Egy világban ahol az alfák a béták és az omegák laknak,jisung egy bárpultos fiu azon kapja magát hogy korea legnagyobb maffia vezér karjaiban van.
Vajon jisungnak milyen lessz a sorsa maga az ördög karmaiban?
Ez az első ilyen történetem szoval remél...
Nem sokat kellett utaznom és már ott is voltam a kórháznál. Kiszálltam az autómból majd bezártam azt, és ráérősen menten fel a lépcsőn egyenesen a másodikra ahol Jisung szobája volt. Amint betettem a lábamat a szobába egy tulipán illatú fiú úgy fogadott hpgy a nyakamba ugrott.....
Jisung pov:
Boldogan tettem le a telefont miután meghallottam hogy Minho értem jön. Visszaadtam Channak a telefont és felé fordultam mosolyogva.
- Eljön érted?- bólogattam- akkor nem nekem kell elvigyelek. Szuper!- csapta össze tenyereit, és boldognak tűnt. Ennyire elviselhetetlen vagyok?- miért lettél hirtelen ilyen letört?- kérdezi mire én csak letörlöm gyorsan a szemem sarkaiból a könnycseppeket mielőtt kibuggyannának és záporesőként folynának le az arcomon vékony csíkot hagyva maguk után.
- Csak hiányzik Minho- hazudtam, bár nem teljesen volt hazugság de nem ez volt a szomorúságom fő oka. Ekkor belépett valaki az ajtón, akit az illata alapján be tudtam azonosítani. Amint megéreztem az áfonya illatot a testem gondolkozás nélkül kezdett el mozogni és Minho nyakában kötöttem ki. Nem szó szerint de na. A vállamba egy hatalmas fájdalom nyilalt bele amitől felszisszentem.
- Jól vagy?- kérdezi aggodással a szemeiben de én csak megnyugtatóan bólintottam.- ez nem volt meggyőző, de mind1. Lehet egy kérdésem?
- Persze.- válaszoltam a kérdésére.
- Ha egy orvos jött volna be akkor az ő nyakába is beleugrottál volna?- ez e kérdés megfogott, ígyhát muszáj voltam elgondolkodni rajta.
- Az orvosok közül csak pár alfa van, a többi mind béta, és egyik alfának sincs olyan illata mint neked .- Minho mosolyogni kezdett a válaszomon amit én nem értettem miért tesz így hát rákérdeztem- Miaz? Ilyen vicces volt a válaszom?
- Szóval szereted az illatomat?
- Mi? Dehogy!- hazudtam, már megint ma már sokadjára.
- Kár tagadnod Jisung, ez nagyon szerelmesen hangzott- szólalt meg az eddig csendben ülő Chan és a mondat miatt ami az imént hagyta el a száját éreztem hogy az arcom a pirosnak az egyik árnyalatát felveszi.
- Elpirult!! Te is láttad hogy elpirult?!- csattant ki Chan és tapsolt meg rám mutogatott.
- Oké, le lehet szakadni rólam. Seggfejek.- a végét már suttogva mondtam, mert nem akartam hogy meghallják.
- Mehetünk haza?- kérdezte tőlem Minho egy kis csend után.
- Mehetüüünk- húztam el az ü betűt.
- Akkor induljunk- mondta Minho, mire mind a 3-an elindultunk. Chan beült a saját kocsijába, én pedig Minho mellé ültem az anyós ülésre. Amint beszálltunk és bekötöttük magunkat az agyamban végigfutott mindaz ami ma történt velem és azok a könnyek amit visszafolytottam a kórházban előjöttek és úgy folytak le az arcomon mintha muszáj lenne nekik.
- Jisung jól vagy?- kapott oda hozzám Minho,de véletlenül megütötte a vállamat ami miatt mégjobban sírni kezdtem- Mi a baj? Jisung szólalj már meg!- kiabál rám amitől megijedtem így felugrottam majd az arcomat takarva húztam össze magam és sírtam magamban csöndben - bocsánat- suttogta pár perc elteltével.
- Én nem akarok a te piszkos ügyeidbe belekeverdni. Kurvára nem akarok szóval ezt mond meg az ellenségeidnek, vagy rámegyek a házukra és megölök mindenkit akit csak a házba találok!- ordítottam rá idegesen majd kiszáltam az autóból és elkezdtem hazafelé gyalogolni.
- Jisung gyere vissza most azonnal! Hallod?! Jisung!- kiabált utánam.
- Ne koptasd a nevemet!- álltam meg addig ameddig ezt oda kiabáltam neki aztán folytattam az utamat haza. Milyen fura hogy egy hónap után azt a házat az otthonomnak nevezem. Amikor apámmal éltem vagy egyedül sosem éreztem magam otthon, és csak menekülni akartam mindenhonnan, de innen nem, ez most más. Nem tudom miért, de más. Talán azért mert ott van majdnem mindenki akit szeretek, már csak anyának, Miyeonnak, Yunahnak és Hyeunjunak kellene ott lennie, de ez úgy sem fog megtörténni.
- Állj már meg baszki!- fog a kezemre Minho, és megránntja azt. Észre sem vettem hogy itt volt. Mivel a rossz kezemet fogta meg így olyan volt mintha az a kés még mindig ott lenne a vállamba, ami miatt felszisszentem, és a már csillapodó könnyeim újra utat törtek maguknak.- Úristen, nagyon sajnálom. Tényleg nagyon nagyon sajnálom.- hajtotta le a fejét és bocsánatot kért vagy ezerszer.
- Attól hogy bocsánatot kérsz attól nem változik meg semmi, ugyanúgy fájni fog, ugyanúgy vérzik majd, semmi nem változik meg egyetlen szótól szóval ne kérj bocsánatot, mert ugyanúgy fájni fog akkor is ha el ismételed ezt a szót milliószor. Megtörtént és kész, nem lehet ezen változtatni. De ha megtennéd hogy elengeded a kezemet és békén hagysz azt megköszönném.- engedi el a kezem úgy ahogy azt kértem- viszlát.- köszönök neki majd magára hagyom. Hallom ahogy még halkan újra bocsánatot kér és beül a kocsiba. Elhajt mellettem, de én fel sem nézek a talajról s így folytatom az utamat, sírva, lassan.
A járdán néhány rohanó ember nekem ütközött, se lenéztek. Páran megszóltak, de nem figyeltem oda rájuk csak azt vártam hogy mikor érek végre haza. Hosszasan telt el ez az út, és a gondolataim kongtak a fejemben. Nagyjából Minho volt a gondolataimban és a felé való érzéseimet próbáltam kiegyensúlyozni. Mire hazaértem arra a döntésre jutottam hogy nekem bejön Minho, de nem tudom hogy mondjam el neki, és őszintén most nem is szeretnék vele találkozni egy pár napig. Channal akarom megbeszélni ezt a dolgot és tanácsokat kérni tőle azt remélve hogy eljutok az egyről a kettőre. Ekkor hazaértem s benyitottam az ajtón, levettem a cipőmet, és a többiek odajöttek hozzám kérdezősködni.
- Mi történt? Miért nem Minhoval jöttél haza? Hahó! Hallassz Jis?- bombáz meg kérdésekkel Lix, de én azokat megsem hallva megyek fel a lépcsőn, Felixel a nyomomban aki még most is ugyanazokat a kérdéseket kérdezve jön utánam.
- Kérlek most hagyj békén- mondtam majd bementem a szobámba és bezártam az ajtót. Befeküdtem az ágyamba, majd álomba sírtam magam.
Majd holnap beszélek Channal.......
Sziasztokk❤️💋
Ez a rész egy kicsit érzelgős lett, de se baj. Tudjátok hogy melyik zene illene ehhez a zenéhez? Blackpinktől a kiss and make up és a don't know what to do.
Ma szószerint abból állt a napom hogy fekszek és nézem a szégyentelenek 3. évedját. Ti nézitek? Ha igen ki a kedvenc karakteretek? Nekem Carl, Ian és Mickey.
Már csak 100 ember kell ahhoz hogy meglegyen az 1k megtekintés!! Azért kezdtem el itt írni mert az egyik osztálytársam is ír, és megihletett, de mostmár ez lett az életem, a boldogságom, a mindenem.
Köszönöm szépen mindenkinek, de legfőbb képpen @hanniel0v3r-nak, akit még nem ismerek és egy szót sem váltottam vele, de ő mindig feltudja dobni a napjaimat. Mindig látom azt a kis piros pöttyöt a nevem sarkán, s amikor rámegyek mindig az ő nevét dobja ki, miszerint ő vote-olt az éppen kitett részre, ami miatt nagyon hálás vagyok neki, és szeretnék beszélgetni vele, megismerni őt. Szóval hogyha ezt olvasod puszcsizlak.💋💋💋
Hamarosan hozom a kövi részt addig maradjatok rosszak és gonoszak Infernos-ok😈❤️💕
Byee💝
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
( ezt a cikket képet találtam pinteresten és nem bírtam magammal, szóval bekellett ide raknom💝)
