Remember☀Hood [Befejezett]

^17^

Másnap nulla életkedvvel kelltem. Nem voltam jobban. Sőt rosszabul. Sokkal, nagyon sokkal. Anyának beadtam a nagy beteget, csak hogy ne kelljen suliba mennem. Észre se vette a tegnapi esetet. Legalábbis gondolom, mert nem jött be hozzám, mint egy normális szülő, hogy még is miért sírom ki a szemem. Jellemző.

Mivel telom összetörtem, nem tudtam megnézni semmit. Gondolkodtam, hogy vajon Calum írt e nekem. Igen, mert én is normális vagyok. Egy fiú most törte össze a szívem, de én egész nap csak rajta gondolkodok. Most már nem is tagadhatom, hogy szeretem. De ahogy elnézem ő engem nem. Legördült egy könnycsepp az arcomon, amit gyorsan letörőltem.

Egész nap csak ültem, bámultam az unalmassabnál unalmasabb csatornákat és nutellát zabáltam. Egészséges életmód! Nem tudtam nem Calumra gondolni. Mindenről ő jutott eszembe. Nagyon fájt amit tett. Gondolkodásomból a csengő ébresztett fel. Mivel egyedül voltam itthon, kénytelen voltam felállni kényelmes kuckomból, és ajtót nyitni. Amikor megláttam Lukeot egyből a nyakába ugrottam. Öleltem ahogy csak tudtam.

-Nyugi Ol! Miért örülsz te ennyire? Hisz nem Calum vagyok.- nem válaszoltam semmit. Bekönnyesedett szemekkel meredtem a fiúra. Ölelésbe húzott ismét.

-Mi a baj?- suttogta fülembe, amitől végigfutott a hideg a hátamon.

-Hosszu-legyintettem kezemmel.- Gyere be és elmondom.- bementünk a nappaliba. Helyet foglaltunk a kanapén, és elkezdtem mesélni, a nem éppen vidám sztorimat.

-Szóval! Tegnap egyedül voltam itthon. Semmi érdekes nem történt, csak boldog voltam, de nem sokáig. Kaptam egy üzit Hannahtól.- megakart szólalni, de nem hagytam. Tudtam mit akar.- Igen attól a Hannahtól.- mondtam egyre elhalóbb hangon, aztán becsuktam a szemem, nehogy meg ne induljanak könnyeim.

-És mit írt?

-Nem írt, csak egy képet küldött- nem bírtam tovább. Könnyeim útnak indultak.- a k..képen Calum és Hannah cs..csókolózott.- dadogtam. Lukenak is bekönnyesedtek szemei. Szorosan magához húzott. Úgy voltunk pár percig, aztán elengedtük egymást.

-Kinyírom azt a köcsögöt.- mondta. Mutattam felé egy halvány mosolyt.

-Nem kell.- nem tudom miért mondtam.

-De ne legyél szomorú! Itt vagyok neked én!- jelent meg egy büszke vigyor arcán.

-Jó. Amúgy miért jöttél?-váltottam gyorsan témát.

-Aggódtam érted. Már egy csomószór hívtalak, de nem vetted fel. És el akartalak hívni a próbára, de gondolom akkor nem jössz.- egy kicsit csalódott képet vágott.

-Tegnap dühömben a falhoz basztam a telom, és eltört. Ezért nem tudtál hívni. És de elmegyek!

-Biztos?

- Igen, a lehető legbiztosabb.

-Hát oké, te tudod. Akkor öltözz át,mert nem hiszem, hogy így akarsz jönni.- nézett végig rajtam.

-Kapd be Luky!- gyorsan felszaladtam szobámba. Felvettem egy fekete farmert, és egy sima kék pólót.

-Mehetünk!-pattantam a fiú mellé.

-Legalább már jó kedved Stephenson.

-Ja, de akkor menjünk Hemmings!- elindultunk Luke házához. Út közben sokat beszélgettünk. Megtudtam, hogy összejött Dollyval.

Amikor a garázshoz értünk görcs rándult gyomromba.

-Biztos ezt akarod?- nézett rám Luke

-Igen biztos!

Na itt lenni az új rész. Tudom uncsi lett bocika:( csak nem vagyok valami fényes kedvemben. Remélem azért tetszik :D imádás!!! <3