mág kettő kigyúrt pasi volt mellette akiket nem ismerek, de az egyiknek eper illata volt a másiknak pedig köménymag.

- Mi történt?- fog Mingyu párja két vállára és lehajol hozzá hogy a szemébe tudjon nézni.

- Ő- mutat Seungkwanra- elakart venni téged tőlem.- mutogat hisztérikusan amin Mingyu csak kuncog.

- És jobb lett a lelkednek avval hogy megverted őt?

- Igen, mert mostmár eljutott az eszéid az hogy ne akarjon kikezdeni egy olyan férfival akinek már jegyese van.- emeli fel a szemöldökeit és biggyeszti le kicsit ajkait.

- Remdben, nekünk most mennünk kell.- néz Mingyu ránk és elindulnak mind a négyen.- Sziasztok......

Sziasztokk❤️💕💋

Ez a rész az egyik nem régi álmomból szerződött, és eredetileg Jisung lett volna az akit megpróbálnak megölni, de úgy gondoltam hogy így jobban illik az előző részhez.

Készültem egy új kérdezz-felelek könyvel, ha érdekel menjetek és csekkoljátok le és ha ott jártok akkor írjatok nekem kérdéseket is mivel egy kérdezz-felelek könyv kérdések nélkül semmi.

Hamarosan hozom a kövi részt addig is maradjatok rosszak és gonoszak Infernos-ok😈❤️💕💋

Byee💝