Sorsfordító Fény (L.H.)

9. Fejezet - Barátnő?

Catherine Rosalie Morton

A percek órákká, az órák pedig napokká fonták magukat, és mire észbe kaptam, már egy újabb hét telt el.

A múltkori liftes incidens óta nem beszéltem Luke-kal, de Josephine mondta, hogy mikor nem voltam otthon keresett a fiú, és mivel akkor a közeli boltban vásároltam, így hagyott egy üzenetet nekem, amiben az állt, hogy hétfőn a főtéri étteremben vár.

Most éppen az említett helyiség ajtaján léptem be, és tekintetemet végighordozva kerestem a fiút, mire megtaláltam az egyik eldugottabb sarokban. Egy fiatal huszonöt körüli lánnyal beszélgetett. Nekem háttal ült Luke, így nem vette észre, hogy feléjük vettem az irányt.

Mikor odaértem halkan köszöntem, mire mindketten rám emelték a tekintetüket. Luke azonnal felállt, és szorosan megölelt.

- Szia, Catherine. Már egy hete nem találkoztunk, már azt hittem, hogy felszívódtál a föld felszínéről – kerültem a tekintetét. Tengerkék szeme zavarba hozott. Ahogyan a szemembe fúrta a saját íriszeit, egyből a liftbe ragadásunk emlékei törtek fel bennem.

Az idegen lány is felállt, hogy ő is üdvözöljön.

- Szia, Susanne vagyok. Luke már rengeteget mesélt rólad – hangja barátságosan csengett. Akaratlanul is, de végigmértem.

Szőke haja a melléig ért. A hajkoronájában rózsaszín csíkok ékeskedtek, ami vaddá tette a külsejét. Egy kék blúzt viselt, amihez sötét nadrágot és a felsőjével megegyező magas sarkút viselt. Eszméletlenül elegánsan festett.

- Gyere, foglalj helyet. Luke volt olyan drága és rendelt nekünk kaját – mosolygott össze a fiúval.

Tehát Luke barátnője lehetett. Ezt onnan következtettem le, mivel annyira közvetlenül beszéltek egymással. Na meg tökéletesen összeilletek. Luke felém fordulva kezdett el beszélni.

- Biztos szeretnéd tudni, hogy miért hívattalak is ide – a kezét az asztal lapjára tette, és a szemét az arcomra szegezte. Helyeslően bólintottam. – Úgy gondolom, hogy te egy nagyszerű énekes vagy, hisz már többször is hallottalak. Ezért szeretném, ha biztos jövő állna előtted.

Furán néztem rá, mivel nem értettem igazán, hogy hova akar kilyukadni.

- Bátorkodtam neked menedzsert szerezni. Catherine, Susanne fogja mostantól a jövőbeli koncertjeidet szervezni. Már van is egy felkérésed. New Yorkba fogsz fellépni hamarosan.

Azt hittem nem kapok levegőt. Pár perc leforgása alatt rengetek hírt tudtam meg, és annál több kérdés vert szöget a fejembe.

Nekem menedzserem van? New York? Susanne?

- Ó, Luke, köszönöm. Ez annyira hihetetlen – teljesen sokkos állapotban voltam.

Hirtelen Susanne telefonja szólalt meg, mire bocsánatkérően felvette, és intett, hogy neki most mennie kell, de előtte még elvitte az ételét, amit Luke rendelt nem olyan régen. Közben mi is felálltunk, és az ételünket egy szatyorba téve elhagytuk az éttermet.

Egymás mellett sétáltunk. Most más volt közöttünk a hangulat. Egyfajta kínosság volt a levegőben. Átvettem Luke-tól a szatyrokat, és letettem a közeli padra. Megfordultam, hogy szembe legyek vele. Kíváncsian méregetett, de nem csinált semmit. Helyette a nyakába vetettem magamat. Két erős kart éreztem a derekam köré fonódni. Pár percig ölelkeztünk, mire elhajoltam, hogy egy puszit nyomjak az arcára, de a fejét egy pillanatra elfordította, így a szája sarkába sikerült adnom.

Zavartan léptem egyet hátra. Luke csak a tarkóját megvakarva egy kínos félmosoly keretében nézett le rám. Csak szótlanul elindultam jobbra, és hallottam, hogy követ.

Hibásnak éreztem magamat. Hogy miért is? Luke-nak barátnője volt Susanne személyében. Hiába csak egy puszi volt, de az is alig érintette a száját, mégis kellemetlenül jött ki.

- Catherine, várj! Hova szaladsz ilyen gyorsan? Megbántottalak? – kérdezte óvatosan.

Hirtelen megálltam, mire a fiú nekem ütközött, de nem estünk a földre, mivel az egyik kezét a derekamra fonva megtartott. A pólóm felcsúszott, így forró tenyere a derekamra tapadt. Szabálytalanul vettem a levegőt, a szívem pedig versenyt futva az idővel majd' kiugrott.

Szembe fordított magával, és mélyen belenézett a szemembe. Mielőtt bármi is történhetett volna, leállítottam.

- Luke, ez nem helyes. Neked barátnőd van. Kérlek, engedj el! - kérleltem kétségbeesetten.

A fiú felhúzott szemöldökkel meredt rám, majd elnevette magát.

- Nekem nincs barátnőm. Honnan vetted ezt a marhaságot? - kérdezte.

Éreztem, hogy a pír elönti az arcomat.

- Izé, csak mert...Öhm, olyan közvetlenek voltatok te és Susanne egymással - habogtam össze vissza.

Luke egy huncut mosolyt eresztett meg felém. Közelebb húzott magához, és összeborzolta a hajamat. Morgolódva ráléptem a lábára.

Most éreztem igazán, hogy visszatért közénk a zavartalan hangulat.

- Csak nem féltékeny voltál? Hm? - húzogatta a szemöldökét.

Csak megforgattam a szemem. Kicsit sokat képzel magáról.

- Még mit nem, Hemmings - kuncogtam.

Megvonta a vállát, és a távolba révedt tekintettel megszólalt.

- Ilyen jóképű alaknak, mint én senki nem tudna ellenállni. Apropó, holnap lesz egy koncertünk, amire szeretném, ha eljönnél. A srácok már szeretnének megismerni - mondta. Bólintottam, miszerint ott leszek.

Ha a barátai is olyan barmok, mint ő, akkor aztán bajban leszek.

..........

A következő fejezetből:

"- Luke már rengeteget mesélt rólad. A srácokkal fogadni merünk, hogy beléd van zúgva, de persze ezt Luke tagadja, minthogy beismerné - sóhajtott egyet egy kreol bőrű fiú.

Elpirulva Luke felé néztem, aki az előttem álló srác mellé sétált, majd egyszerűen fejbe csapta.

- Nyugi, Luke. Csak segíteni próbálok neked."

Feltöltés dátuma: 2015. 08. 17.

Sziasztok!

A tegnapi nap folyamán a könyv elérte az 1000 olvasót. Rettentően hálás vagyok minden olvasónak. Ez egyfajta támogatás nekem. Meg szeretném köszönni, hogy időt szántok és elolvassátok a fejezeteket és visszajeleztek nekem, miszerint tetszenek a részek.

Na és mit szóltok a mai fejezethez? Elárulom, hogy Luke nem akarta megcsókolni Catherine-t, mikor közel hajolt hozzá. Hogy miért nem? Szerintem még maga a fiú sem tudja.

A következő fejezet hétfőn érkezik, mivel a hétvégém teljesen be van táblázva, így nem tudok részt hozni. Remélem, hogy addig tudtok várni. Találkozunk hétfőn.

Puszi, Frida Beth Holloway