Remember☀Hood [Befejezett]

^27^

Két napja be vagyok zárkozva a szobámba. Elzártam magam a külvilágtól. Nem akarok senkit és semmit látni. Egésznap csak fekszek és a plafont bámulom, vagy sírok. Sikerült, megtörtént az, ami azt hittem soha nem fog. Széttörtem. Egy érzéketlen dögnek érzem magam. Hiányzik Cal. Hiányzik az ölelelés, a hangja, a kisfiús mosolya, a csókja. Mindene hiányzik. Haragszok rá, meg minden, de egyszerűen nem tudok nélküle élni. Bármit megtennék, hogy újra lássam, de nem lehet. Az nem tenne jót se nekem, se neki. 

Vajon most mit csinálhat? Lehet ő is épp rám gondol. De lehet, hogy már el is felejtett. Fel kell fognom csak egy futó kaland voltam neki. Mondjuk nem is vártam mást. Majd pont velem, egy undorító törpével áll le. Nem is tudom mire gondoltam. Azt hiszem vissza térhetek a régi életemhez. Megint egyedül leszek, és nem érdekelek senkit. 

-Na jó, én ezt nem csinálom tovább!-suttogtam magamnak, és felppattantam. Vettem fel valami viselhetőt, rendbe szedtem a fejem, és elindultam. Nem tudom hova megyek. A lábam vitt magától. Autómatikusan Lukeékhoz indult. Mikor a garázsuk előtt sétáltam el, kiabálást hallottam.

-De bazgmeg Luke miért csinálod ezt velem?!

-De Dolly nem akartam csak nem tudom baszki! Bocsáss meg kérlek!

-Csak így simán bocsássam meg, hogy megcsaltál, és ráadásul Calummal!? Te beteg vag?!

-Bocs csak részeg voltam, és félre ment!

-OOO szóval félre ment!? Miért hova akart menni?!

-Nem tudom baszki, de nem tudok nélküled élni! Te vagy mindenem, az életem értelme!

Dolly kérlek bocsáss meg!

-Istenem Luky. Nehéz eset vagy, de oké, megbocsájtok, de csak egy feltételell!

-És mi az?

-Majd meglátod!

Inkább tovább mentem, mert nem volt kedvem a huncutkodásukat hallgatni. 

Egyszer csak azt vettem észre, hogy valami folyik az arcomon. Igen, megint sírok, csak nem tudom miért. Persze örülök, hogy Lukeék kibékültek, de úgy érzem mi nem fogunk Callal soha. Nem is keresett azóta, hogy megmagyarázza. 

Calum;

Meghalok. Egyszerűen nem bírok Olivia nélkül élni, de ezek után a szemébe se merek nézni. Már többször akartam vele beszélni, de nem sikerült, mert gyáva vagyok. Egy kibaszott gyáva hülye fasz dög vagyok! Utálom magam! Biztos már rég túllépett rajtam. Nincs neki szüksége egy ilyen baromra. Lehet, hogy feladom az életet. Legalább is ezt. Elmegyek, és új életet kezdek. Itt hagyok mindent, mindent ami Oliviára emlékesztet. Elmegyek messze, kurva messze. Nem akarom tönkre tenni Oliviát. Inkább magamat teszem tönkre. Én dögöljek meg ne ő...