In the arms of the devil

23. rész

4 véres arcú és ruhájú ismerős arc lépett be azon.  Chan sántán jött és a bokájaból csöpögött a vér.

- Mi történt a lábaddal?- szaladt oda nyomban Seungmin.

- Semmi komoly. Ne aggódj.- mondta lágy hangon Chan és szájon puszilta párját. Istenem milyen romantikusak. Bárcsak Minho és én lennénk ilyenek.

- Gyere bekötözöm a lábad.- intett Chan párja és az említett nehezen, de elindult vele valamerre.

- Gyertek mosakodjunk meg aztán kezdjük a bulit.- szólal fel a szerelmem de én visszatartottam őket.

- Milyen bulit?

- Azért tartunk most bulit mert legyőztük Yoongi embereit. Ezt meg fogluk ünnepelni.- válaszol egyszerűen.

- Keverhetem az italokat.- pörgök be.

- Persze- mondja kuncogva majd megindulnak fel az emeletre gondolom fürdeni mert nem lenne menő véresen szaladgálni ide-oda.

Bementem a konyhába- egy kis segítséggel megtaláltam- és csodálkozva láttam hogy van ott egy ugyanolyan pult mint régen volt a bárban, tele italokkal, poharakkal és többi kellékekkel.

- Segítsek valamiben?- jön be mellém Jeongin.

- Nekem mindegy, ha szeretnél segíthetsz- mondom neki majd végig nézem azt hogy milyen italok vannak ott. Volt ott Whiskey, Vodka, Jack Daniels, koktélok és még sok más. Örülök hogy újra egy ilyen pult mögött állhatok, hiányzott már.

- Mit csináljak?- zokkent vissza a nagyvilágba Jeongin aranyos hangja.

- Hmm, lássuk csak. Úgylátom azok a poharak ott piszkosak, megteszed hogy elmosod őket?

- Persze- bólint egy hatalmas mosollyal az arcán.

- Te tudod mikor kezdődik ez a buli?- tűnődik el Jeongin.

- Ha jól emlékszem akkor fél hétkor.

- Még csak negyed hat van. Rengeteg időnk van addig.- ezt kimondtam és beállt egy kínos csend.- amúgy nem szeretnél beszélgetni? Olyan kínos ez a csend.

- Épp mondani akartam hogy beszélgessünk valamiről- mosolyog rám újra. Nagyon aranyos a mosolya, néha amikor rossz napjaim vannak egy ilyen mosoly fel tudná dobni az egészet.

- Szóóóval, tetszik most neked valaki?- húzogatom a szemöldököm mire ő csak elpirul- tehát igen. Elmondod ki az?- kíváncsiskodom

- Changbin- suttogja pár perc néma csend után.

- ÚRISTEN!!!NEKED TETSZIK CHA...- nem bírtam befelyezni a számat mert Jeongin vizes kezével befogta a számat.

- Fogd be a szádat!- mondja még most is suttogva összeszorított fogakkal.- még nem tudja és nem is fogja megtudni.- enged el és vissza megy mosogatni.

- De ügyesek vagytok.- karolja át a derekamat Minho amitól én felugrottam. Amint Jeongin meglátott minket elkezdett ugrándozni és sikítozni, amin én csak megforgattam a szememimet.

- TI EGYÜTT VAGYTOK??- kérdezi sikoltozva.

- Igen

- Nem- mondjuk egyszerre Minhoval amit Jeongin csak egy zavarodott pillantással dicsért.- Még nem vagyunk együtt.- javítom ki Minhot.

- Ki van együtt kivel?- jelennek meg az ajtóban a többiek is.

- Senki nincs együtt senkivel.- válaszolom tömören.

- Én együtt vagyok Felixel.- húzza közelebb a kissebbet a derekánál fogva Hyunjin.

- Én is együtt vagyok Seungminnel- teszi ugyanazt Chan mint Hyunjin( u,i: tegyet úgy mintha most Chan lenne a magasabb, oksi?)

- Én is együtt vagyok valakivel- szólal fel Changbin amin mindenki meglepődik.

- Te párkapcsolatban élsz?- akad ki Jeongin.

- Igen. Szerinted miért tünök el néha órákra vagy esetleg napokra?- kérdezi egy ks iróniát használva.

- Kérlek legalább azt mond hogy nem egy 60 éves faszival vagy együtt.- könyörgött neki most Chan.

- Neked ki mondta hogy én egy faszival vagyok együtt? És ha nagyon tudni akarod akkor elmondom hogy 22 éves.

- Várj, fázis késésem van. - zavarodik össze Minho- te most azt mondod hogy nem vagy meleg?

- Én egy szóval sem mondtam azt hogy nem vagyok meleg, csak most ki akartam próbálni lánnyal is.

- Mi a neve?- kérdezi Jeongin aki már a sírás közelében van.

- Hyeonju.- csak azt ne mond hogy az a Hyeonju.

- Hyeonju? Jin Hyeonju?- bólogat.- Felix emlékszel rá?- fordulok a félig sokkos állapotban lévő szőkéhez aki lassan bólogatni kezd.

- Azt ne mond hogy őt is ismered- fordul felém Minho.

- De, ismerem. Ő az egyik munkatársam volt.

- Remek, akkor ma már találkoztunk a régi főnököddel és az egyik munkatársaddal is. Ki lesz legközelebb az anyád?- kérdezi hisztérikusan.

- Tudod mit? Neked kellene anyám helyett egy koporsóban feküdnöd.- mondtam majd könnyeimet törölgetve szaladtam fel a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót.

Egy kis csend után egy kopogást hallottam meg az ajtó másik részéről. Nem akartam senkivel sem találkozni per pillanat ígyhát nem is válaszoltam.

- Bejöhetek?- hallom meg Seungmin hangját a túloldalról.

- Gyere- suttogom alig hallhatóan, de úgylátszik ő meghallottam mert amint kimondtam ő berontott az ajtón.

- Nagyon sajnálom azt ami lent történt- ölel át mire én csak megrázom a fejemet,

- Hagyd csak, ő egy érzéketlen fasz. Tudta hogy anyám már rég elhunyt, de neki muszáj volt felhoznia őt.

- Te is tudod hogy nem direkt csinálta. Ne legyél ilyen túldramatizált.

- Én vagyok túldrámaias?- kiabálok hisztérikusan.- Ő hozta fel a halott anyámat és még én dramatizálom túl?!- hadonázok a kezeimmel- tudod mit? Takarodj ki a szobámból! Most!- mutatok az ajtóra  s ő sírva ki is megy. Én bezárom az ajtót és be is zárom azt. Lefürödtem és közben a könnyeimmel küszködtem, átöltöztem, megmostam a fogamat és lefeküdtem aludni. Pont ugyanúgy mint tegnap a könnyeimmel voltam társaságban egész este, és velük is aludtam el.

Tényleg bennem van a hiba?......

Sziasztokk💋💕❤️

Bocsi hogy ilyen rövid lett ez a rész, de őszintén nem volt semmi ihletem megírni sem pedig energiám, de úgy döntöttem hogy tartom magam és kirkom ma ezt a részt akármilyen szar is lesz.

Hamarosan hozom a kövi részt addig maradjatok rosszak és gonoszak Infernos-ok 😈❤️💕💋

Byee💝