Sorsfordító Fény (L.H.)

25. Fejezet - "Választanod kell"

Catherine Rosalie Morton

A lágy szellő finoman hordozta a hangomat szerte-széjjel. A kocsifeljárón ültem, és közben a szomszéd kertben lévő rádióból szóló énekessel daloltam együtt. Unatkoztam, így arra jutottam, hogy szívok egy kis friss levegőt. Mivel már ledolgoztam a mai műszakomat, így szabad voltam, mint a madár.

A lakásból közben kihallatszott, ahogyan Josephine zongorázik egy igen értelmetlen dalt. Behunytam a szememet, és élveztem a nap melengető sugarait, de azonnal ki is nyitottam, mivel lábdobogásra figyeltem fel. Hamarosan két ismerős fiú állt meg előttem, eltakarva a fényes égitestet.

- Szia, Catherine - szólalt meg Luke. A mellette álló Calum csak intett egyet, majd a házat kezdte el szuggerálni.

- Sziasztok, srácok. Mi járatban erre? - kérdeztem kíváncsian. Luke letelepedve mellém átkarolta a vállaimat. Calum továbbra is furcsán viselkedett.

- Oh, csak futottunk egy kicsit - vonta meg a vállát a szőke fiú. - Tudod, kondiba kell lennünk.

Felmutatta az izmait, mire én elnevettem magamat. Fejemet ráhajtottam a vállára és behunytam a szemeimet. A házból még mindig irtózatosan rossz dallam szűrődött ki. Luke kérdőenbökte meg a vállamat, én pedig elhúztam a számat.

- Josephine unatkozik, és zongorázni próbál - mutattam a ház irányába. - Több-kevesebb sikerrel.

Calum szeme egy szempillantás alatt felcsillant, aztán szóra nyitotta a száját.

- Akkor megyek és segítek neki - ajánlotta fel, majd az ajtó felé vette az irányt, mire én is felálltam, hogy kövessem. Luke mögöttem trappolt, amint beértünk a házba már a kanapén is feküdt. Josephine teljesen átszellemülve nyomogatta le a billentyűzetet. Calum mögé lépve két oldalról előre nyúlt, és ő is elkezdett játszani. Döbbenten figyeltem, amint a húgom arca egy szempillantás alatt kipirul. Azt tudtam, hogy Mikey és Ash csak barátai, de hogy Calum tetszene neki igazán, arra nem is nagyon gondoltam.

Josephine bájos volt és okos is. Meg tudtam érteni, ha valakinek megtetszett volna.

- Majd mi is így fogunk zongorázni... - kalandozott el Luke a párost nézve.

Rákaptam a tekintetemet. A szememből kiolvasta a válaszomat.

- Fogalmam se volt, hogy Calum esetleg gyengéd érzelmeket táplálna a húgod iránt - mondta.

Megvontam a vállamat és inkább a kertbe húztam Luke-ot. Egy letört rózsát forgattam az ujjaim között, amikor Luke megérintette a hajamat. Meglepődve fordultam hátra, és néztem a kezében lévő virágokat.

- Na, ne. Most be akarod fonni a hajamat, mintha a legjobb barátnőm lennél? - nevettem fel. Luke kínosan elmosolyodott, majd leült a fűre. Én is követtem példáját.

- Igazából, én azt hittem, hogy a csajok szeretik ezt - mondta. Remek ötletem támadt. Egy pillanatot kérve berohantam a házba, majd egy csomag hajgumival tértem vissza. Egy virágot elvettem Luke-tól, aztán nyúltam volna a hajához, de ő felpattant.

- Nem fogsz bohócot csinálni belőlem - mutatott az apró gumikra. Csak megvontam a vállamat, és lerántottam magam mellé. Megadóan engedte, hogy virágok lepjék el a haját. - Csak azért mert szeretlek.

- Remek - néztem büszkén végig a munkámon. Luke elővette a mobilját, így a képernyőn megszemlélve, hogy mit alkottam.

- Ja, piszkosul. Úgy nézek ki, mint egy nem is tudom mi- szedegette ki a virágokat és a gumikat a hajából. Karba font kezekkel álltam fel, aztán sértődötten a ház felé vettem az irányt.