In the arms of the devil

46. rész

Csodálatos. De egy kicsi félelem érzet is volt bennem ezzel a hellyel kapcsolatban, amit Minho észre is vett és rászorított a kezemre ami össze volt kulcsolva az övével.

- Miért vagy ennyire befeszülve?- kérdezte, mire én ránézek.

- Egy kicsit rossz előérzetem van. Mi lesz ha történni fog valami tragédia? Vagy valakit leszúrnak?- kezdek el hülye gondolatok mondani ki amin Minho csak jóízűen felnevetett.

- Mégis milyen tragédia történne szilveszter estélyén? Az egyetlen tragédia az lesz ha kifogynak a szilva pálinkából.- viccelődött, amitől a rossz érzésem egy kicsit félrelépett.- Nyugi, semmi nem fog történni.- nyugtata meg, és elindultunk befelé a nagy bárba.

A belseje még szebb volt mint a külseje. Színes világítások köröztek, a zene szólt, az emberek pedig táncoltak. Egy kissebb tánc csata is kialakult emberek között, de a lány akin farmer ruha volt egy barna övvel győzött.

- Minho, itt árulnak kábítószereket?- kérdezem mikor megérzek egy nagyon fura szagot, aminek olyan szaga volt mint apám kábítószereinek. Undorító.

- Néhányan. De azokhoz nem szólunk, sőt még a közelükbe sem megyünk.- emeli ki a sőt szót. Elindultunk a bár pulthoz  ahol mindenki rendelt magának egy-egy italt. Én persze nem rendeltem semmi alkoholtartalmú italt, csak egy kólát.

Miután mindenki- rajtam kívül- már az ötödik felesét csúsztatta le a torkán, Seungmin kitalálta hogy váljunk szét. Az omegák jobbra menjenek, az alfák pedig balra de úgy hogy láthassuk is egymást. Minho és Chan ott maradt a pultnál, Hyunjin és Changbin elmentek valahová, mi pedig négyen odatámaszkodtunk egy korláthoz Seungmin, Felix és Jeongin kezében egy-egy koktél volt. Mivel mind a nyolcan ráláttunk egymásra, felszabadultan tudtunk beszélgetni vagy éppen táncolni és nem kellett azon aggódnunk hogy egy ismeretlen ránk mászik. De ha ez meg is történt volna, Minhoék oda tudtak volna jönni mivel nem voltunk olyan messze egymástól.

- Nézd meg a hercegemet. Egymás után gurítja le a koktélokat.- mutat Jeongin Changbinra amin eléggé meglepődtem. Azt hittem hogy a múltkori "incidens" után kiszeretett belőle, de ahogy látom ez nem igaz.

- A lelkedben egy költő veszett el drága Jeongin.- hajol oda az említetthez a holt részeg Felix. Ennyit arról hogy nem rúg be teljesen. Na mindegy, majd legközelebb betartja az igéretét.

- Közeledik Changbin!! Mit tegyek? Mit tegyek? Mit tegyek?- pánikol be a legfiatalabb mikor észreveszi hogy a szerelme felénk közeledik.

- Csak légy önmagad.- erre a mondatomra Jeongin egy "most komolyan csak ennyit segítel? nézéssel nézett rám.

- Hogyan legyek önmagam? Egy egész üveg görögdinnyés likőr van a testemben. Így nem tudok önmagam lenni.- hűha! Észre sem vettem hogy ennyit ivott.

- Jeongin, beszélhetnék veled egy percig?- kérdezi Changbin mikor odaért hozzánk. Jeongin egy kicsit hezitálva, de elindult Changbinnal egy kis eldugott helyre ami alig észrevehető.

- Szia cica van gazdád?

- Chan, két éve vagyunk együtt. Mennyit ittál te?- most hogy így nézem Chant és Seungmint rájövök hogy milyen aranyosak együtt. 

Chan kezei Seungmin dereka köré fonódva, és Seungmin tenyre Chan kipirosodott arcán ami aztán átcsúszott Chan nyaka köré. És aztán Puff! Elcsattant egy csók. Aztán még egy, és egy hosszabb. Inkább nem zavarom őket, odamegyek és leülök Minho mellé aki még mindig a pultnál ül.

- Miért jöttél ide drágám?

- Elmenjek? Nem szeretnéd hogy itt legyek?

- Dehogyisnem szeretném. Mostmár nem mehetsz el sehová tőlem. Túl sokáig voltál távol.- tapad hozzám Minho úgy, mint vasra a mágnes. Úgy ölelt át mint egy nagy maci. Itt rajtam kívül mindenki részeg?

- Olyan vagy mint egy mágnes.

- Nem érdekel.- mondja mosolyogva. Egy elég furcsa dolgot vettem észre.

- Minho!- kapja fel fejét az említett hirtelen megszólításomra.- Changbin és Jeongin csókolóznak!- elkezdi fordigatni a fejét jobbra-balra, de nem látja a két fiút ezért beállítottam neki a fejét úgy hogy a saját szemeivel megtudja kémlelni az eseményeket.

- Chan és Seungmin is!- mutat az említettekre Minho, és igaza volt neki. A korlátnak dőlve csókólózott a két szerelmes.

- Hyunjin és Felix hol van?- körbe pillantok, de nem látom sehol sem az ifjú házaspárt.

- Biztos gyereket csinálnak.- viccelődik Minho zavaros tekintettel amin hangosan felnevettem. Minho hirtelen felmutatta az mutató ujját a levegőbe és fegyelmesen hallgatott valamit, de bármennyire is gondolkoztam nem tudtam kitalálni azt hogy miért csinálja azt amit. De aztán rájöttem amikor elkezdett énekelni.- Tell me tell me  tell me you, want me want me want me too, tell me tell me tell me you, love me too, love me too.

- Hamarabb is rájöhettem volna arra, hogy miért csináltad azt az égbe mutatást.- ezen mind a ketten elnevettük magunkat nagyon hangosan.

- Minho, gyere gyorsan! Felix verekedni akar!- fut oda hozzánk lihegve Hyunjin. Mi felpattantunk és odaszaladtunk a nagy tömeg felé, ahol már javában folytak az oltogatások.

- Arra legyél meg, hogy a szüleid a kuka alá tettek amikor megszülettél mert olyan szégyent hoztál rájuk a kinézeteddel. Még arra sem méltattak hogy a kukába rakjanak, hiszen még hulladéknak sem lennél jó te kis ribanc!- ordít Felix arra a lányra, aki tánc párbajban volt amikor beléptünk a bárba.

- Most azért vagy ideges mert ráhajtottam arra a fiúra?! Semmi közöd hozzá hogy mit csinálok én, vagy éppen ő!

- Oh, szívem. Igenis sok közöm van ahhoz hogy ő mit csinál, mivel házasok vagyunk.- mutatja fel Felix az ujján csücsülő eljegyzési gyűrűt.

- Szóval buzik vagytok? Elnézést, undorító!- kezd el öklendezni a lány, mire Felix bevág neki egyenes az arca közepére, ennél fogva a lány orrából megindult a vér. Ő felsikított, Hyunjin pedig kivonszolta Felixet a bárból mi pedig követtük őket.

- Mi most szépen hazamegyünk, és kiütheted az idegedet egy boxzsákon.- mondja Hyunjin és beülteti Felixet az autóba. - Ki fog vezetni?

- Majd én vezetek!- emelem fel a kezem, és beülök a volán mögé.- Csak 6 ülés van a kocsiban, mi pedig nyolcan vagyunk.

- Én és Jeongin majd sétálunk. A másik kocsit úgysem tudjuk most elvinni hiszen mindenki részeg. Mi vagyunk a legjózanabbak, szóval majd mi sétálunk.- mondja Changbin, és elindulnak Jeonginnal a járdán.

- Mindenki megvan?- a kocsiban ülők mind felkiáltották hogy igen, és én ezzel beindítottam a motrot és el  is indultunk haza. A hazaút gyorsan eltelt, mivel Minho mindenkinek a kedvét feldobta,a részeg szövegeivel. Mikor hazaértünk és beléptünk a házba, láttuk hogy a két sétáló a kanapén ülve csókolóznak.

- Ti hogy értetek előbb haza mint mi......

Sziasztokk💕❤️💋

Boldog új évet drágáim!🌹🌹 A mondás úgy tartja hogy új év, új én. Hát én ezzel nem vagyok így. Az új évi fogadolmam az volt hogy nem változok egy kicsit sem. Ugyanolyan idegbeteg állat maradtam mint eddig voltam. És hogyhavalaki nem lenne tisztában vele, lány vagyok. Néha visszaolvasom az írásaimat és megkérdezem magamtól, te tényleg lány vagy?

Csak szerintem olyan aranyos Chan és Seungmin együtt? Mostanában mindig az ő pillanataikat nézegetem.

Ha valakinek nem esett volna le "az a lány" gidle Shuhua lenne, az ikonikusfarmar ruhájában a Queencard era-ból. Oké, kilenc százalékon vagyok.

Hamarosan hozom a kövi részt addig is maradjatok rosszak és gonoszak Infernosok😈💋❤️💕

Byee💝🌹