In the arms of the devil

50. rész

- Most basztam el mindent?- teszem fel kávé illatú barátomnak az egyetlen éppeszű kérdést ami sok gondolatom közül kifénylett.

- Dehogy basztad el, te is hallottad, időre van szüksége. De miért döntöttél úgy hogy megkéred a kezét?

- Hosszú sztori. Hallani akarod, vagy csak untatnálak vele?

- Hát persze, hogy hallani akarom! Na, mesélj el mindent.

- Minden azzal a nyamvadt telefon hívással kezdődött, nem is értem miért vetted fel. Na mindegy, sajna a vonal másik oldalán apám hangját hallottam meg. Már a hangjától is autómatikusan fel ment bennem a pumpa, de amikor már megint felhozta a házasság témát, és azt hogy ahhoz kell hozzá mennem akit ő választ akkor elszakadt bennem a cérna és azt mondtam neki, hogy majd ma "megbeszéljük" aztán lenyomtam a telefont. Innentől szerintem már minden világos.- magyarázom amit mindenki nagy odafigyeléssel hallgatott.

- Szóval azért kérted meg a kezét, mert nem akarsz apád döntése alapján házasodni.- jelentette ki a kávé illatú alfa.

- Jobban ismersz engem mint én saját magamat.- ütögetem legjobb barátomat vállon.

- És mégis hogy, s mikor tervezel "beszélgetni" apáddal?- kérdezi idézőjeleket csinálva a levegőben a beszélgetni szónál.

- Kinyírom. Meg kell halnia. Én szeretem Jisungot, de az a szemétláda sosem fogja engedni hogy boldog legyek, ezért meg kell halnia.

- Oké, tegyük fel, hogy sikerült kinyírnod. Mit fogunk mondani az embereknek, mi történt vele?

- Elmondjuk nekik az igazat, azt, hogy megöltem. Bár az a szemét sosem hal meg. De majd én biztossá teszem azt, hogy meghalt.- gondolkozom hangosan.

- Benne vagyok.- csaptunk kezet a legjobb barátommal.- Nem sértésnek mondom, de ki sem bírom állni apádat. Szerintem is már föld alatt a helye.

- Nyugi, nem bántottál meg ezzel, sőt inkább boldog lettem tőle.- mondtam, majd a többi barátom felé fordultam.- Ti is benne vagytok?

- Persze, ha gyilkolásról van szó akkor bármikor menne vagyok. És Changbin is benne van.- mutatott az említettre Hyunjin a fiú megkérdezése előtt.

- Neked azt kimondta, hogy benne vagyok?- kérdezte kissé cinikusan Changbin a mellette ülőtől aki csak felemelte mindent tudóan a szemöldökét.- Na jó, amúgy én is benne vagyok.

- Seungmin, te is jössz velünk? Kell egy agy is a csapatba.- fordulok az említett, nárcisz illatú omegához.

- Persze, már megszokott hogy én is ott vagyok az ilyeneknél. Már féltem, hogy meg sem kérdezed.

- Rendben, akkor mindenki benne van. Kitalálunk egy tervet, majd négykor elindulunk a Szöuli házához.- mondom, mire mindenki bólogatott és el is kezdtük megtervezni a dolgokat.

[...]

Már a kocsiban ülünk, és mindent újra átveszünk csak azért, hogy senki se felejtse el a feladatát. Persze felszerelkezve jöttünk, mindannyiunknál volt legalább 1 puska és 3 kisebb-nagyobb kés.

- Akkor Minho, Hyunjin és Changbin bemennek míg mi Channal kint figyelünk az ablakból és ha történik valami nem várt akkor szólunk a többieknek és lerohanjuk a házat.- tisztázza a tervet Seungmin, mire én nagyokat bólintunk. Azért nem voltunk olyan hülyék, hogy egyedül öten jöjjünk, ezért még 2 nagy furgonban vannak embereink akik pár házzal arrébb parkoltak le nehogy feltünőek legyünk.

Mikor megállt a kocsi az "apám" háza előtt, kiszálltunk hárman - én, Hyunjin és Cahngbin- majd egy nagy levegő vétel után becsöngettünk a házba és választ nem várva rontottunk be oda. Chan és Seungmin egy kicsit később odaosontak a ház nappalijának az ablakjához és onnan figyelték az eseményeket.