Sorsfordító Fény (L.H.)

13. Fejezet - Bevásárlás

Catherine Rosalie Morton

Az esőcseppek egyenletesen verdesték az ablaküveget, így elnyomva a rádió hangját. Unottan feküdtünk Josephine-nel a kanapén. Szombati nap lévén nem tudtunk mást csinálni. A szüleink magunkra hagyva romantikázni mentek egész hétvégére.

- Vedd már feljebb a hangot! - adtam ki az utasítást a húgomnak, mivel lusta voltam felkelni.

Josephine morgolódva odasétált és feltekerte a hangot, majd visszafelé vette az irányt, de a csengő hangja meggátolta, hogy végre leüljön.

- Nyisd ki, Catherine! Odáig már biztos, hogy nem fogok elvánszorogni - nyafogott.

Lomhán haladtam az előszoba felé, és félúton hozzávágtam egy párnát a kanapéról, ami egyenesen az arcába fúródott. Kuncogva nyitottam ajtót, és a mosolyom szélesebb lett, amikor megláttam az ajtóban Luke-ot és a barátait. Egyenként megöleltek, majd mögöttem megállva figyeltek engem és a szőke hajú fiút.

- Szia - suttogtam. Utoljára tegnap láttam, de mintha az már vagy ezer éve lett volna. Csak mosolyogva közelebb vont magához és megpuszilta az arcomat. A srácok sutyorogtak, mire én megfordulva beljebb tereltem a lakásba őket. Michael lépkedett legelöl, de nem jutott sokáig.

A nappaliba érve egy párna fúródott az arcába, majd a húgom ugrott rá. Josephine elkezdte püfölni a párnával Mikey arcát, aki jajgatva próbálta hárítani a puha anyagot. Gondoltam, hogy a húgom rám számított, mivel mielőtt kinyitottam az ajtót az arcába dobtam egyet. Ha valamelyikünk párnacsatát kezdeményezett, akkor a másik köteles volt elfogadni a kihívást.

Miután Josephine rájött, hogy nem engem püföl, hanem egy idegent, hatalmasat sikítva leugrott a fiúról.

- Bocsi, Michael. Azt hiszem, hogy ezt nekem szánta - kértem elnézést a színes hajú fiútól, aki farkasszemet nézett a húgommal.

Mindenki röhögött a döbbent pároson kívül. Josephine mellé álltam, miközben a srácok felsegítették Michaelt.

Ashton előrelépve csábosan elmosolyodott és kezet nyújtott a húgomnak.

- Ashton Irwin. A többi barommal ne is foglalkozz - mondta, de Josephine-nek esze ágában se volt kezet rázni vele. A fiú lemondóan sóhajtott, majd intett a többieknek, hogy ők jönnek.

- Calum vagyok... - kezdte, de amint észrevette, hogy nem is figyel rá inkább félre állt.

Láthatóan Josephine figyelmét még mindig a színes hajú fiú kötötte le, aki duzzogva karba tett kezekkel álldogált a kanapé mellett.

- Ki az a színes Papagáj? - kérdezte gúnyolódva tőlem.

- Josephine! Ne ilyen illetlenül - torkolltam le.

Michael Josephine elé lépett, majd megfogva a lány kezét hevesen rázni kezdte

- Michael, és nem Papagáj - rántotta meg a vállát.

Inkább kimentem a konyhába, hogy keressek valami harapnivaló, mire visszatértem már a srácok önfeledetten nevettek Josephine-nel. Vajon mit csinálhattak, amíg nem voltam a nappaliban.

- Hoztunk DVD-t - mutatta fel Calum az említett tárgyat. Valami elképesztően undorító volt a borítóján. - Kellene egy kis harapnivaló és már indulhat is a film.

Elhúztam a számat utalva arra, hogy jelenleg itthon egy csomag sós keksz található csak. Erre megparancsolták, hogy menjek el venni.

- Várj, Catherine! Elkísérlek - ajánlotta fel Luke. Hálásan rámosolyogtam, majd figyelmeztettem az itthon maradókat, hogy viselkedjenek.