Remember☀Hood [Befejezett]

2.9

Éppen aludni próbáltam, amikor egy rendőr szinte betörte az  ajtót.

-Jöjjön, tűz van, ez most nem gyakorlat!- mondta halál komolyan, mire én egyből felpattantam és a rácshoz siettem. Miután kinyitotta az ajtót szinte rohantunk kifelé. Még néhány cellánál megálltunk és onnan is kivezettük az embereket, majd tovább futottunk. A levegő kezdett tömör füstté válni. Szinte már alig láttunk, de futottunk tovább, amíg az ajtóhoz nem értünk.

-Zárva van, szóval kerülünk!- üvöltötte az őr, mire mindenki megfordult és rohanni kezdett az ellenkező irányba.

Én kerültem leghátulra. Már kezdtem kifulladni és kapkodva vettem a levegőt, de nem álltam meg. Az életem forog kockán, most nem adhatom fel. Rohantam amennyire csak tudtam, de így is sikerült lemaradnom. Egyedül maradtam, és senkit sem láttam magam körül, hiszen az orromig sem láttam. Kétségbeesetten forgolódtam össze-vissza, majd elindultam az egyik irányba. Néhány méter után sikeresen megbotlottam és legurultam egy lépcsőn.

Felültem, de teljes sötétség fogadott, és ha ez még nem lett volna elég, mindent füst borított.  Fulladozva odakúsztam az egyik sarokhoz, ahol a falnak dőltem és felültem. Hasamat szorítottam, amin éreztem a kibuggyanó vért. Most legszívesebben hánytam volna, de nem volt elég erőm a folytonos öklendezéstől. Éreztem ahogy a sűrű füst beszivárog a tüdőmbe, majd ott marad és lassan szétmarja azt.
Szemem akaratlanul is becsugtam, majd hirtelen elmúlt minden. A sötétség, a füst, a lángok, minden. Csak ott lebegtem a semmi közepén.

Nem volt  ott senki és semmi, csak én. A fehér semmiben lebegtem. Futni kezdtem, de hiába, mert nem mozdultam. Akármennyire is meg akartam mozdulni  nem ment. Csak ott lebegtem egy helyben.

Hirtelen nagy fénycsóva kezdte irritálni a retinámat, majd vonzani kezdett. Lassan kúsztam a fényáradat felé, akaratlanul.

Már majdnem hozzá értem, amikor tesem megrázkódott. Éreztem, ahogy valaki gyengéden ölébe vesz, majd futni kezd velem. De a szemem még mindig csukva volt. Még mindig a semmiben lebegtem. Az üres semmiben.