Remember☀Hood [Befejezett]

2.4

Csak feküdtem és bámultam az üres plafont. Órákat töltöttem egyedül a sarokban dúdolva, amikor megint megzavartak. Az őr cellám ajtajához lépett és kinyitotta. Belépett mellém, össze bilincselte kezeimet és kivezetett.

-Most hova megyünk?

-A tárgyalásodra.

-Már is?

-Már is. És készülj fel, mert a következő néhány órán múlik az egész életed.-Már nem válaszoltam, csak megvártam amíg a teremhez értünk.
Egy másik férfi kinyitotta előttem a hatalmas fa ajtót. Mikor beléptem az összes szempár rámszegeződött, én meg csak szokásosan bámultam ki a fejemből.
Leültem az első sorba, és sorra hallgattam az unalmasabbnál unalmasabb magyarázatokat. Nem mondanán őket beszédnek, mert nem voltak azok. Csak felesleges idő pocsékolásnak tűnt az egész.

Éppen valami tanu, vagy nem tudom mi pofázott, amikor már nem bírtam tovább. Már félig aludtam, de persze amikor abba hagyta a beszélést mindenki tapsolni kezdett, hogy még véletlenül se bóbiskoljak el egy picit. egyáltalán minek kell talsolni egy tárgyaláson?!
Kénytelen voltam tovább figyelni az "előadást". Bemondtak valami nevet, és a mikrofonhoz lépett valami kigyúrt gyerek öltönyben. Fejét az iratai mögé dugta, de amikor mindent elrendezett végre megláttam az arcát is.

Ledöbbentem. Állam a padlót súrolta és csak bámultam a gyereket. Nem, ez nem lehet ő. Biztos nem, csak megint képzelődök. Nem így nézett ki.
Nem volt ilyen sexy. Azok a barna szemek és a kósza szétálló tincsei. Meg azok a telt ajkak. És a nap barnította bőr. Na jó, kísértetiesen hasonlít rá.

-Cameron Newston vagyok. -Ennyit hallottam a beszédéből. Utána már hibátlan testét tanulmányoztam. Ez elég nyálas, de minél többet néztem, annál tökéletesebb volt. Lehet azért tetszett ennyire, mert borzasztón hasonlított rá, de az tény, hogy rohadt jól nézett ki.