Sorsfordító Fény (L.H.)

7. Fejezet - Váratlan vendég

Catherine Rosalie Morton

- Boldog szülinapot! – köszöntöttem fel Josephine-t, miután sikeresen bejutottam a lakásba az erkélyemen keresztül. A lány kíváncsi tekintettel méregette az apró szatyrot, majd mosolyogva húzta ki belőle a karkötőt.

- Jaj, köszönöm, Catherine! Te vagy a legjobb nővér a világon – mondta, közben jó szorosan átölelt.

A meghitt pillanatnak anyám vetett véget, mikor megkért rá, hogy kövessem a konyhába, mert valami fontosat szeretne kérdezni. Készségesen követtem, majd megálltam előtte.

- Mégis hol jártál a délelőtt? Nem mond, hogy sehol, mert éppenséggel láttam az erkélyedről lelógó ruhákat, ami azt jelenti, hogy kiszöktél. Valami zűrös ügybe keve... - nem tudta befejezni anya a mondandóját.

A csengő hangja félbeszakította, mire Josephine felkiáltott, hogy majd ő kinyitja. A fiatalabbik szülőmmel farkasszemet néztem. Az előszobából kiszűrődő zajokból azt vettem le, hogy a húgom behívja az illetőt.

- Catherine, vendéged van - kiáltott Josephine. Nem vártam a mai nap senkit.

Érdeklődve vettem a nappali felé az irányt. Teljesen lesokkoltam, mikor megpillantottam Luke-ot, ahogyan apámmal kezet fogva áll.

- Szia, Catherine. Mondtam, hogy találkozunk még ma.

A meglepettségtől köpni-nyelni nem tudtam. Anyám kilépett mögülem, majd Luke felé vette az irányt.

- Ki tisztelhetünk meg a fiatalúrban? – intézte a fiúnak a kérdést. Luke illedelmesen a szüleimhez fordult, és bemutatkozott.

Apa hellyel kínálta, anya pedig elment valami innivaló után. Mindkét szülőm gyanakodva méregette az újdonsült vendéget. Csak én álltam ott idiótán, mert Josephine hirtelen Luke előtt termett, és a kezét megfogva hevesen rázni kezdte.

- Szia, az én nevem Josephine. Catherine húga vagyok. Már sokat hallottam rólad. Te csavartad el a nővérem fejét, bár nem is csodálom ilyen külsőv...

- Josephine, elég lesz. Hagyd levegőhöz jutni Luke-ot – állítottam le a túlontúl pörgő lányt. Már így is sokat járt a szája. A végén még olyan dolgokat is elfecseg, amik közel se igazak, mint ahogy mondja.

- Nem kell, a rajongóink is sokat beszélnek. Már megszoktam – intett le a fiú egy mosoly keretében.

Apám hírtelen fordult felé, és láttam a szemében a kíváncsiságot.

- Rajongók? – kérdezte a ház ura felhúzott szemöldökkel.

Mikor Luke a rajongóiról beszél, a szeme elkezd csillogni. Meglátszik, hogy szereti őket egytől-egyig.

Láthatóan apa és a fiú nagyon jól kijöttek egymással, miután Luke megemlítette, hogy zenél. Apa a zene megszállottja csak úgy, mint én. Mint általában a legtöbb kisfiú, ő is rocker szeretett volna lenni, de csak egy kisboltos eladójaként végezte.

- Hát, fiam te aztán szórakoztató társaság vagy – mondta apám, miközben lepacsizott a szőke hajú fiúval. Ez a tett egészen meglepett. Mikor lett apa ilyen közvetlen az idegenekkel.

- Mr. Morton maga sem egy unalmas alak, azt meg kell hagyni.

Josephine csak vigyorogva pillantott a jókedvű páros felé. Fura volt, mert apa soha nem szerette, ha a lányai körül fiúk legyeskednek. Talán csak színpatikus volt neki Luke.

- De, ha összetöröd a lányom szívét, akkor kitekerem a nyakadat – vette komolyra a szót.

Majd elsüllyedtem szégyenemben, hiszen mi nem is jártunk. Luke mosolyogva maga elé emelte a kezeit.

- Eszem ágába sincs, Mr. Morton. A lányával csak barátok vagyunk, semmi több – jelentette ki.

A mondata után búcsúzkodni kezdett, majd kifelé vette az irányt. Követtem a fiút, de a kisajtóban megálltunk. Nem szóltunk egymáshoz, csak néztük az utcában elhaladó autókat. Mosolyogva fordultam felé, mire Luke átszelve a köztünk lévő távolságot szorosan megölelt.

- Az apád tök kedves. Már tudom is, hogy kitől örökölted ezt a tulajdonságodat – motyogta a hajamba. Elmosolyodtam.

- Holnap találkozunk a főtéren? – kérdeztem miután eltávolodtunk egymástól. – Zenélhetnénk együtt egy kicsit. Persze csak akkor, ha ráérsz.

- Az nagyon jó lenne. Készülj fel, mert ez egy igazi rockerrel fogsz énekelni – jelentette ki Luke, majd nevetve beleharapott az alsó ajkába.

Csak löktem egyet rajta, és megfordultam, hogy befelé vegyem az irányt. Még hallottam magam mögött, ahogyan jókedvűen felkacagott.

----------

A következő fejezetből:

„- Figyelj, Cal! – kezdte. – Beragadtunk a szállodai liftbe. Szólj a recepción, hogy javítsák meg. Igen, gyalogolj le tizenkét emeletet. Most! – adta ki az utasítást a vonal másik végén lévő személynek."

Feltöltés dátuma: 2015. 08. 11.

Sziasztok!

El is érkeztünk a hetedik fejezethez, ezen a csodálatos szombati délelőttön.Remélem, hogy mindenki csak pihen, és élvezi ezt a jó időt. Köszönöm, hogy csillagoztatok és írtatok. A következő fejezetet kedden publikálom. Addig is kellemes pihenést.

Puszi, Frida Beth Holloway