Sorsfordító Fény (L.H.)

11. Fejezet - Kívánság

Catherine Rosalie Morton

- A hülye is tudja, hogy ez egy randi, Catherine – torkollt le Josephine. Miután megtudta, hogy találkozok Luke-kal, azonnal bezsongott. Szerinte ez egy nagybetűs randi, nagybetűs szerelem szóval. Badarság...

Az ágyamon ülve a hajamat fésültem, közben figyeltem ahogyan a húgom a szekrényemben turkál. Elégedett arccal húzott elő egy combközépig érő, piros csipkeruhát. Egyből győzködni kezdett, hogy ez lesz a megfelelő öltözék.

- Nem, nem, nem és nem – kezdtem el tiltakozni.

Josephine összeszűkült szemekkel meredt rám.

- Ha ebben Luke meglát, biztosan összeakad a szeme.

Felhorkantam, majd félretolva a húgomat a szekrényből kihúztam egy kék pólót. Gyorsan magamra kaptam, és elmentem a mosdóba. Josephine csak egy fejrázás közepette sétált el mellettem, mivel csengettek. Biztos Luke lesz.

Miután végeztem lefelé vettem az irányt a lépcsőn. Szívem hevesen dobogott. A konyhából hangok szűrődtek ki, így gondoltam, hogy ott lesznek.

Ahogyan beléptem, megpillantottam Luke-ot a pultnak támaszkodva beszélget a húgommal.

- Majd egyszer találkozhatsz a fiúkkal te is. Catherine-től el voltak alélva. Ha még megtudnák, hogy van egy kishúga, biztosan egész nap rajtad lógnának – mondta Luke, közben a tekintete felém vándorolt.

Mosolyogva intettem neki, és nekinyomtam az oldalamat az ajtófélfának. A fiú elképesztően nézett ki. Nem sokat szemléltem meg Luke-ot, mint pasit, de most végigmérve iszonyúan helyesnek véltem felfedezni.

- Szia, Catherine. Mehetünk? – kérdésére csak bólintottam egyet.

Luke el akarta lökni magát a pulttól, de Josephine hátulról megragadta a pólóját, és visszarántotta.

- Vigyázz a nővéremre! – hangja komolyan csengett. Elnevettem magamat.

Luke végre kiszabadult az őt tartó karmok közül. Derekamra téve a kezét kifelé kezdett tolni.

A friss levegő azonnal megcsapta az arcomat. Késő délután felé járt az idő, így már nem volt annyira meleg.

- Susanne azt mondta, hogy holnap indulok New Yorkba. Ez annyira hihetetlen – kezdtem Luke-ra nézve. – De este már itthon is leszek.

A fiú csak bólogatott. Hirtelen megállt és a pólója alól előhúzott egy kendőt.

- Most bekötöm a szemedet, öt perc és a kijelölt helyen leszünk. Nehogy leskelődj! – figyelmeztetett.

Mögém lépett, és a szeme elé kötötte a kendőt. Luke látva eltorzult arcomat elnevette magát.

- Bocsi, de csak ezt találtam. Egyébként Ashton nagyijáé. Még Ash vette el tőle karácsonykor, ami több mint fél éve volt – nevetett fel kínosan. – Azt ne kérdezd, hogy miért van a bőröndjében.

- Nincs ezzel a kendővel semmi gond, csak nem éppen rózsás az illata – kacarásztam.

Mivel nem láttam, hogy merre megyek, így a hatalmas köveket sem észlelhettem. Szerencsésen megbotlottam egyben, de sikeresen megtartottam az egyensúlyomat.

- Jobb lesz, ha belém karolsz, ha nem akarsz leesni. Jól beállítana a média. „Luke Hemmings letaszított egy lányt a mélybe, majd ő is hősi halált halva utána ugrott." – változtatta vékonyra a hangját. Kíváncsian felé fordítottam a fejemet.

- Tényleg utánam ugranál? – kérdeztem komolyan.

- Persze, még hagynám is, hogy rajtam érj földet – karolt belém még erősebben. – Voltam én már szuperhős a Don't Stop klipünkbe.