Borul a papírforma (Marics Peti ff.)

2./VIII.

Végignéztem a hamutartóban heverő csikkeken és miután megállapítottam, hogy nem kevés, csak azért is kivettem egy újabb szálat és rágyújtottam. Mélyen beszívtam a füstöt és határozottan az ég felé fújtam.

- Na mi van tesi? Ideköltöztél? - lépett ki mellém a teraszra Brúnó és ledobta magát a rattanbútorra.

- Ja, semmi csak elbambultam - magyaráztam neki és picit megráztam a fejem.

A terv az volt, hogy megpróbálok inkább haveromra koncentrálni, ha már egyszer átjött. De egyszerűen nem tudtam kiszakadni a gondolataimból.

- Még mindig idegeled magad az Anna témán? - kérdezte miközben felpattintotta a gyújtóját. Nem válaszoltam csak lepöcköltem egy adag hamut a kezemben lévő cigiről. Brú viszont nem hagyta annyiban, előredőlt és megtámaszkodott a térdein. - Figyelj tesó, én nem akarok beleszólni, de amúgy... Miért nem állsz elé és mondod meg neki, hogy békülni akarsz?

- Mintha ez ilyen egyszerű lenne - dörmögtem, mire megforgatta a szemét.

- Figyelj, bratyi... amúgy te bonyolítod túl. Egyszerűen csak nyisd ki a szád, baszki! A csajok szeretik ha őszinte vagy velük, meg ilyenek - vigyorodott el.

- Meg ilyenek? - röhögtem fel.

- Hát na, néha kell kamuzni... szépíteni itt-ott - fújta ki ő is a füstöt. - De, Anna nem az a csaj akit teljesen hülyére tudsz venni. Szerintem amúgy is sejti, hogy nem vagy túl rajta. Legalábbis ha nem vak - fintorgott felvonva a szemöldökét. Sóhajtottam és hátradőltem.

- Nemtom Brú... teljesen azt hiszi, hogy Dórival valami komoly van köztünk.

Brúnó nem túl elegánsan felröhögött. Nem annyira csípte szegény lányt.

- Tényleg, vele mi van?

- Semmi - ráztam meg a fejem és elnyomtam a csikkem. - Mondtam, hogy túl sok a csaj...

- Oké, hogy nekem igen... De ezt ő is tudja?

- Mármint, Dóri?

- Marics, ki más? Tudja szegény csaj, hogy ment a levesbe vagy hülyíted?

- Hát... - vakartam meg a tarkóm - Technikailag én mentem a levesbe.

- Micsoda? - vihogott Brúnó megint.

Nem ez volt a kedvenc témám. Jó pár héttel ezelőtt valóban összemelegedtünk egy kicsit Dórival. Nem vagyok hülye, teljesen tisztában voltam vele, hogy már egy ideje kacsintgat felém a lány. Egy szar estémen meg hazavittem.

Az elején amúgy tökre elhittem, hogy nem is volt akkora baromság és még valami jó is kisülhet az egészből. Cuki volt és bár már akkor túlzádba esett a rajongással, akkor még annyit gondoltam, "jaj de támogató!". Aztán már mindenhol ott akart lenni és egyfolytában rágta a fülem, hogy vállaljuk fel a kapcsolatunk és "bezzeg az az Anna". És itt a másik bökkenő...

Nem tetszett, hogy olyan dolgokat csinál, amiket Anna tett. Nem tetszett, hogy a helyén fekszik. Nem tetszett, hogy azokat a cuccokat használja, amiket Annának vettünk, mikor hozzám költözött... És a még nagyobb bökkenő, hogy ez Dórinak is feltűnt. Az meg már csak olaj volt a tűzre, hogy ahelyett, hogy vele mentem volna haza én inkább az exemhez mentem fel és ráadásul ott is maradtam, mert beteg volt.

Ezután még pár hétig rákapcsoltam és megint úgy tűnt nem hülyeség ez az egész, de...

Ah, kit hülyítek? Tökre az volt. Én is tudtam, ő is tudta. Nem volt más csak egy pótlék, bármennyire is szarul hangzik ez.