In the arms of the devil

22. rész

- Jönnél egy kicsit?- kérdezi a konyhába érve.

- Persze- elköszöntem Minnie-től, megfogtam a gyümölcsös tálat ( amit vittem magammal) és mentem Minhoval az irodájába. Mikor odaértünk ő betessékelt és leültem az asztal elé ő pedig az asztalhoz ült.

- Beszélnünk kell valamiről így megkérlek szépen hogy hagyd abba az evést.- rázom meg a fejem és beleharapok egy körtébe. Minho sóhajtott mikor eljutott az agyáig hogy nem fogom abbahagyni és elkezdett beszélni.- Chan elmondott mindent amit te mondtál neki az imént.- kezdtem el fuldokolni mikor ezek a szavak elhagyták a száját.- Jól vagy?- bólogatok jelezve hogy semmi bajom.

- Eldobom az agyam! Ebben a házban már nem lehet senkiben sem megbízni.Kezdek ideges lenni, de  mostmár komolyan. Megmondtam neki hogy nem akarok elmondani még semmit senkinek erre ő 3 percel a beszélgetésünk után beszámol mindenről.- rakom ki az ölemből a tálat és mennék ki, de Minho a kezemnél fogva odahúz magához. Mivel most nem a sérült kezemet fogta meg így semmi bajom nem lett.- Engedj el!- kezdem el hisztérikusan.

-  Nyugodj már le. Hogyha meg akarja tartani az állását nállam akkor mindent el kell mondania nekem. -  engedi ki jobban az áfonya illatát amitől le bírtam nyugadni normálusan, ígyhát tiszta aggyal tudtam gondolkodni.

- Akkor nem önszántából mondta el?- rázza meg a fejét.

- Hidd el nem öszántából tette.- mosolyog rám édesen és én zavaromban a mellkasába fúrtam a fejem amin elkuncogta magát.- Cuki amikor zavarba jössz. Elmondanád nekem is amit neki mondtál?

- Minek amikor már hallodtad tőle?- erre csak megvonja a vállát.- Hát hol is kezdjem?

- Az elejéről- erre nem kellet volna válaszolnia de nem baj.

- Már az elején amikor megláttalak és megéresztem az illatodat tudtam hogy nem csak egy átlagos, értéktelen ember leszel az életemben - istenem ez de kínos. Nagyon szar vagyok az ilenben szóval remélem hogy ezzel nem taszítom el magamtól.- Amióta elvittél arra a "randira" - csinálok macskakörmöt a levegőbe a kezeimmel.- azóta bennem felkavarodott minden érzés és azóta próbálom megtalálni azt a kijáratot amin ki tudok menni és az ajtóó mögött megtalálhatom azt az érzést amitől eddig meg akartam szabadulni, és tegnap hazafele megtaláltam és ki is rohantam az ajtón. Az ajtó túloldalán egy kis emberke várt és egy táblát tartott felém amin az a felirat volt írva hogy neked ő tetszik. És kb. ennyi. Ez de szar volt. - szégyeltem el magam és visszahajtottam a fejemet a mellkasára.

- Egyáltalán nem volt szar, inkább megható volt. De az biztos hogy az enyémnél jobb volt.- nevettük el magunkat mind a ketten.- Jisung, lennél a..- nem tudta befelyezni a mondatát mert Changbin merontott az ajtón lihegve.

- Nem akarom megzavarni ezt a romcsi pillanatot, de Yoongi életben maradt emberei itt vannak a ház előtt és azt mondják hogyha nem adjuk vissza nekik a főnöküket akkor lerombolják a házat és megölik a benne élő omegákat.- engedett el Minho és kiment az ajtón.

- Menj fel a szobádba és zárkózz be, nemsokára felmegy érted valaki és kivisz titeket a hátsó ajtón.- a szavait meg sem hallva megyek magabiztosan előre, egyenes ki az ismeretlenek közé.- Nem érted azt amit mondok?- kérdezi erőteljesebben.- Ha most kimész akkor megölnek téged.

- Ha a főnökünk kell nekik akkor oda adjuk nekik, már úgysem él. És ha megpróbálnak megölni majd te megvédesz, és ha nem sikerül megvédened akkor majd az orvosok megoprálnak és semmi gond nem lesz.- megyek ki az ajtón és egy nem várt személy fogadott a sok ember előtt.

- Jisung te meg mit keresel itt?- kérdezi tőlem.

- Te ismered őt?- kérdezi most Minho.

- Igen, ő ott Yeosang. Ő volt a bárban a főnököm.- mondom sokkos állapotban.

- Még nem válaszoltál a kérdésemre. Mit keresel ezeknél a patkányoknál?- kiabál rám és megközelít engem, de Minho közelebb húz magához így Yeosang megáll.

- Azért van itt mert ő a pasim így ideköltözött hozzám. Érthető?- válaszol helyettem Minho. Na de várjunk csak, mit mondott? A pasija? A pasija vagyok. ÚÚÚÚÚ DE JÓ.

- Igen a pasija vagyok. És ha jól hallottam a főnökötökért jöttetek, száóval hogyha visszaadjuk nektek akkor elmentek?- erre csak egy emberként bólintanak.

- Jisung beszélhatnénk egy kicsit?- suttogja a fülembe amire én csak bólogatok.- Changbin vidd el őket a főnökükhöz.- parancsolja neki aki mégis indul a többiekkel a háta mögött. Elvisz egy kicsit messzebbre majd belekezd- Most jól figyelj. Te Felix Seungmin és Jeongin szépen kimentek most a hátsókijáraton beültök abba a kocsiba ami ott vár titeket és mentek addig ameddig a sofőr visz titeket. Amikor megáll egy háznál lesztek, oda menjetek és érezzétek otthon magatokat. Seungmin és Jeongin tudja hogy mi fog történni mert már volt ilyenben részük szóval nekik nem lesz meglepetés.- magyarázza.

- Ti nem jöttök velünk?- kérdezem kétségbe esve. Megrázza a fejét.- Igérd meg hogy nem haltok meg.- nyújtom oda neki a kisujjamat és ő azt mosolyogva el is fogadja. Ekkor egy puskalövést hallottunk meg.

- Most menj, a többieket már Chan figyelmeztette szóval már ők kint vannak.- intettünk egymásnak és ő leszaladt a pincébe én pedig kiszaladtam.

A kocsiban már tényleg mind a hároman bent ültek így én is beüültem Felix mellé majd a fejemet a vállára hajtva aludtam el. Nem tudom mennyit aludhattam, de arra ébrettem hogy ausztrál barátom rázogatja a vállamat és szólogat.

- Jisung kelj fel, itt vagyunk.

- Mennyit aludtam?- kérdezem rekettes hangon .

-3 órát. Na de mostmár gyere, be kell mennünk.- kiszálltunk a kocsiból és bementünk a házba. Nagyon gyönyörű volt. A nappaliban volt egy hatalmas kanapé, kettő karos szék, és egy kb. 260 cm-es tv. Az ebédlőben egy ugyanolyan csillár volt, egy 10 személyes szürke asztallal a közepén.

- Megnézed a szobádat?- kérdezi Seungmin.

- Igen- válaszolok röviden.

- Akkor gyere velem.- megragadja a karomat és felhúz a lépcsőn. A szobák ugyanúgy voltak elhelyezve mint a másik házban így nem volt nehéz kitalálni hogy az én szobám mellett volt Minhoé. Benyitunk a szobámba Seungminnel és észreveszem hogy annyival különbözik ez a szoba a másikkal hogy ebben a falak menta zöld színűek voltak.

-Seungmin- szólítom meg a fiatalabbat halkan- elmondanád mi folyik itt? Minho azt mondta hogy ti már voltatok ilyen helyzetben.- mososlyog rám édesen.

- Persze. Gyere üljünk le.- mutat az ágyra- Amikor egy másik maffia banda megtámadja a házunkat akkor mindig el kell jönnünk otthonról mert veszélyes lehet ott maradnunk. Ilyenkor mindig itt maradunk ebben a házban több mint egy fél évig ameddig a másikat ujjá építik.

- Értem. Szerintem menjünk le.- felállunk mind a ketten és lemegyünk.

Amikor leértünk az ajtó nyitódott és 4 véres arcú és ruhájú ismerős arc lépett be azon.....

Sziasztokk❤️💋💕🎉🎉

Különleges egy nap ez a mai. Tudjátok miért? azért mert ma elértük az 1k megtekintést!!! El sem tudjátok mennyire boldog vagyok most ezért az úgymond életcélért. Ezt úgy fogom megünnepelni hogy holnap megírom ötösre a fizika témazárómat ( csak viccelek tuti kettes lesz, de legyünk optimisták) és megycsinálom az összes házi feladatomat ( ez is egy hazugság, majd holnap reggel megcsinálom az iskolába még az órák előtt) .

Hamarosan hozom a kövi részt addig maradjatok rosszak és gonoszak Infernos-ok 😈💋💕❤️🎉

Byee💝💝🎉🎉