Gyorsan felkaptam valamit, felkötöttem a hajam, aztán kimentem a nappaliba. Szerencsére anya nem volt itthon, és nem kellett senkivel sem veszekednem.
-Mehetünk!-pattantam oda Luke mellé, aki a telojával szarakodott.
-Oké gyere!- intett felém, és már indultunk is. A kávézó nem volt messze, ezért gyorsan oda értünk. Leültünk egy asztalhoz, felvették rendelésünket, és nemsokára ki is hozták. Egyet kortyoltam forró italomba, aztán megszólaltam.
-Na és mit akartál mondani?-néztem kíváncsian Lukera .
-Hát tudod még senkinek sem mondtam el- tördelte ujjait.
-Aha értem. Ha nem szeretnéd nem kell elmondani.
-De elszeretném Oli. Szerelmes vagyok!- mondta kicsit nehezkesen
-oooo értem! És ki a szerencsés?
-Te-mutogatott felém
-Hogy mi van?-szemeim majdnem kiestek helyükről
-Nyugi nyugi csak vicceltem. Tudom, hogy te Calumé vagy-mondta nevetve, majd rám kacsintott. Na szuper, most már mindenki tudja.
-Mi van? Ezt meg ki mondta?- próbáltam meglepődötséget színlelni, de nem nagyon ment.
-Tudod senki se mondta, de én láttam rajtatok.
-Na mi van Luky? Mi vagy te szerelem doktor?
-Hát lehet! Ki tudja.- erre a mondatra nevetésben törtünk ki.
-Na jó hagyjuk ezt a témát.
-Oké, amúgy Dolly a neve.
-És honnan ismered?
-Régen egy helyen dolgoztunk.
-És elhívtad már randizni?-mutogattam kezemmel.
-Hát igazából mindennap beszélünk, de nem merem elhívni. Félek, hogy akkor nem beszélne velem többet.
-Aha értem. Szerintem hívd el. Ő is biztos kedvel hiszen olyan cuki vagy-mondtam, majd megcsipkedtem az arcát.
-Jó oké, csak engedj el-mondta ő is nevetve. Még beszélgettünk, Luke sokat mesélt erről a Dollyról. Nekem szimpinek tűnik, de hát úgy sem az én döntésem.
Miután megittuk a kávét elindultunk vissza hozzám. Szerencsére anya még nem volt otthon, mert hát nem tudom mit szólna ha meglátná, hogy egésznap Lukyval mászkálok. Visszamentünk a szobámba, és rávettem Lukeot, hogy írjon Dollynak. Nehezen, de belement. Miután elküldte az üzit mutatott egy képet a lányról. Szőke haja van, magas, vékony, és tök szép kék szeme van. Pont az ellentettem a fekete hajammal, a zöld szememmel, és a törpe méretemmel. Dolly gyorsan válaszolt neki, és megbeszéltek egy találkozót. Luke hazament, én pedig egyedül maradtam, de nem sokáig. Anya ma hamar hazaért, aminek nem örültem, ugyan is még elakartam menni a fiúk próbájára, deúgy látszik ez ma nem jön össze.
Kaptam egy üzit Caltól.
Calum:
Szia Olivia! Próba elött nem megyünk el valahova? ;)
Én:
Bocs Calum, de tudod szobafogságban vagyok :(
Calum:
Ó a picsába tényleg :( de már annyira hiányzol
Én:
Te is :(
Eldobtam a telom az ágy másik végére, és gondolkoztam. Már pedig én nem fogok itthon ülni az biztos. Megpróbálom rávenni anyát, hogy elmehessek, hát ha bejön.
-Szia anyuci!-oda mentem és megöleltem
-Szia kicsim!
-Anyu nem mehetek ma el a fiúk próbájára?- néztem bociszemekkel
-Na jó, de csak ha végre megmutatod milyen fiúkkal vagy te mindig.
-Oké, majd holnap áthívom őket. Köszi anya szeretlek.- felrohantam a szobámba, és már nyúltam is a telomért.
Én:
Cal még is mehetek :D
Calum:
Ó de jó :D 10 perc és ott vagyok ;)
Gyorsan renbe szedtem magam, és már rohantam is le a lépcsőn, aztán ki az ajtón. Calum már ott állt a kapu elött. Mint mindig most is tökéletesen nézett ki.
-Szia Olivia!- mondta, majd forró csókba húzott. Amikor telt ajkai találkoztak enyéimmel kirázott a hideg. Miután elváltunk megfogta a kezem, és elindultunk. Nem tudtam hova megyünk, de bízok benne.
Itt az új rész :D Remélem tetszik és nem hiszem el, de mindjárt elérjük az 500 megtekintést!!!! Köszönöm!!
Van egy kisebb bejelentésem. Ha minden igaz hétvégén hozom az új könyvet. Mivel Lukera és Ashtonra ugyan annyi szavazat jött ezért....nem mondom el kiről fog szólni :P tudom gonosz vagyok, de majd kiderül ;)
Imádás!!
YOU ARE READING
Remember☀Hood [Befejezett]
FanfictionEmlékszem minden egyes percre amit vele töltöttem,mert szerettem őt és még mindig szeretem. Psychocoala ©2015