In the arms of the devil

21. rész

"Majd holnap beszélek Channal" ez volt az utolsó gondolatom mielőtt elaludtam.

Reggel hasogató fejfájással keltem fel, és a szemeim is irtózatosan fájtak. Felkeltem bementem a fürdőszobába és belenéztem a tükörbe. Borzasztóan néztem ki. A szemeim fel voltak dagadva, és vér vörösek voltak, olyan voltam mint egy élőhalott annyire el voltam sápadva. Semmi kedvem és energiám nincs találkozni most bárkivel, de tudom hogy egyszer le kell mennem mert azért nem akarok éhen halni, és a torkom is ki volt száradva, ígyhát nagyából összeszedtem magamat és kimendtem a szobámból, le a lépcsőn, egyenesen az ebédlőbe ahol meglepetésemre senki sem volt. Bementem a nappaliba de ott sem találtam egy lelket sem. Ránéztem az órára, és megértettem miért nem találok senkit a házban. 12:30 perc volt, azaz fél egy. Ilyenkor már mindenki a dolgán volt, ezért lementem a pincébe megkeresni Chant, de a folyosó végén az utolsó szobából furcsa hangok jöttek ki így oda mentem megnézni hogy mi zajlik ott, de azt kívánom bár ne tettem volna meg.

5 ember volt ott. Minho, Chan, Hyunjin, Changbin és Yoongi.Chan Yoongi haját fogta és úgy kényszerítette arra hogy döntse hátra a fejét. Minho egy kést szorított a nyakához míg Hyunjin és Changbin a feje két oldalához egy-egy pisztolyt fogtak. Nem bírtam megszólalni hiába akartam volna sikítani vagy megszólalni. A testem lefagyott így mozdulni sem tudtam, tehát csak áltam ott mint egy darab fa.

- Én öljelek meg vagy ők?- kérdezi Yoongitól Minho és a két pisztolyos jómadárra mutatott. Yoongi nem válaszolt és én márr tudtam is hogy mi fog következni, így sikítani akartam de a hangok megakadtak a torkomon és nem bírtam megnyikkanni sem.- Ha nem választasz akkor majd én választok. Lőjétek le!- parancsolt rájuk Minho  s mielőtt ők azt megtették volna én elkiabáltam magam.

- Állj!- néztek rám riadtan a házban lakó 4 férfi. Minho eldobta a kést és odaszaladt hozzám,s magához öleét szorosan.

- Neked nem szabadna itt lenned- nézett a szemembe- menj vissza Felixhez- rázom meg a fejem majd ellököm őt magamtól.

- Vegyétek el a fejétől azokat a pisztolyokat- néztek rám mind a ketten összezavarodottan- most- szólok rájuk eréjesebben majd elkezdek feléjük sétálni, majd megállok Yoongi előtt aki úgy nézett rám mint a megváltóra.

- Ne örülj ennyire te idióta, így is úgy is meghalsz csak nem az ő kezük által, hanem az enyém által - Yoonginak leolvadt az arcáról a mosoly és ijedten nézett rám, már-már könyörgően.

- Jisung, ne csináld ezt és menj vissza a többiekhez - szól rám Minho.

- Fogd be- nézek rá mire ő feltezi mind a két kezét védekezés közben és elsuttog egy 'oké'-t.

- Add ide - nézek rá most Changbinre aki magabiztonságomat látva nem ellenkezett csak átnyújtotta nekem a fegyverét.- Valami utolsó kívánság?- szögezem szavaimat Yoonginak.

- Csókolj meg.

- Mást kívánj, mert ezek az ajkak már foglaltak.- kacsintok egyet Minhonak, aki erre csak mosolyog.

- Szopj le.- néz a szemembe mire én csak undorodva nézek rá.

- Szopjon le téged anyád!- kiáltok rá, majd rögtön a mellkasána löttem megszámlálhatatlan golyót.

- Oké-oké ennyi elég lesz- jön oda hozzám Hyunjin és kiveszi a kezemből a fegyvert.

- De most miért? Csak biztosra mentem avval hogy meghaljon.- védtem meg magam.

- Hidd el biztosan meghalt. Gyere, menjünk.- karolt át Minho, aki az eddigi idő alatt mellém került.

- Igazából szerettem volna pár szót váltani Channal- nézek az illetőre- van pár perced?

- Persze, gyere csak- int maga felé.

- Inkább menjünk át abba a terembe ahol edzeni szoktunk, mert nem szeretném azt hogy elmondja mindenkinek a pokolban.- mutatok a még mindig a székhez kötözött, halott férfire, és megszólalásomra mindenki elkezdett kuncogni.

- Akkor menjünk oda- intett Chan és megindult mindenki ki a szobából egyenesen a terembe és ott leültünk egymással szembe- mit szerettél volna mondani?- vettem egy mély levegőt majd belekezdtem.

- Nekem tetszik Minho, de nem tudom hogy mondjam el neki, és őszintén még egy pár napig nem is akarom neki elmondani. Tudnál nekem tanácsokat adni?

- Phfú, nem tudom mit mondjak. Láttam rajtad hogy szereted Minhot és ezt ő is észrevette. Szerintem mond el neki mihamarabb- mondja a szemembe nézve- Jut eszembe mi történt tegnap? Amikor Minho hazaért bezárkózott az irodájába és még vacsorázni sem jött ki.- azta, szóval ő is hasonlóan reagált.

- Hát, mikor beültünk a kocsiba visszagondoltam arra hogy mik is történtak velem aznap és elsírtam magam meg persze az is közbejátszott hogy irtózatosan fájt a karom. Minho kérdezgetett hagy mi a bajom, de én a könnyeim miatt nem bírtam magszólalni így ő eréjesen rámkiabált amitől én megijedtem ás ő bocsánatot kért, mire én kicsattantam és azt mondtam neki hogy nem akarok az ő piszkos ügyeibe belekeveredni és kiszálltam az autóból- érdekelve hallgatta miközben bólogatott- ő kiabált hogy menjek vissza és száljak be az autóba azonnal majd utánnam jött és a kezemnél fogva maga felé rángatott, amitől a vállam elkezdett nagyon fájni és elkezdtem újra sírni és mondtam neki hogy hagyjon békén majd elindultam haza gyalog, egyedül. Nagyjából ennyi.

- Azta, hát ez elég érdekes.- hitetlenkedett.

- Na de mindegy, ami volt az elmúlt. Te nem vagy éhes?- rázta meg a fejét- én az vagyok, szóval feljönnél velem?- sóhajtott egyet majd beleegyjezett.

- Mit szeretnél enni?- kérdezi a szakács miután bementünk a konyhába. Életemben soha nem találkoztam vele. Egy gyönyörű lány volt, 24 évesnek nézett ki.

- Dinnyét, görögdinnyét- nézett rám zavarosan a lány. Mi baja lehet?

- Ugye tudod hogy ősz van?

- Igen tudom, és?- kérdeztem zavarodottan.

- A dinnye nyári gyümölcs és ilyenkor már nincs.

- Akkor milyen gyümölcs van?

- Van alma, körte, szeder, szilva, dió és szőlő. Melyiket kéred?- ez egy nehéz kérdés. Végül nagy nehezen választottam.

- Mindegyikből kérek párat.- mosolyogtam rá mire ő is ugyanezt tette, és elővett a szekrényből egy hatalmas tál gyümölcsöt.

- Amúgy neked mi a neved?- érdeklődtem

- Minnie vagyok.

- Minnie? Mint minnie egér?- kérdeztem tőle és elkezdek enni egy szilvát. Ő csak hümmögött kuncogva.

- Hány éves vagy?

- 26 vagyok, de nemsokára 27 éves leszek.- ezt nem néztem volna ki hogy ő 27 éves lesz- miért mit hittél?

- Azt hittem hogy 24 éves vagy.

- Vicces vagy.

- Jisung! Hol vagy?- hallom meg Minho hangját ahogy engem szólogat.

- Bent vagyok a konyhában- kiabálok oda neki.

- Jönnél egy kicsit?.......

Sziasztokk💕❤️💋

Most egy kicsit később rakom ki ezt a részt, mert amikor elkezdtem írni nem találtam egy normális képet, így azt keresgéltem egy fél óráig mire megtaláltam ezt.

Észrevettétek hogy egyre hosszabb részeket írok? Az elején még csak 400 vagy 500 szót írtam most meg már 1000 szónál többet.

Hamarosan hozom a kövi részt addig is maradjatok rosszak és gonoszak Infernos-ok😈💋❤️💕

Byee💝