Remember☀Hood [Befejezett]

^28^

Először is kösz kösz kösz kösz kösz, mert meg van a 2k megtekintés :o OMFG!!! Ész HAPPY BIRTHDAY MICHAEL!!! Ezt muszáj volt :3 Imádás<3

Egy hete... egy hete nem láttam Calumot. Nem, egyszerűen nem bírom tovább. Úgy érzem egyre gyengébb leszek. Már szinte nem is eszek, csak a szobámban haldoklok. Üres vagyok. Üresnek érzem magam. Nem lehetek ilyen elcseszett. Tennem kell valamit, csak nem tudom mit. Valamit tennem kell, hogy ne fájjon ennyire. Ezekkel az indulattokkal céloztam meg a fürdőt. Levettem a polcról egy pengét, és a földre csúsztam. Sírtam, mint az elmúlt egy hétben állandóan. Nem bírtam tovább, meg akartam halni. Miért lehet mindenki boldog csak én nem?! Ennyi volt, feladtam. Ejtettem egy mély vágást kezemen, és néztem ahogy a vér folyik végig kezemen, aztán lecsöppen a padkóra. Tetszett. Tetszett látni, hogy most másért szenvedek, hogy ha akarom véget vethetek mindennek. De nem akarom. Nem akarom, hogy vége legyen. Egy kicsit megszédültem, és elsötétült minden. Nem lehetek ennyire szar. Nem tehetem ezt magammal. Nem fogom feladni. Harcolok ameddig csak lehet. Kinyitottam a szemem, de újra visszacsukódott, aztán elsötétült minden...

Calum;

Kibaszottul hiányzik Olivia. Kibaszottul szarul érzem magam. Nincs semmihez se kedvem. Legszívesebben megdöglenék a picsába. Végül is miért ne? Úgy se kellek senkinek. Mindenkit eltoltam magamtól. Mindenki utál. Mindent elcsesztem. Csak ültem, és néztem ki a fejemből. Nem volt semmi életkedvem, de megláttam egy képet. Egy képet, ami Oliviáról és rólam készült. Megfogtam és csak néztem. Eszembe jutottak az emlékek. Amikor előszőr megláttam az egyik próbán. Amikor rajta aludtam el. Az együtt töltött órák, percek, másodpercek. Minden szép volt. Nem bírtam tovább. Felkaptam a kabátom, és elindultam. Bemásztam az udvarra, és megkerestem Olivia ablakát. Felkaptam egy követ, és megdobtam ablakát. Nem történt semmi, ezért újra próbálkoztam. Most se. Még párszor próbálkoztam aztán meguntam. Felmásztam, és szerencsére nyitva volt az ablak, úgy hogy be tudtam mászni. Sehol senki. Megláttam, hogy a fürdőben ég a lámpa, ezért oda siettem.

Amikor megláttam Oliviát egyből bekönnyesedett a szemem. Minden tiszta vér volt, ő pedig ott feküdt eszméletlenül. Gyorsan oda siettem, és fejét ölembe tettem.

-Olivia! Manóm! Válszolj kérlek! Kérlek!-megtörtem. Zokogva szorítottam magamhoz az egyetlen embert aki miatt élek, de értelmetlenük. Gyorsan tárcsáztam a mentőket. Lediktáltam a címet, és vártam. Olivia arcát fürkéztem. Most nem volt olyan vidám mint szokott. Szemei könnyesek voltak. Mit tettem. Minden miattam van. Miért kell ilyen faszfejnek lennem!? Miattam, miattam. Ez a szó kavargott a fejemben. Miattam.