Sorsfordító Fény (L.H.)

12. Fejezet - Luke?

Catherine Rosalie Morton

Az égen gyűlő szürke fellegek esőt jósoltak. Hamarosan apró vízcseppek kezdtek hullani az égből. Sietve léptem be a repülőtér aulájába nyomomban a húgommal. Bent mindenhol bőröndöket cipelő emberek, várakozó fiatalokat pillantottam meg. A hatalmas üvegablakon keresztül repülők szálltak fel kifutópályáról. Minden annyira hihetetlen volt.

Egy biztonsági őr útbaigazított, miszerint még a csomagjainkat is át kell vizsgáltatni, ahogyan magunkat is. Gond nélkül sétáltam át, de a húgom már nem volt ilyen szerencsés.

Josephine nagy nehezen lecibálta magáról a szandálját. A fém csatját sikeresen besípolta a gép, amikor átsétált az őt ellenőrző készüléken. Minden szem minket kezdett vizslatni, én padig azt se tudtam, hogy merre nézzek.

Anya és apa a munkájukra hivatkozva nem tudtak eljönni a reptérre elköszönni, így nem láthatták, ahogyan a lányaikat szállító repülő sikeresen elstartol. Mikor végre mindent rendesen elvégeztünk, nyugodtan lépkedtünk fel a repülőre. Nem egy helyre kaptuk a jegyeinket, így én egyedül ültem, míg a húgom egy hiperaktív kisfiút kapott utazótársául.

Kényelmesen elhelyezkedtem az ülésben, de nem sokáig maradhattam ebben a pozícióban, mivel, egy srác pontosan ezt a pillanatot választotta megfelelőnek, hogy átfurakodva rajtam a mellettem lévő ülésre huppant le. Nem kért bocsánatot, amiért majdnem összenyomott. Oldalra fordítottam a fejemet, hogy köszönjek neki, de az ablak felé fordulva telefonozott. Inkább csöndben maradtam.

A gép sikeres felszállása után hátra néztem Josephine-re. A lány ingerült arckifejezéssel olvasott, közben mellette a kisfiú a haját piszkálta. A magazint összecsapva felém nyújtotta, majd miután elvettem tőle ő egy másikat húzott elő.

Kíváncsian nyitottam ki és lapozgatni kezdtem. Már majdnem végigolvastam, mikor megakadt a szemem egy egyoldalas cikken. Luke-ról volt szó. Mesélt benne a bandáról, a jövőbeli albumukról, vagy éppen az újonnan megjelent kislemezünkről. Meghökkenve tapasztaltam, hogy még rólam is nyilatkozott.

„ Riporter: Luke, a minap a Day and Music egyik fotósa lencsevégre kapott téged egy lánnyal. Mesélnél róla?

Luke: Ó, ő egy nagyon közeli barátom. Catherine-nek hívják, és szintén zenél, mint én. Sokat szoktuk a szabadidőnket együtt tölteni. Csodálatos lány."

Riporter: A 5 Second Of Summer többi tagja mit szól hozzá? Már találkoztak vele?

Luke: Persze. Ash kifejezetten aranyosnak nevezte, Mikey pedig elökörködött vele, Calum meg csak zaklatta a kérdéseivel. Nagyon kedves lánynak találták."

Felhúztam a szemöldökömet. A következő kérdések igazán megleptek.

„Riporter: Esetleg nem több mint barát? Mivel sokszor olyan helyzetben fotóztak le titeket, ami már nem igazán mondható barátzónába.

Luke: Néha elengedjük magunkat, ezért lehet az, hogy a képek félreérthetők. Ami pedig a barátnős dolgot illeti, Catherine az a lány, akibe minden fiú azonnal bele tudna esni.

Riporter: Szóval te is?

Luke: Lehetséges"

Megdöbbenten hajtottam be az újságot. Luke belém tudna esni? Ezt meg, hogy értette? Az arcomat beletemettem a kezeimbe. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy én is belé tudnék szeretni. Vagy már ez meg is történt? A tegnap esti találka után az érzéseim elbizonytalanítottak...

Ijedten rezzentem össze, amikor megéreztem egy fejet a vállamon. A mellettem ülő fura srác elbóbiskolt, így engem vélt párnának. Sóhajtva toltam a fejét az ablaküvegnek.