In the arms of the devil

37. rész

Az idegszálaik kezdtek egyre jobban elszakadni, és a mély beszélgetésünkből egy hatalmas csattanás váltott ki minket. Minho apja volt az, felpofozta Minhot.

- Te büdös kölyök, hozzá mész ahhoz a lányhoz akkor is ha közben meghalsz.- kiabált Minhora a férfi és Minho ma már sokadjára vörössé változó szemével nézett farkas szemet. Minho hirtelen felkapott egy vázát a mellette lévő polcról, és minden erejével az apja fejéhez vágta azt, aki egyből elájult.

- Na most ki a büdös gyerek, ha?- beszél az eszméletét vesztett férfihez, aki egy hatalmas puffanással ért földet.

- Hyunjin!- kiáltott a fiúért.- Oh, Hyunjin nincs is itthon.- realizálta a helyzetet majd más valakinek kiáltott.- Chan!- jelent meg egyből Minho mellett a hívott személy, akinek az arca fal fehérré változott mikor meglátta a földön fekvő férfit.- Elkéne őt vigyétek valahova.

- Szólok Changbinnak.- indul meg Changbin szobája felé és nemsokára mér látó távolság  kívül volt.

- Héj, te lány- szólítsa meg Mokát- Menj el valamerre.

- De mégis hová menjek? Nincs otthonom.- mondja ki nehezen a külföldi.

- Mit bánom én merre mész! Menj és keresd meg a párodat.- gugol le apja mellé és vesz ki a zsebéből pénzt amit oda nyújt a lánynak.- Tessék itt van 6000 won, ülj buszra és tünj innen.- utasítja amit Moka meg is tesz. Elveszi a pénzt, meghajol és kisétál boldogan a házból. Nemsokára Chan újból megjelent, de most Changbinnel az oldalán.

- Bocs hogy ilyen sokáig tartott vissza jönni, de Changbin hisztizett hogy ő nem jön mert fáj az orra.- magyarázza amin Bin csak fintorog majd megfogja a vérben fekvő férfi lábát, Chan pedig a kezét és úgy viszik ki a házból. Én még most is tartó sokkal az arcomon nézek Minho szemeibe, akinek arc vonásai megenyhülnek mikor észreveszi arcomat.

- Most félsz tőlem?- lép egy lépést közelebb felém.

- Nem, de...- nem jöttek a szavak a nyelvemre, nem tudtam mit mondjak. Nem féltem tőle, d volt bennem egy fura érzés ami azt suttogta hogy "maradj távol tőle", pedig tudtam hogy engem egy ujjal sem bántana.

- De mi?- rázom meg a fejem, hiszen még jómagam sem tudtam válaszolni a kérdésre.- Ezt nem kellett volna látnod.- dörzsöli meg csukott szemmel orrnyergét.

- Nem félek tőled.- jelentem ki néhány másodperc csend után.

- Nem?- kapja rám fejét, megrázom a fejem.- Akkor miért nem válaszoltál előbb?- rántom meg a vállamat tudatlanságom miatt.

- Nem kéne azt össze takarítanunk onnan?- mutatok egy hatalmas vérfoltra a padlón.

- De, kéne.- bólogat, majd megindul egy felmosó vödör felé amiben benne volt a felmosófej. Megfogta azokat, majd elkezdte felmosni a már alvadt vérfoltot.

Felixék kettő nagy porfedő ruha zacskóval a kezükben. Akkor már Minho felmosta a vért, így hűlt helye maradt annak. Egyedül ültem a kanapén, úgy mint pár órával ezelőtt. Most annyi különbséggel hogy nem egy öreg férfi nyitott be az ajtón, hanem egy szerelmespár, egyben jó barátaim.

- Miért ülsz itt egyedül?- kérdezi Felix mikor meglát engem.

- Csak gondolkoztam egy kicsit, meg a többieknek dolguk van.- válaszoltam kérdésére hosszan, de mégis tömören. Felix megvillantotta azt a mosolyát, ami bárki napjába napfényt és világosságot tud hozni.

- Min gondolkoztál?- szólal fel végre Hyunjin is. Elmondjam nekik az igazat, vagy inkább hazudjak? Inkább az előbbi.

- Itt volt Minho apja, és egy lányt is hozott magával mondván hogy Minho és a lány minden áron össza fognak házasodni. Minho ezt a kifelyezést nem vette a legjobban, így elkezdtek vitatkozni.- magyarázom a nemrég történeteket.- A végén már Minho olyan ideges lett hogy az apja fejéhez vágott egy vázát amitől ő vérben ázva huppant le a padlóra. Még mindin ki vagyok akadva ezen a tettén.- rakom tenyeremet a homlokomra.

- Fogadd el Jisung, Minho néha nem tud kontrollálni az érzésein és ha valaki nagyon felidegesíti azt egy szem pillantás alatt megöli. De vegyük a jó oldalát a dolgoknak, lehet hogy nem is halt meg, csak eszméletét vesztette.- próbálja javítani a helyzetet Hyunjin ami nem nagyon sikerül neki.

- Szeretnéd tudni hogy mi van a zacskóban?- vált témát hirtelen Felix.

- Persze.

- Az esküvői öltönyök.- kapom fel a fejemet mosolyogva a szavak hallatán.- Szeretnéd őket megnézni?

- Már hogyne szeretném!- egyenesedek ki. Felix kiveszi az egyik öltönyt, amit odaad a párjának, a másikat pedig ő maga fogja. Amit Hyunjin tartott fekete volt, amit Felix pedig fehér és volt rajtuk egy-egy dísz virág.

- Úgy terveztük hogy a két tanú te és Minho lesztek.

- Rendben.- mutatom fel a mutató hüvelykujjam.- És hol lesz megtartva az esküvő?

- Azt még pontosan nem tudjuk, de van pár ötletünk.- mondja Hyunjin, majd elmentek mondva berakják a ruhákat a szekrényükbe, hogy ne érje piszok.

- Jisung, beszélhetnénk? Kérlek, meg akarom magyarázni azt hogy mit miért tettem ma.- jelenik meg az ajtóban Minho.

- Minho, nincs mit megmagyaráznod. Tudom hogy néha amikor ideges valaki akkor az nem tudja mindig kontrollálni az érzéseit, főleg akkor nem ha valamire kényszeríteni akarják.

- Te ilyen megértő vagy?- kérdezi incselkedve.

- Kabd be.- mutatom fel neki a középső ujjamat amin mind a ketten el kezdünk nevetni.

- Bocsánat, hogy látnod kellett azt hogy egy vázát vágok apámhoz.- ül le mellém a kanapéra.

- Semmi baj, amúgy jól van? Ugye nem halt meg?- érdeklődök az apja egészsége iránt.

- Ennyitől nem hal meg valaki, ő még akkor sem halt meg mikor gyomrom szúrtam idegemben.- kerekednek ki szemeim Minho cselekedeteit hallva.

- Te gyomron szúrtad apádat?- kérdezem lepődőttem, mire ő hümmög.- Hány éves voltál?

- 17

- Úristen, én 17 évesen azt nem tudtam hogy délben hányóra.- kuncog a kijelentésemen egy aprót Minho.- Ha én apámat gyomrom szúrtam volna 17 évesen akkor vérző gyomorral verte volna ki belőlem az életet.

- Amikor annyi idős voltál akkor apád már nem is élt.- helyesbíti ki helytelen mondatokat.

- Előbb is meghalhatott volna.- csúsztak ki a számon a szavak, s mikor ráezméltem arra hogy miket is mondtam a szám elé kaptam a kezemet.- Most egy hétig kísérteni fog a szelleme.

- Te hiszel a szellemekben? Ez annyira gyerekes.- nevet ki a szemembe Minho. Ő nem érti a dolgok súlyát úgy mint én.

- Te ezt nem érted. Bármikor rosszat mondtam arról az emberről halála után, egy hétig csak paranormális események történtek velem.- magyarázom el a múltban történteket.

- Ne viccelődj már, ilyenek nem léteznek.

- Biztos.- mutatok a háta mögé. Minho oda nézett és egy riadt tekintettel nézett vissza rám.....

Sziasztokk❤️💕💋

Mint már tőlem megszokott egy nappal később rakom ki ezt a részt, ezer bocsi ezért.

Tegnap kiraktam egy új könyvet, de nemrég leszedtem. Még vázlatban megvan, de úgy döntöttem hogy csak akkor rakom ki, ha teljesen kész lesz.

Hamarosan hozom a kövi részt addig is maradjatok rosszak és gonoszak Infernos-ok😈💋💕❤️

Byee💝🌹