Remember☀Hood [Befejezett]

2.5

-Az ítélet...tizenöt év szabadság vesztés!- mondja rezzéstelen arccal a bíró, aztán nehényat csap a kalapácsával. Néhányan sutyorogni kezdenek, de van aki csak némán távozik a teremből.

Csak most esett le. Most komoly tizenöt év?! Még ki se raboltam azt a retkes bankot, de már is tizenöt év?!
Néhány rendőr élem lépett és ráncigáltni kezdett, ezzel kiszakítva gondolatmenetemből.

Csendben türtem, hogy úgy dobálnak, mint egy kutyát. Belöktek a cellámba, aztán kimentek a szobából.

Megint egyedül maradtam.

Csak én és a gondolataim.

Megráztam a fejem és odacsoszogtam az ágyhoz. Leültem rá, aztán hosszasan szétterültem rajta.

"Szóval itt fogok élni. Itt. Egyedül."

Egyre inkább bele rágódott ez a gondolat az agyamba. Attól, hogy bűnöző lettem, még nem vagyok elmebeteg is! Csak gondolkodok. Végig gondolok mindent. Elmémben végig járom az egész épületet, legalább is amit láttam,  de nem találok semmi kiutat.
Azt hiszem jobb lesz, ha beletörődök. Kész, vége. Oliviának vége. Már csak egy semmire való, pszichopata bűnöző vagyok, akit elzártak az élettől.

Lassan behunytam szemeimet és próbáltam pihenni egy kicsit. Mondjuk most lesz időm.
Már éppen elaludtam volna, amikor lépteket hallottam. Nem nyitottam ki a szemem. Messze voltak a hangok. Viszont percről-percre közeledtek, addig, amíg ajtó csapódást nem hallottam. Felültem az ágyon, és az alakot bámultam, aki a cellám előtt ült háttal.

-Öhm..segíthetek?-Nem jött válasz, amin felhúztam magam.

-Kérdeztem valamit faszfej!- léptem közelebb hozzá.

Felállt. Megfordult, de aracát még mindig takarta csuklyája. Néhány percig, csak némán állt velem szemben, aztán végre megszólalt.

-Mennyit változtál Olivia!

-Te meg ki a faszom vagy?!

-Te már nem is Olivia vagy. Egy csöppet sem hasonlítassz rá. Csak a szemed. A szemedet felismerem. Ez az egy ami ugyan olyan maradt. Istenem, mennyiszer sírtál...

-Te be vagy szívva?! Menj már innen ember!

-Sajnos nem tehetem.-csóválta fejét.

-Még is miért nem?

-Mert beszélnünk kell.

-Ohm..miről?

-Hidd el, lesz témánk.-mondta, majd lehúzta a csuklyát a fejéről. Ugrottam egyet a látványtól. El sem hiszem. Ez tényleg...