Sorsfordító Fény (L.H.)

21. Fejezet - Állatkerti randi

Catherine Rosalie Morton

Kézen fogva sétáltam Luke mellett. A mai napon már lehetett igazán érezni, hogy végleg beköszöntött az ősz. Szelesebb nappalok, ködös reggelek, esős órák következtek be. Egészen komor volt a természet, de ez a kedvemre most nem hatott ki. Nevetve böktem oldalba Luke-ot.

- Oké, akkor először én választok randi helyszínt utána pedig te – vázoltam fel az opciókat. A fiú csak bólintott.

Izgatottan húztam a buszmegállóba. Már tudtam, hogy hova fogunk menni. Nyugodtan néztem az elsuhanó tájat, és közben néha Luke felé pillantottam, aki a fogózkodóról kaparta le a sárga festéket. Morgolódva csaptam a kezére, hogy ez nem illő, mire az előtte lévő kisfiúra mutatott, aki pedig az ülés bőr huzatát tépkedte fel.

Luke előre nyúlt a kisfiúhoz, aztán hamarosan ő is segédkezni kezdett a huzat tönkretevésében. Akár egy nagyra nőtt gyermek. Nem annyira okoltam azért, amit tett, hiszen néhanapján én is tettem tönkre hasonló dolgokat, de zavaró volt nézni, ahogyan a busz sofőr idegesen pillantgat a látszólag jól szórakozó páros felé.

A jármű hangos nyikorgással állt meg. Gyorsan megragadtam Luke kezét, aztán lerángattam a buszról. Elégedett arccal mutattam az előttünk lévő táblára.

- Állatkert? Ez most komoly, Catherine? – kérdezte röhögve. – Az állatkert kicsiknek való.

- Ó, igazán, Lucas? – tettem karba a kezemet. Luke a teljes neve hallatán felém kapta a fejét. – Néha igazán úgy viselkedsz, mint egy kisgyerek.

- Mire gondolsz? – érdeklődött, mint aki nem tudja, hogy miről is beszélek.

- Gondolj csak a buszos jelenetedre, vagy ahogyan a boltban rosszalkodtál – már éppen össze akartam borzolni a haját, de elkapta a kezemet. Rosszallóan rázni kezdte a fejét. A haja nála tabu volt.

A jegy megvásárlása után lefelé lépkedtünk egy alagútszerűségbe, ami az akvárium-terráriumba vezetett. Luke izgatottan haladt előre a sötétben. Mikor végre világosságra értünk, megpillantottunk egy csomó hüllőt, pókot és vízi állatot.

- Azt nézd, Catherine – mutatott Luke egy krokodil felé, aztán olvasni kezdte az elválasztó üvegre felszegezett táblát. – Maya névre hallgat, veszélyes állat...

Eközben én elámulva figyeltem a hatalmas állatot, aki mozdulatlanságba burkolózott. Félrehúztam Luke-ot, majd pár pillanat múlva visszarángattam. Meglepetésünkre a krokodil pár méterrel közelebb volt hozzánk.

Furán lépkedtünk tovább, hogy a többi állatot is megszemlélhessük. Láthatóan a fiú élvezte a madárpókok látványát, amiket én nagy ívben elkerültem.

- Ne mozdulj, Catherine – kezdte Luke, szeme ijedten csillogott. Lefagytam. A fiúból hirtelen kitört a nevetés. Elé sétáltam, és vállon csaptam. Vigyorogva dörzsölte meg a megütött részt.

- Hogy lehetsz ilyen idióta, Luke? – kérdeztem felháborodva. – Halálra rémültem.

Luke egy puszit nyomott a számra, elfeledtetve velem a haragomat.

Kisétálva az akvárium-terráriumból, a kint lévő állatokat kezdtük el nézegetni. A rózsaszín flamingókat megszégyenítő ügyességgel állt Luke a fél lábán, mire én bosszú gyanánt meglöktem, így az állatok győztek.

Elámulva néztem, ahogyan a vízben lévő fókák dobálják át egymásnak a labdákat. Aztán a majmok felé vettük az irányt.

- Nézd, Luke, itt van az eltitkolt testvéred – mutattam egy csimpánza, aztán Luke-ot kezdtem el keresni a szememmel, de a fiú nem volt mellettem. Homlokráncolva sétáltam vissza, amikor megpillantottam, ahogyan a sültkolbászos előtt állva jóízűen falatozik. Fejemet csóválva sétáltam hozzá, erre ő felém nyújtotta zsírban úszó ételt. Megráztam a fejemet, miszerint nem kérek.