Sorsfordító Fény (L.H.)

18. Fejezet. - Újra együtt

Catherine Rosalie Morton

Késő délután felé járt az idő. A szeles idő ellenére szoknyát viseltem egy fehér blúzzal. Október elején jártunk, de még mindig voltak olyan napok, amikor kicsit lengébben lehetett öltözni. Lehajtott fejjel siettem át a fotósokon, majd a recepción megtudakoltam, hogy mikor érkezik meg a fiúk gépe. Az asztal mögött ülő nő szerint pár percen belül, de késésre lehet számítani.

Leültem egy kényelmesnek látszó székre, közben próbáltam figyelmen kívül hagyni az újságírókat.

- Mondja, Catherine, szerinte Luke még mindig szerelmes önbe? - ült le mellém egy idősebb nő és a mikrofont az orrom alá nyomta. - Az is lehet, hogy már továbblépett.

Kényszeredetten elmosolyodtam, majd válaszoltam.

- Nem tudom, de Luke magánélete, ha tovább lépett, akkor ezt elfogadom.

Még tett volna fel kérdéseket, de én felálltam, mivel megpillantottam a srácokat. Elöl Ashton lépkedett, néha megállt a rajongókkal pár szót válltani. Mögötte Mikey nevetgélt valamin, őt követte Cal és Luke. Calum vett legelőször észre, majd azonnal integetni is kezdett. Luke szeme a tömeget pásztázta, hátha meglát engem, mire a mellette sétáló kreol bőrű fiú meglökve felém bökött a fejével.

Ahogyan rám pillantott a szívem heves dobogásba kezdett. Félretolta az előtte haladó bandatársait, hogy elém siessen. Csak álltam és figyeltem minden mozdulatát. Mikor elém ért, azonnal ölelésbe zárt. A fejemet a vállába fúrtam, majd még jobban magamhoz húztam.

- Annyira hiányoztál, Luke - hajoltam el tőle, hogy a szemébe nézhessek.

A fiú csak elmosolyodott, majd lecsapott az ajkaimra. A fotósok azonnal kattintgatni kezdték a gépeiket, de mi nem zavartattuk magunkat. Most végre újra együtt voltunk.

Pihegve váltunk el egymástól. Luke a homlokát az enyémnek döntötte.

- Szeretlek, Catherine Rosalie Morton - suttogta. Mosolyogva fontam át a kezemet a nyakán.

- Én is imádlak, Lucas Robert Hemmings - csókoltam meg újra.

Végre boldog voltam. Luke tartotta az ígéretét, miszerint még látni fogjuk egymást. Hosszú volt az az egy hónap, de rájöttem, hogy a kapcsolatunkat ez csak megerősítette.

- Na, srácok, ma meghívlak titeket vacsorára - néztem végig mind a négy fiún, miközben egy hatalmas sötétített ablakú autóhoz vettük az irányt. Miután lediktáltam a sofőrnek a címet, már robogtunk is a házunk felé.

- Hé, Catherine, fent vagy a Twitteren - nyomta az orrom alá a telefonját Calum. Kivettem a kezéből, hogy jobban megszemléljem a kijelzőt. Luke és én szerepeltünk a képen, alatta pedig „Az én barátnőm" mondat ékeskedett. Ránéztem Luke-ra, de a fiú csak sejtelmes mosollyal nyomogatta a telefonját. Most akkor hivatalosan a barátnője lennék?

Miután megérkeztünk az új házunkhoz a fiúk egyből rohanni kezdtek befelé, mire csak rosszallóan néztem rájuk. Az előszobában letettem a cipőmet, de mikor felegyenesedtem egy kéz átfogta a derekamat, majd tolni kezdett a nappali felé, közben heves csókolózásba kezdtünk. Miközben hátrafelé araszoltunk beleütköztem a kanapéba, így ráestünk. Kuncogva szakítottam meg a csókunkat, majd oldalra néztem. Döbbentem fagytam le, mikor megpillantottam az egész családot a nappaliban, akik minket néztek tágra nyílt szemekkel. A nagyszüleimtől az unokatestvéreimig mindenkit döbbenet övezett.

- Úristen, Luke, szállj le rólam! - suttogtam, mire a fiú csak egy morgással válaszolt. Hamarosan ő is észrevette a döbbent társaságot. Kezét a tarkójára vezetve kínos mosolyra húzta a száját, majd intett egyet.