Remember☀Hood [Befejezett]

Epilógus

"Tudom, ez most érdekes lesz, de  tényleg én mentettelek meg Olivia. És ez tényleg az én házam. És ezt tényleg én írom Calum, az igazi szerelmed. Megértem, hogy nem akarsz látni, ezért is írom inkább le.

Tudom rosszul cselekedtem, és tudom, egy faszfej vagyok. Sajnálom amit tettem és tudom ez nem elég, de attól még sajnálom. Remélem egyszer még meg tudsz bocsátani, addig is várok rád.

Örökké szeretlek C."

Könnyes szemekkel tettem le a papírt. Sosem gondoltam volna, hogy ez lehetséges lesz, de elszállt minden haragom amit Calum iránt éreztem. Újra szeretem. Teljes szívemből.

Összehajtottam a kis papírt és bedugtam a zsebembe, majd eldőltem a kanapén.  Csak bámultam a plafont  és mosolyogtam. A fellegekben éreztem magam.  Néhány könnycsepp jelent meg arcomon, amiket egyből le is töröltem, majd nevetni kezdtem. Nevetni a saját hülyeségemen, amit az utóbbi három évben tettem.

Lassan felálltam és átsétáltam a konyhába, ahol engedtem magamnak egy pohár vizet. Leültem az egyik székre, majd kortyolgatni kezdtem. Közben a hűtőn lévő képeket néztem. Megakadt a szemem egy szőke lányon. Közelebb léptem, majd leszedtem a képet és jobban szemügyre vettem. Ugyanaz a csaj volt, mint az előző képen, amit a szobában találtam.

Talán még is van valakije.

Suhant át rajtam a gondolat, de nem tudtam elhinni. Inkább vissza raktam a képet, majd ki is mentem a szobából.

Leültem a hálószobában, majd a kezembe vettem a laptopot, amit az asztalon találtam. Egyből az e-mailekhez léptem, de nem találtam semmit. Nem tudtam mit tegyek, ezért beléptem a lomtárba. Rengeteg kép volt ott és néhány elvetett irat is.

Gyász jelentés egy

Gyász jelentés kettő

Gyász jelentés három

Nem tudtam mit jelent, azért megnyitottam egyet, majd olvasni kezdtem. Két perc után könnyes szemekkel csaptam le a laptop tetejét.

A nővére volt.

És én még azt hittem van valakije. De csak a nővére volt. A halott nővére.

Ajtócsapódásra lettem figyelmes. Egyből rohanni kezdtem és az előszobáig meg sem álltam.
Calum éppen a cipőjével szerencsétlenkedett.

-Te meg?-kaptam rám a tekintetét.

Nem válaszoltam, csak rohanni kezdtem felé. Ölébe ugrottam, lábaimat dereka köré kulcsoltam, majd ő is vette az adást és fenekemnél fogva megtartott.

-Szeretlek Calum!-néztem rá könnyes szemeimmel.

-Én is Olivia!-még egy kicsit habozott, majd ajkait vadul enyéimnek nyomta, aztán soha többé nem váltunk el.