Sorsfordító Fény (L.H.)

10. Fejezet - Koncert

Catherine Rosalie Morton

A nap már csak halványan pislákolt az égen. Elnyújtózva bukott alá a hegyek mögé, hogy a kíváncsiskodó szemek ne kísérjék végig, amíg véglegesen álomra hajtja a fejét.

Madárcsicsergések közepette haladtam Luke bandájának koncertjére. A madarak önfeledten csiripeltek, mintha egyetlen füttyel a világ összes gondján segíthetnének.

A koncert helyszíne a közeli parkban volt. Még csak félúton jártam, de még így is hallottam, ahogyan a gitárokat hangolják, vagy éppen egy dobszóló elhangzik.

A helyszínen már több ezer sikítozó rajongó várt arra, hogy a fiúk elkezdjenek énekelni. Mindenhol tolakodó testek és könyökök ütődtek nekem.

- Szedd már a lábad, pancser! - hallottam meg egy durva hangot a hátam mögött, mire megfordultam. - Ha te miattad nem láthatom a fiúkat az első sorból, akkor biztosan megemlegeted!

Egy fekete hajú, erősen sminkelt, mini ruhás csaj fenyegetett meg az imént. Láthatóan kitekerte volna a nyakamat, de amikor meglátta a nyakamban függő kártyát elvigyorodott.

- Látom, nem kell aggódnom, hogy ilyen alakok legyenek egy légtérben velem - kezdte a haját hátradobva. - Az a jegy hamis, mivel az igazi így néz ki.

Felmutatta a sajátját, és elképedve szemléltem, hogy a két jegy teljesen különböző. Az enyém kék volt, míg az övé piros.

Elgondolkodtam. Luke tegnap ezt a jegyet nyomta a kezembe. Azt mondta, hogy ezzel bejutok a koncertre. Hazudott volna? Talán csak meg akart viccelni? Kétségbeesetten markolásztam a belépőmet.

- Össze ne gyűrd azt a jegyet, kincset ér. Ha nekem olyanom lenne, biztosan örömtáncot járnék - szólalt meg mellettem egy lány.

Kérdően néztem rá. Elmosolyodva megfogta a kezemet, és a hátsó bejárathoz húzott, ahol egy testes húsgombóc állta el az utat. A lány mielőtt otthagyott volna, még egy sok szerencsét suttogott a fülembe, majd végleg eltűnt.

- Öhm...Hello, a koncertre jöttem - kezdtem felnézve az előttem tornyosuló alakra. Csak bólintott, majd beengedett. Alig, hogy beértem egy fejhallgatós férfi megragadta a kezemet, és egy magas pódiumra rángatott, ahol rajtam kívül még hárman voltak. "Üdv, a VIP részlegben" olvastam le egy tábláról.

Elképedve néztem körbe. Mindent belehetett látni. A színpadon egy óra visszaszámlált. Még 2 perc volt hátra koncert kezdetéig.

- Szia, Caroline vagyok. Jól látom, hogy ez az első koncerted? - kérdezte, és sóhajtott egyet. - Én az első koncertemen egy fáról néztem a fiúkat, mivel már minden jegy elkelt. És nézd meg, most a VIP szektorban ülök.

- Úristen. Luke most nyilatkozta, hogy van egy lány, akivel sok időt tölt. Talán az a zenész csaj? - visítozott egy szőke hajú lány. Közben ecsetelni kezdte a többieknek, hogy a múltkor látta a fiút a titokzatos lánnyal.

A szívem heves dobogásba kezdett. Magamra ismertem. El akartam futni, de meghallottam Luke hangját a mikrofonban, ahogyan üdvözli a koncertre érkező embereket.

Másfél órát végigénekelni nem kis dolog, de még végigugrálni se piskóta. A koncert közben Luke szeme többször is megtalált, de mindig mosolyogva elkapta, ha én is vizslatni kezdtem. A végére izzadtan és fáradtan léptek le a színpadról, én pedig tanácstalanul álltam még mindig a pódiumon. Nem tudtam, hogy merre keressem Luke-ot.

- Menj a le a pódiumról, majd ott lesz egy nagyon jóképű férfi. Neki szólj, hogy bemehetsz a fiúkhoz. Kérlek add át, hogy Magyarországon is szeretjük őket. Magyarország? Hisz az Európában van, nagyon messze innen.