Sorsfordító Fény (L.H.)

Köszönetnyilvánítás

Egyszer minden út véget ér. Egyszer meg kell tapasztalnunk az elengedés keserű ízét. Bármennyire is fájó a búcsú, lehetetlen, hogy soha ne álljunk szembe vele.

A történet kezdeténél ráléptünk egy gondosan kirakott útra, melyen közösen végighaladtunk. Hiszem, hogy most fáradtan, de élményekkel gazdagon gondol vissza mindenki az elolvasott fejezetekre. Catherine és Luke története most végleg lezárul, de előtte még köszönetet szeretnék mondani.

Drága Olvasóim. Úgy gondolom, bátran mondhatom, hogy nektek jár a legnagyobb köszönet, hiszen ti voltatok azok, akik végigkövettétek az első történetem minden egyes szavát, és támogattatok.

Köszönet jár még azoknak, akik csak olvastak, viszont kevésszer, vagy soha nem is jeleztek vissza. Nektek is jár ugyanúgy a hatalmas ölelés, mivel itt voltatok velem és ugyanúgy olvastatok.

Két embert külön ki szeretnék emelni, akik nagyon is fontosak nekem.

Kedves, Bridzsit! Régebben soha nem értettem, hogy két olyan ember, akik nem is látták és nem is ismerik egymást barátságot köthetnek. Pedig ez lehetséges. A Wattpaden töltött idő alatt egy barátra találtam a te személyedben. Mindig annyira szeretettel viszonyultál a történetemhez, és mindig támogattál engem. A történetem publikálása előtt is példaképként tekintettem rád, aztán amikor láttam, hogy olvasol nekem hatalmas löketet adtál. Eszméletlenül nagy köszönet jár neked, hisz nemcsak olvasóm lettél, hanem a barátom is.

Drága, Gréti! Úgy gondolom, hogy téged is meg kell, hogy említselek, hiszen te voltál az, akinek még éjjel is kikérhettem a véleményét egy-egy fejezettel kapcsolatban. Minden nap meg tudtam veled beszélni a folytatást vagy az újonnan jött ötleteimet. Tudom, hogy a történetem csak szorosabbra fűzte a barátságunkat és úgyis el fogom még ezt mondani neked személyesen, hogy nagyon is hálás lehetek neked.

Mikor a történet összeállt a fejemben, még nem akartam publikálni, de végül megtettem. Mikor egy-egy fejezetet írtam, akkor szabad voltam és ki tudtam szakadni az egyhangú hétköznapok sokaságából, és egy új világban voltam, ahol rengeteg új embert ismertem meg, akik szintén olvasók és írók voltak.

A Sorsfordító Fény írása előtt még én is csak olvasó voltam, de késznek éreztem magamat, hogy veletek is megosszam írásomat, és most végül egy befejezett történettel a hátam mögött állok, ami felemelően jó érzés.

Érzem, hogy itt még nincs vége semminek, és hiszem, hogy a jövőben is velem lesztek, amikor a második könyvemet fogjátok olvasni.

Most valami lezárult, de tudom, hogy ezzel együtt egy újabb ajtó nyílt meg, mögötte frissen kirakott, járatlan úttal. Még nem tudom, hogy mikor indulunk el egy újabb kalandos világba, de megígérhetem, hogy hamarosan.

Egy pár sort szeretnék szánni azoknak, akik a közeljövőben szeretnének írni egy történetet.

Drága leendő, szárnypróbálgató írók! Ne féljetek nagyot álmodni, és ötleteiteket megvalósítani! Bármi, ami megragadja a figyelmeteket, vessétek papírra, hisz ezek azok a dolgok, amik képezni fogják az alapokat, melyek később valami egészen mássá forrnak össze. Egy történetté. A Ti történetetekké.

Végszóra még megosztanám veletek, hogy nekem régóta dédelgetett álmom volt, hogy én is megírjam az első igazi könyvemet. Mertem álmodni és elértem a célomat.

Hisz ne feledjétek, hogy az álmok valóra válnak, csak hinni kell bennük.

Köszönöm nektek, hogy itt voltatok velem, és ne feledjétek, hogy hamarosan találkozunk. Egy általam írt verssel búcsúzok.

„Egyszer minden a végéhez ér.

A befejezéstől mindenki fél.

Mikor már több betű el nem fér.

A tintás penna nyugalomra tér."

(Frida Beth Holloway)

----------

Érdekességek a Sorsfordító Fény című művemről:

- A történet dala a srácok Wherever You Are című száma, ami sokszor segített a folytatásban.

- A történetet egy rövid nyári olvasmányként terveztem, de végül átnyúlt az őszbe a történet.

- A történet helyszíne Vancouver lett, mivel még nagyon régen olvastam egy könyvet, amiben az író szintén ezt a gyönyörű várost választotta, és annyira megtetszett, így nem volt kérdéses, hogy mi lesz a fő helyszín.

- Miért pont Luke a főszereplő? A négy srác közül Luke volt az, akinek a hangját hallottam meg először, mivel a klipet nem láttam, csak a zenét hallottam. Majd később néztem meg, hogy a hangok kikhez tartoznak. Mondhatom, hogy a srác hangja lenyűgözött.

- Catherine és Josephine szoros testvéri kapcsolata, abból fakad, hogy én mindig is szerettem volna egy lány tesót, de csak két fiútesóm van, akik néha idegesítőbbek, mint a szennyes kosár előtt hagyott büdös zoknik.

- Sokat gondolkodtam a 2. Évadon, de mivel a történet kerek lezárást kapott, így úgy gondoltam, hogy nem folytatom.

- A Sorsfordító Fény cím, egy másik történetemnek lett volna a címe, viszont ehhez a történethez jobban illet, és a cselekményvázlathoz is.

- A nevek kitalálásába rengeteg időt fektettem, mivel valami egyedi és különleges neveket akartam.

- A Catherine-t játszó színésznő az egyik kedvenc sorozatomban játszik, amit régen sokat néztem, és úgy gondoltam, hogy kinézete illene Luke-hoz.

- Ha a történet nem Amerikában játszódott volna, biztosan helyszínként Svédországra esett volna a választásom.

Mindenért örökké hálás írótok, Frida Beth Holloway