Remember☀Hood [Befejezett]

Epilógus

Reggel telom csörgésére keltem. Ismeretlen szám. Felvettem, és még mielőtt megszólalhattam volna elkezdett pofázni egy nő.

-Jó reggelt! Olivia Stephensonnal beszélek?

-Igen

-Calum Hood hozzátartozója?

-Igen, a bárátnője vagyok -na jo most már kezdek félni.

-Be tudna jönni a kórházba?

-Persze-oké most már rohattul megijedtem

-Rendben-ennyit mondott és letette.

Villám gyorsasággal felöltöztem,és már rohantam is a buszmegállóba. Szerencsére 2 perc múlva jött egy busz,  ezért nem kellett sokat várnom.

Az út nagyjából negyed óra. Ennyi idő pont elég volt, hogy idegileg teljesen felbasszam magam. Közben karkötőmmel játszottam. Vissza gondoltam a tegnap estére, hogy milyen tökéletes volt.

✖✖✖✖✖✖✖✖✖✖

A recepciónál azt mondták menjek fel a másodikra. Így is tettem. Kiszálltam a liftből, és elkezdtem mászkálni a hosszú folyosókon. Egyszer csak egy hölgy megállított.

-Maga Olivia?

-I..igen. -Szívem a torkomban dobogott.

Bementünk egy üres szobába, aztán felém fordult.

-Szóval Calum Hood tegnap borzasztó balesetet szenvedett.-itt megállt, én pedig éreztem, hogy könnyeim megindulnak.

-Akarja tudni mi történt?

-I...igen -válaszoltam bizonytalanul.

-Szóval éppen hazafelé tartott, és igazából mi sem tudjuk pontosan mi történt, de egy másik autóval együtt a szakadékban találtuk meg.-mondta halál nyugodtan. Most komoly hogy lehet ezt nyugodtan elmondani!?

-É..és hogy van?

-Ezért kértük,hogy jöjjön be. Nem sikerült megmenteni az életet. Részvétem -mondta még mindig nyugodtan,aztán kiment a szobából.

Próbáltam felébredni,de nem sikerült. Most nem álmodtam. Lessokolva álltam a szoba közepén, aztán egyszer csak a földre zuhantam és zokogni kezdtem. Nem,nem lehet. Nem lehet, hogy egyszer végre boldog vagyok és egy perc alatt minden tönkre megy. Nem nem és nem!

Órák óta sírhattam,amikor egy kezet érzetem meg vállamon. Felpillantottam és Ashton könnyes szemeivel találtam szemben magam. Szorosan magamhoz öleltem. Csatlakozott Luke és Michael is. Csak öleltük egymást és próbáltuk felfogni hogy Calum meghalt.

✖✖✖✖✖✖✖

Már több mint három éve, hogy Calum elment. Kissé összezuhantam, de a srácok segítettek, és így kicsit hejre rázódtam.

Azóta nincs nap, hogy ne gondolnék Calra. Azóta senkit nem engedek közel magamhoz, mert félek, hogy újra megtörténik,újra összetörök.

Sokszor gondolkozok Calumon. Hogy miattam van. Velem volt,tőlem ment haza. Mindenki azt mondja,hogy nem én vagyok a hibás, de szerintem igen. Miattam van, miattam halt meg az egyetlen igaz szerelmem.

Sokszor előtörnek az emlékeim. Mert én még mindig szeretem Calumot. Még emlékszem a hangjára, emlékszem a nevetésére, emlékszem az ölelelésére, emlékszem a csókjára, emlékszem minden egyes pillanatra, amit vele töltöttem. És ezeket soha nem fogom elfelejteni, mert szeretem ezeket az emlékeket.