Sorsfordító Fény (L.H.)

Kiegészítő Novella

Lágy dallamot játszó gyermeki kacaj. Egy aranyfürtökkel keresztezett finom arc. Egy boldogan csillogó, lágy, barna szempár.

A nappali minden egyes zugába érződő gyanta illata kellemes hangulatot csempészett a hatalmas légtérbe. Az ablak mellett lévő zöld karácsonyfán ezer színben pompázó füzér fényessége vakítóan szépnek bizonyult. A zöld óriás alatt rengeteg ajándék sorakozott, amikben a meglepetések hada rejtőzött.

Egy szőke hajú kislány kezében lévő gömbölyű dísztárgyról visszaverődtek a szobában szikrázó fények. Kicsiny kezét óvatosan húzta végig az oldalán, majd lassan felakasztotta azt a fa egyik lentebb eső ágára.

A következő díszért nyúlt, de mielőtt hozzá érhetett volna a dobozokban heverő masnikhoz, a háta mögött hangos csattanás hasított végig a levegőben. A szőke hajú kislány az ijedségtől felsikítva fordult meg a tengelye körül, és amint meglátta földön szilánkosra tört üvegdíszt, egyből pityeregni kezdett.

- Édesem, mi a baj? - lépett be a nappaliba egy fiatal nő. Barna haja gondosan lófarokba volt kötve a fején. Barna szeme megtévesztésig hasonlított az előtte síró kislányéra. A nő a kezével letörölte a gyermek arcán gyöngyöződő könnycseppeket.

- Anyu, én nem akartam, véletlen volt - mutatott a kislány az előtte valaha gyönyörű díszre, ami apró darabokra hullva terült széjjel a padlón magányosan. - Haragszol rám?

A nő nevetve állt fel, és vette a kezébe gyermekét. Szorosan megölelte és egy puszit nyomott az arcára.

- Drága, Melody. Semmi baj sincs - simított végig egyetlen gyermeke haján. Melody még mindig szipogott, de már nem sírt. - Ha, tudnád, hogy apád mennyi mindent tört össze már életében.

Mind a ketten jólesően kacagtak fel. A nő, név szerint Catherine mosolyogva tette le a földre kislányát. A gyerek még alig lehetett hét éves, de már régen elsajátította a zene tudományát. Catherine még utoljára rákacsintott Melody-ra, aztán a konyha ajtajához sétált.

- Luke, megtennéd, hogy idefáradsz? - kiáltott át a konyhába Catherine, ahol férje éppen az egyik szekrényben turkált valamilyen ínycsiklandó édesség után kutatva. - Összetört az egyik dísz, amit meg kéne ragasztani.

A férfi komótosan kihajolt a szekrényből, és a nappali felé vette az irányt. Arcán halvány borosta ékeskedett, ami férfiasabbá tette a vonásait. Kék szeme magába foglalta a szín összes árnyalatát. Szőke hajkoronája már közzel sem volt, olyan színű, mint pár évvel ezelőtt, mivel inkább a világosbarna felé hajazott. Amint meglátta könnyes szemű lányát, azonnal a karjaiba zárta.

- Drágaságom, mondtam már, hogy nincs olyan dolog, amit apu ne tudta megcsinálni - nézett mélyen a kislány szemébe. A gyermek csak szomorúan a karácsonyfa alatt összetört díszre mutatott, mire a férfi elhúzta a száját. - Jézusom, ezt biztos, hogy nem tudom megjavítani.

A kislány hatalmas szemekkel nézett hol a díszre, hol édesapjára. Csípőre tett kezekkel sétált Catherine mellé, és erélyesen megszólalt.

- Anya mindig azt mondja, hogy te mindent meg tudsz csinálni, mivel valaha a Mikulás segédje voltál, és játékokat javítottál - nézett édesapjára nagy szemekkel. - Hazudtatok nekem.

A két szülő összenézett, majd a lányuk kezébe nyomva a díszekkel teli dobozt, azonnal elhagyták a nappalit.

- Biztos, hogy ezt a tulajdonságot tőled örökölte! - bökött férje mellkasára Catherine.

- Kellett neked hülyeségekkel teletömni a lányunk fejét! - húzta össze mérgesen a szemöldökét Luke.

A házaspár tanácstalanságba burkolózva nézett egymásra, aztán Luke felcsillanó szemekkel visszasétált a szorgosan fát díszítő lányukhoz.