Sorsfordító Fény (L.H.)

Prológus - Égi könnyek

Catherine Rosalie Morton

A kint egyre sűrűbben gyűlő szürke fellegek sötétre színezték egyébként is komor szobámat.

Olyan hangulat uralkodott odakint, mintha az ég annyi szenvedés és gyötrelem után sírva fakadna esőcseppek képében, ezzel oldva bánatát.

Minél jobban beborult az ég, annál jobban az én kedvem is romlott. Az időjárás mindig az én hangulatomra is kihatott.

Végigpillantottam a szobámon. A szürke falak ugyanúgy néztek ki, mint korábban. Hasonló színben pompázó szekrényem oly' réginek bizonyult már, hogy azt se tudtam, hogy mikor kaptam. Tőle jobbra egy fehér íróasztal törte meg az egyhangúságot. A sarokban világosbarna gitárom egyedül kuporgott, arra várva, hogy valaki a kezébe vegye megpengetni. A szekrényemmel szemben a nem túl nagy, de annál kényelmesebb ágyam foglalt helyet. Az ajtómtól úgy hat méterre egyenesen az erkélyemre lehet kijutni. Nem volt a szobám egy cukros álom, én mégis szerettem.

Mi nem voltunk tehetősek, gyakran kellett nélkülöznünk, mégsem vágytam arra, hogy puccos házban lakjak, vagy hasonlóan visszataszító partikra hivatalosnak lenni.

Jobbra néztem az erkélyem felé. Egy ötlettől fogva feltápászkodtam a fekhelyemről, és felé vettem az irányt.

Kiléptem a borzasztóan fülledt levegőre, ami azonnal megcsapta az arcomat.

Elpillantottam a távolba, ahol új hajókat láttam a kikötő felé igyekezni, hogy rakományaikat még a vihar érkezte előtt biztonságban lerakodhassák. Vancouver mindig is kikötőváros volt. Gyermekkoromban gyakran ültem ki az erkélyemre a különböző nagyságú, színű hajókat számolva.

A város másik végén égzengető hanggal egy világoskék repülő szállt le a reptér hatalmas kifutópályájára. A motor elnyomta az ég vészjósló dörgéseit.

Mintha a vihar a repülő érkezését várta volna, ahogyan a gép leállította motorját az eső úgy zúdult alá az égből, hogy már nem láttam az utasok kiszállását.

A felhők keserves sírásba kezdve áztatták el a lenti világot. Az emberek és az állatok sietve kerestek maguknak az eső ellen valamilyen fedett helyet.

Csak a növények álltak ott mozdulatlanul a helyükön várva, hogy a könnycseppek őket is megöntözzék.

----------

A következő fejezetből:

"Hirtelen a semmiből négy fekete ruhába öltözött srác futott felém. Megrémültem, hiszen akár bűnözők is lehettek sötét öltözetük miatt. Lecövekeltem a járda közepén, és vártam, hogy mi fog történni."

Feltöltés dátuma: 2015. 07. 25.