In the arms of the devil

53.rész

- Elfojt a magzatvíz.

- De mégis hogyan? Ez még nem túl korai? Hiszen még csak március van, és én májusra vagyok kiírva.- gondolkozok egy kicsit túl hangosan, a szavakat kiejtve a számon, közben Taehyungot nézve.

- Talán a sok stress miatt előbb folyt el a magzatvíz, de maradj nyugodt, mert semmi ok a pánikra. Lenne egy kérdésem: Természetesen, vagy császár metszéssel szeretne szülni?

- Melyik fáj jobban?- érdeklődöm.

- Az attól függ. A szülés közben a természet fáj jobban, de az utána csak pár napig fáj. A császár a szülés közben és után is fájni fog még hónapokig.- magyarázza Taehyung, amire 100%osan figyelek.

- Akkor legyen természetesen. Fell kell hívnom Felixéket, te addig meg néznéd, hogy Minho itt van-e még kérlek?- próbálom megkérdezni kedvesen, de a hangomban hallani lehetett egy kicsi félelmet, mert most jutott el az agyamig, hogy én nemsokára egy gyereket fogok szülni.

- Persze. Megnézem, te pedig nyugodtan hívd fel a barátaidat.- mondja Taehyung, majd oda nyújtja nekem a telefont és kimegy az ajtón. Én kikeresem Felix nevét és hallgatom ahogy kicsörög. Csörgött négyet a telefon mire ausztrál barátom felvette.

-- Szia Jisung, jobban vagy már?- kérdezi a szeplős, de nekem most nincs időm a kérdéseire részletesen válaszolni, ezért gyorsan letudom a válaszolást.

- Jól vagyok, de be kelle jönnötök a kórházba. Elfojt a magzatvíz.- mondom azt várva, hogy Felix mondjon valamit, de beszéd helyett csak rám nyomta a telefont. Hát kössz. Taehyung visszajött a szobába.

- Minho nincs már itt.- közli velem, mire bennem nagyon nagy ideg keletkezett. Vissza veszem a telefont a kezembe, és felhívom Minhot.

-- Minho, te hol az apám faszában vagy?- akadok ki a telefonba.

-- Eljöttem kiszellőztetni az agyamat.- válaszol nyugodtan, és hallani lehetett, hogy éppen a kocsiban ül.

-- Hát akkor gyorsan fordulj vissza, mert elfojt a magzatvíz.- hallom, ahogy Minho hirtelen fékez.

-- Már beindult a szülés?

-- Még nem, de...- mondanám tovább, ha egy éles fájdalom bele nem nyilalni a hasamba.

- Fájásaid vannak?- kérdezi Taehyung, mire én bólogatok.- Rákötlek egy CTG-gépre.- mondja, majd rá is köt a gépre.

-- Nemsokára ott vagyok.- szólal meg Minho, aztán letette a telefont.

- Egy 10-es skálán mennyire fáj?- kérdezi Taehyung.

-10/5 - válaszolok röviden. A fájások egyre intenzívebbek, és fájdalmasabbak.

- Nagyon veszélyes lehet egy természetes szülés most neked is, és a babának is. Mivel nemrégiben varrták össze a sebedet, ezért előfordulhat, hogy szülés közben újra elszakad az ér, ezzel veszélyeztetve a baba életét is. Biztos vagy benne, hogy természetesen akarsz szülni?- magyarázza Taehyung, de nekem még mindig az az opciók, hogy természetesen akarok szülni.

- Igen. Lehet, hogy veszélyes, de kockáztatnom kell. Harcolni fogok mind kettőnk életéért. Ha túl éltem azt, hogy leüttek egy baseball ütővel, eldeformálták a vállamat egy késsel aminek még most is látszik a helye, végignéztem ahogy egy férfit halálra kínoznak, elvágták a nyakam, megöltem egy férfit, és Chan majdnem eltörte az orromat, akkor ebbe sem fogok belehalni.- sorolom fel azokat a veszélyes dolgokat amik velem történtek, és visszanézve elég sok mimden történt velem 8 hónap alatt.

- Wow, és ez mind terhesen történt veled. Te egy nagyon erős omega vagy. Mások már rég belehaltak volna, de te terhesen csináltad ezt végig.- dicsérget Taehyung, de én nem érzem magam annyira büszkének ezekre a dolgokra.