Remember☀Hood [Befejezett]

2.10

Egy  szobában ébredtem. Sosem voltam még itt. Tiszta ruhában voltam.  Lassan felültem az ágyon és körbenéztem. Fa bútorok, egy hatalmas szőnyeg, könyvek. Egy átlagos hálószobának tűnt. De hogy kerültem ide? Az utolsó amire emlékszem az egész testemet átjáró füst és sötétség.

Felkeltem az ágyból és körbejártam a szobát. Az asztalon volt egy kis képkeret. Megfogtam és tanulmányozni kezdtem a benne lévő képet. Egy lány volt rajta. Hosszú, szőke haj, kék szemek, rózsaszín miniszoknya. Pont az ellentettem. 

Visszatettem a képet és tovább mentem. Megnéztem a könyvespolcot. Mindenféle könyv volt rajta. Egyet véletlenszerűen kivettem és kinyitottam valahol. Lapozgatni kezdtem, majd egy kis papír hullot ki belőle. Lehajoltam és felvettem, majd  kikerekedett szemekell bámultam a kis fecnire. Egy régebbi kép volt és én voltam rajta. Talán 3 éve készülhetett Lukeék garázsában. Miközben nézegettem észrevettem, hogy el van tépve. Rázogatni kezdtem a könyvet, hátha ott van a másik fele is. Ott volt. Amint leesett egyből utánaugrottam és megfogtam. Azon pedig Calum volt. Összeillesztettem a két darabot. Pont passzolt egymáshoz. Inkább eltettem a képeket és továbbmentem. 

Mivel semmi érdekeset sem találtam kimentem az egyetlen ajtón. Lassan lenyontam a kilincset és csendesen lépkedtem tovább. Azt hiszem a nappaliba értem. Egy hatalmas sárga kanapé állt a szoba közepén. Nagyon irritált a  színe. Olyan vidám volt. A dohányzóasztalon volt néhány papír. Azokat is megnéztem, de mindegyik üres volt, majd megpillantottam egy összegyűrt galacsint a sarokba. Széthájtogattam és amennyire csak tudtam kisimítottam, majd olvasni kezdtem a kunkori betűket.

"Már három éve. Napra pontosan három éve hagytalak el. Hidd el nem akartam, de muszáj volt. A te érdekedben tettem. Tudom, ezt most nem hiszed el, de tényleg így van. Ha nem kellett volna, akkor sosem hagylak el, mert szerettelek és szeretlek most is, ugyanúgy. Egy kicsit sem csökkent az irántad érzett szerelmem, sőt talán még erőssebb is lett.
Tudom, semmi értelme sem volt annak amit eddig mondtam, de nekem akkor is sokat jelentett.
És el szeretnék árulni egy titkot. Nem vagyok halott.. még.
Remélem egyszer  találkozunk és beszélhetek veled.
Ha egyszer végre megtudom a címed, akkor elküldöm neked ezt a levelet és az azt fogja jelenteni, hogy aznap este meglátogatlak.

C."

Értelmetlen fejjel néztem a sorokat. Talán ezt nekem szánta Calum? És akkor ez az ő háza? De hol van?

Rengeteg kérdés kavargott a fejemben. Leültem az undorító sárga kanapéra és csak bámultam magam elé, amikor megláttam valamit az asztalon. Egy zárt boríték volt.

"Olivia"

Ez állt az elején. Kezembe vettem és lassan kibontottam.