In the arms of the devil

27. rész

El sem tudom képzelni hogy mi folyhat lent a pincében a két alfa között.

Minho pov:

Miután Jisung kettesbe hagyott minket egy lépéssel közelebb léptem legjobb barátom felé és a szeméből kituttam olvasni hogy egy kicsit fél és hogy megbánta azt amit tett.

- Megtudok magyarázni mindent!- védekezik úgy hogy a kezeit feltezi a feje melé.

- Hallgatlak.- emelem egy kicsit fel az állam egy gyilkos pillantás kíséretében.

- Ő akart verekedni, minden az ő hibája. Én esküszöm hogy nem akartam ennyire megütni csak olyan jó volt végre valakivel egy kicsit "játszani".- mutat idézőjeleket a kezével a játszani szólnál.

- És ez feljogosít téged arra hogy omegákat verj? Neked nem az lenne a feladatod hogy megvédd őket? Sőt ő még terhes is. Mi lett volna ha véletlenül valami olyan helyen ütöd meg ahol baja eshetett volna mind kettőjüknek?- halmozom el olyan kérdésekkel amit még megválaszolni sem tud.

- Túl védelmező vagy. Te is láttad hogy semmi komolyabb baja nem lett, akkor meg minek vered ennyire nagy lóra? - ennél a pontnál már kezdett felmenni bennem a pumpa és bármennyire próbáltam visszatartani a haragomat nem teljesen sikerült.

- Mi lenne akkor ha én most ugyanazt megtenném Seungminnel mint amit te tettél Jisungal? Örülnél neki? Megtegyem? Megteszem, csak mond hogy tegyem meg.

- Egy ujjal se merj hozzá nyúlni.- fenyegetett meg.

- Mert ha megteszem mi lesz? El panaszolsz scooby doo-nak?- nevetem ki saját magamat.

- Mégegyszer elismételem, ne merj hozzányúlni Seungminhez vagy nagyon megjárod.- kap a nyakamhoz egy kézzel.

- Ugye tudod hogy te most az állásoddal, a lakással amiben élsz és az omegáddal játszol?- közlöm vele a gondolataimat kérdő mondat formájában.

- Ugyan már, mit tudsz te tenni?

- Kirúglak ezért ki kell mjd költöznöd a házból így nem láthatod az omegádat. Vagy simán visszaadom őket a szüleiknek.- utalok Seungminre és az öccsére. Chan erre a kijelentésemre meghökken, elengedi a nyakamat és leborul a lábaim elé.

- Kérlek ne tedd ezt velem. Ha ezt megtennéd azt se én sem pedig Seungmin nem élnénk túl. Bármit megteszek neked, csak kérlek ne. Nagyon sajnálom amit tettem veled és Jisungal is de elvitt a hév és nem tudtam uralkodni magamon. Kérlek bocsájts meg nekem.- könyörög nekem.

- Állj fel. Te is tudod hogy semmi ilyesmit nem tennék, de mondanom kellett valamit ami miatt megbánod a tetteidet. De ha mégegyszer előfordul ilyen esküszöm hogy kirúglak.- mondom ki gondolataimat.

- Nem fog, nyugi.- nyugtad meg.

- Ki megyünk? Olyan sötét van itt, minden szürke. Ezért nem szoktam ebbe az istenverte pincébe lejönni csak akkor ha muszáj.- szitkozódok amin Chan egy jót nevet. Elindulunk fel ahol reméljük hogy ott vannak a többiek is. Mikor felértünk láttuk Jisungot és Jeongint csevegni valmiről illatve Seungmint aki szaladt ki a konyhából egyenesen Chanhoz akinek egy hatalmas pofont kevert le.

- Hogy képzeled te azt hogy egy terhes omegát bántasz?- ordítja le Chan fejét.

- Mikor tanultál meg ilyen nagyot ütni?- kezdi el fájdalmasan az ausztrál.

- Nem csak Jisungnak és Felixnek kellett tanulnia önvédelmet hanem nekünk is.- mutogot hol magára hol pedig összezavarodott öccsére.

- Igaz, téged is én képeztelek ki.

- Ez a része nem fontos, elfelejtettél válaszolni a kérdésemre. Kinek képzeled magad és miért verted meg ennyire?- faggatózik tovább Seungmin.

- Én nem képzelem magam senkinek és nem volt tervemben ennyire megverni. Bár ha úgy visszük nem is vertem meg annyira.- mutogat Jisungra egy hisztérikus hangnemben. Én hátulról tarkónvágtam,Seungmin pedig élőről egy kisebb pofont adott neki az előzőnél.- Mind a két oldalról kapok? Mivel érdemeltem ezt ki?- Seungmin csípőre tett kézzel egy mindent tudó tekintettel nézte.- Nem kérdeztem semmit.

- Kérj tőle bocsánatot.-utasítja Chant az omega.

- Miért kérjek tőle bocsánatot? Ő kért meg engem arra hogy verekedjünk én meg csak jót tettem a kérésének.- mondja hisztis hanggal Chan.

Hol lehet Changbin?- fut át ez a gondolat az agyamban.- Biztos a barátnőjénél.- válaszolom meg a saját kérdésemet.

- Lehet hogy megkértelek rá, de még azelőtt hogy rámvetetted volna magad mondtam neked hogy inkább ne csináljunk semmit és hagyj békén. Te nem hallgattál rám SŐT ideges lettél rám azért mert nem akartam verekedni veled ezért addig püffölted az arcomat ameddig Minho majdnem kiszakította az ajtót.- áll fel Jeongin mellől Jisung és lassan, ismétlen lassan, nagyon lassan Chan elé sétel majd egy gyenge mozdulattal ő lett a harmadik ember aki bevert ma Channak. Jisung ökle Chan jobb orcáját érintette és a feje az ütéstől oldalra csúszott.

- Hát ezt nem hiszem el. Jeongin te nem akarsz megütni? Gyertek mindannyian ugarjatok rám!- hisztizik Chan- Tudjátok mit? Már itt sem vagyok. Majd jövök valamikor.- veszi fel a cipőjét, majd kisétál az ajtón és becsapja maga után azt.

Chan elmente után egy 10 percre Changbin jött be az ajtón és engem célzott meg áldozatnak.

- Elkell utaznod két hétre Kantonba.- közli velem a híreket, amin én meglepődök.

- Miért?

- Maffiás ügy. Chenle- vel aztán Lucas- ál lesz megbeszélésed. Meg persze lesz még pár dologod ott.- informál a tudnivalókról.

- Rendben, mikor kell mennem?

- Holnap reggel kilenc órakkol.- a szemeim tojás méretűre növekedtek és állam a földet súrolta.

- Máris?- bólint Changbin- Melyik embereim jönnek velem?- tudakolódtam.

- Sokan jönnek, de a fő emberek Sehun, Jungkook, Jay, Taehyun és én leszünk.

- Értem. Akkor megyek és összepakolok két hétre elegendő cuccost.- néztem Jisungra, majd jeleztem neki a fejemmel hogy jöjjön velem. Felmentünk a szobámba és Jisung egyből a nyakamba borult.

- Nem akarom hogy elmenj.- motyogja.

- Én sem akarok, de vezérként ez a kötelességem.- pattan ki egy ötlet a fejemből.- Mi lenne ha te is jönnél velem?- pillant fel rám Jisung.

- Ez lehetséges?

- Nem tudom, de megkérdezem Changbint.- közlöm neki.

- Ha te vagy a főnök akkor miért nem te mondod meg hogy ki mehet és ki nem?

- Ez az ő feladata.- világosítom fel.- Megyek megkérdezem őt erről, addig te maradj itt- egy bólintás után elishagytam a szobát és megkerestem Chandbint. Miután megtaláltam őt a dolgozó szobámban bementem és leültem mellé a szobában lévő kanapéra.

- Lehet egy kérdésem?- Changbin hümmög egyet.- Jöhet velünk Jisung is?

- Tudtam hogy valamikor megfogod kérdezni ezt a kérdést ezért direkt hagytam ki neki egy helyet egy repülőn, persze úgy hogy melletted fog ülni.- néz fel rám a végén. Megköszönöm tőle és vissza indulok a szobába ahol Jisung várt. Benyitottam az ajtón egy hatalmas mosollyal az arcomon amit próbáltam elrejteni kisebb nagyobb sikerrel.

- Csomagolj be magadnak egy bőröndbe.....

Sziasztokk💕💋❤️

I am so sorry for being gone for a day but my life has been a mess lately. Someone keeps cursing us and everything goes wrong in out lives. One word like a hundred i'm a mess.

Hogy tetszik ez a rész? Próbáltam egy kicsit IzGAlmasÁ tenni de nem hiszem hogy sikerült. Na mindegy megyek megcsinálom a házimat.

Hamarosan hozom a kövi részt addig is maradjatok rosszak és gonoszak Infernos- ok😈💕💋❤️

Byee💝