Remember☀Hood [Befejezett]

^11^

17:58 észre sem vettem hogy ennyire elszaladt az idő. Csak arra észméltem fel, hogy Sara bökdösi a vállam.

-Lefoglalom anyát, addig te gyorsan surranj ki az ajtón, és zárd be az ajtód, nehogy benyisson és észre vegye , hogy nem vagy itt.

-Oké köszi -mosolyodtam el

-Nincs mit, de ígérd meg, hogy vigyázol magadra!

-Ígérem szia!

-Szia hugi.

Sara behívta anyát a szóbájába, hogy beszélni akar vele. Én villám gyorsasággal rohantam le a lépcsőn. Az ajtón is szinte kitörtem, és persze Calum pont ott állt, és persze fel kellet löknöm. Jól kezdődik. Ott feküdtem az ajtó elött Calum izmos melkasán. Nagyjából 3 centi lehetett köztünk. Először csak ott feküdtem rajta, aztán beleröhögtem a pofájába. Miután kiröhögtem magam, leszálltam róla és fellátam.

-Szia Olivia!-végig néztem rajta, ő se öltözött ki. Szaggatott farmert, és egy Nirvanas pólót vett fel.

-Szia Calum!-mondtam még mindig kuncogva.-Ugye jól vagy? Nincs semmi bajod?

-Nyugi nincs-kezdett el ő is nevetni.-nos akkor mehetünk?

-Igen menjünk.- meglepődtem, amikor odanyújtotta kezét, de gondolkodás nélkül megfogtam. Elindultunk, fogalmam sem volt hova megyünk.

-És miért rontottál ki az ajtón?-nézett rám, és felhúzta egyik szemöldökét.

-ÁÁÁ semmi.

-Na mond el!-átment könyörgésbe. Nem akartam neki elmondani, de kihúzta belőlem.

-Hát anya azt mondta két hét szobafogságon vagyok, amiért nem szóltam hogy Lukenál alszok, és a nővérem segített kiszökni, hogy eltudjak jönni.

-Miattam szöktél ki?-kérdezte meglepődötten

 -Igen-mondtam és egy kicsit megint elpirultam.

-Ez aranyos. Mond meg a nővérednek, hogy köszönöm.-válaszul csak bólintottam. Már nagyjából fél órája sétálunk, és kezd besötétedni, amikor egy erdőbe érünk. Kicsit féltem, de ránéztem a mellettem haladó Calre, és egyből elszállt a félelmem. Mellette biztonságban érzem magam. Hirtelen megállt, és felém fordult.

-Itt is vagyunk.-én körbe néztem, és alig tudtam elhinni.

-Ez az a hely, ahol a múltkor voltunk, és beleestem a vízbe?

-Igen, nem tudtam jobbat kitalálni.

-Ennél nincs jobb Cal.-mondtam, majd szinte nyakába ugrottam, már mint ammenyire ez lehetséges, ugyanis másfél fejjel magasabb nálam.

Elmentünk sétálni a tó körül. Megláttam a helyet, ahol beleestem a vízbe és elmosolyodtam. Ezt Calum is észre vette, és elindultunk közelebb a tóhoz, amikor megláttam egy pokrócot. Odamentünk, és leültünk.

-Kérsz kaját?

-Aha.-mondtam, aztán előhúzott egy pizzásdobozt. Ki gondolta volna tipikus Calum.

-Csak hogy tudd én is tudom mit szeretek-mondta gúnyosan és kinyújtotta felém a nyelvét.

-Biztos?-húztam fel szemöldököm.

-Igen, nézd csak!-mondta, majd kinyitotta a dobozt. Egy szív alakú pizza volt benne. Legalább is szerintem az volt.

-Ezt te csináltad?-néztem rá kikerekedett szemekkel

-Igen-mondta büszkén, és rám mosolygott.

-Calum Thomas Hood mióta tudsz te főzni?

-Olivia Stephenson régóta.-mondta olyan hangnemben mint én

-És ezt eddig miért nem mondtad?

-Nem kérdezted-rántotta meg a vállát

-Na jólvan mennyél ám a tudod hova.

-Hova? Nem tudom.-vetett felém egy 32 fogas mosolyt

-Fuuu kikészítesz!

-Na de hova?

-A picsába!

-Na Olivia hogy beszélsz?

-Istenem nagyon idegesítő vagy-erre csak elkezdett nevetni, és átölelt.

-De te így szeretsz-suttogta a fülembe. Nem mondtam semmit, csak szorosabban magamhoz húztam. Így voltunk egy pár percig, aztán elengedtük egymást.

Megettük a pizzát, ami kifejezetten finom volt. Rosszabra számítottam. 

-Na milyen volt?-nézett rám kíváncsian.  

-Nagyon finom!-Mondtam lelkesen és rámosolyogtam.

-Akkor jó.-elfeküdtünk a pléden és a csillagokat néztük. Egyszer csak felém fordult, ezért én is ránéztem. Elmosolyodott, mert írtó közel voltunk egymáshoz. Hirtelen ezt a kis távolságot is megszüntette, és megcsókolt. Iszonyat jól csókól. Levegőhiány miatt elkellett válnunk. Rám nézett és újra elmosolyodott.

-Hmm! Tényleg finom volt ez a pizza, de a te szádról finomabb .-mondta és közben száját nyaldosta.

-Hahaha nagyon vicces Hood!-még picit feküdtünk, aztán elindultunk. Amikor felálltunk meleg kezeit egyből enyéimre tapasztotta.

Házunk elé érve szembe fordultam vele.

-Köszi hogy elvittél!

-Én köszönöm, hogy eljöttél!-mondta mosolyogva, és újra megcsókolt.

-Szia Olivia! És még egyszer köszi a tesódnak is!-mondta miután elválltunk.

-Oké! Szia Calum.- Nem mertem az ajtón bemenni, ezért inkább az ablakomon másztam be. Amint beértem kopogtak az ajtómon...

Tudom nem lett valami érdekes rész, de most ez sikerült.köszönöm a voteokat, és a megtekintéseket!IMÁDÁS VAN!!