-kicsim van egy hírem- mondta izgatottan.
-Mi az?
-Jövőhéten elmegyünk a nagyihoz -mondta boldogan
-Hogy mi van?- kikerekedett szemekkel néztem anyámra. nagyon meglepődtem.
-Azt hittem örülni fogsz- most már nem volt olyan boldog.
-De mégis mennyi időre?
-Két vagy három hét.
-Ne anya ne már! Végre vannak barátaim, és akkor most meg el kell mennem? Nem azzal akartam tölteni a szünetet, hogy a nagyinál unatkozzak.- mondtam felháborodottan.
-De kicsim muszály lesz elmennünk.
-Miért pont most?
-Mert csak most tudunk.
-Mi?Miért?
-Mert a...a nagyi rákos- láttam ahogy szépen legördül egy könnycsepp az arcán, aztán mégegy és mégyegy.
-Most ez komoly?- válaszul csak bólintott egyet. Nekem is megindultak a könnyeim. Megöleltük egymást. Nem akartam elhinni. Nem történhet ez velem. Egyszer végre igazán boldog vagyok, de úgy látszik, ez nem helyes így.
Felbaktattam szobámba, és ledőltem az ágyra. Egyszerűen képtelen voltam felfogni. Kopogást halottam az ajtómnál, ezért felálltam, és kinyitottam. Sara állt ott, és kezembe nyomott egy telefont. Elmosolyodtam, és megöleltem. Beinvitáltam a szobámba, és leültünk az ágyra. Először csak csendben ültönk, de megtörtem a csendet.
-Köszi!
-Nincs mit hugi. Valahogyan kell majd beszélned a pasiddal.-mondta mosolyogva
-Hahaha- kicsit meglöktem vállát.
-És mikor megyünk?
-Holnap után reggel.- bolintottam válaszul.
Miután Sara kiment, tanulmányozni kezdtem az új telom. Rátettem a szükséges programokat, és a telefonszámokat.
Később elindultam Calum lakására. Negyed óra séta után oda is értem. Megálltam a ház elött és becsengettem. Amikor beléptem Cal cuki kis mosolyával találtam szembe magam.
-Szia cica!- üdvözölt, majd egy gyors csókot adott
-Szia!
-Miért vagy ilyen szomorú?- lecsuktam szemem, de így is megindultak könnyeim.-Jó shh nyugi! Ha nem szeretnél nem kell róla beszélni.-mondta és megölelt. Beszívtam férfias illatát.
-Szóval a n..nagyi rákos- mondtam, és újra könyek gyűltek szemembe. Újra magához vont. Öleltük egymást ahogy csak bírtuk. Úgy álltunk kb 5 percig, aztán elengedtük egymást.
-Gyere nézzünk valami filmet-mondta, és mosolygott egy aprót.
-Oké- törölgettem le könnyeim.
Bementünk a nappaliba, és leültünk a kanapéra. Calum benyomott valami vígjátékot. Fejemet ölébe hajtottam, ő pedig hajamat simogatta. Kicsit jobb kedvem lett. A film is vicces volt, neha kuncogtam rajta.
Mikor vége lett felnéztem barátomra, és megcsókoltam. Elhatároztuk, hogy elmegyünk valahova. Cal gyorsan hazadobott, hogy össze tudjak készülődni. Felvettem egy sima farmert, és Cal egyik pulcsiját. Annyira szeretem az illatát.
A kocsiban némán ültünk egymás mellett, amikor a rádióban megszólalt kedvenc ATL számom. Nem bírtam ki, hogy ne énekeljek. Cal is csatlakozott. A szám végén egymásra mosolyogtunk. Azt hiszem kezd visszajönni az életkedvem.
Néhány perc múlva, már a parkolóban köröztünk. Valami étterembe jöttünk. Elég kínosnak éreztem, hogy mindenki szebbnél szebb ruhákba, én meg itt mászkálok farmerba, és vagy három mérettel nagyobb pulcsiba. Calum azért szólhatott volna, hogy szépen öltözzek. Mondjuk ő is farmerban, és egy sima fekete pólóban volt. Bementünk, és felvették a rendelésünket. Borzasztó jó itt a kaja. Nem is tudom miért nem voltam eddig itt.
Vacsi után visszaindultunk hozzám. Calumot addig piszkáltam, amíg bele nem egyezett, hogy velem aludjon. Fárdtan vánszorogtam fel a szobámba. Megfogtam a pizsim, és elmentem tusolni. Mikor visszamentem, Cal már aranyosan aludt az ágyamon. Bemásztam mellé, és magához húzott. Nem tudom hogy fogom kibírni nélküle ezt a néhány hetet.
YOU ARE READING
Remember☀Hood [Befejezett]
FanfictionEmlékszem minden egyes percre amit vele töltöttem,mert szerettem őt és még mindig szeretem. Psychocoala ©2015