Remember☀Hood [Befejezett]

^16^

Erre a kijelentésre mind ketten felnevettünk. Még egy picit hülyültünk, aztán én haza mentem. Beléptem a házba, de senki sem volt otthon. Egy cetlit talámtam az asztalon.
Saraval elnentünk a városba. Majd jövünk puszi anya.

Enyém a ház. Elmenten lefürödni. Belebújtam a pizsimbe, aztán benyomtam a tvt. Megakadtam egy zenecsatornán ugyan is a kedvenc számom ment. Elkezdtem táncolni, és énekelni. Soha nem voltam még ilyen boldog, de ez hamar elmúlt. Kaptam egy üzit. Gyorsan megnéztem. Hannah volt az, nem is tudtam, hogy meg van a száma. Egy fényképet küldött, amikor megnyitottam, egyből megindultamk  könnyeim. Először nem fogtam fel amit láttam, ezért még egyszer megnéztem. Most már dühömben a falhoz vágtam a telom. A képen Hannah és Calum csókolózott. Összeestem a nappali közepén, és csak sírtam. Belül össze voltam törve. Nagyon! Életemben először most érzem magam üresnek. Életem során már nagyon sokszor megbántottak, de ennyire még soha.

Egyszer csak egy kezet éreztem vállamon.

-Jól vagy?- nézett rám aggódóan Sara

-Igen persze- mondtam, és felrohantam a szobámba. Becsuktam az ajtóm, majd újra a földre estem. Borzasztóan nézhettem ki. Miután kicsit megnyugodtam bementem a fürdőbe. Ahogy belenéztem a tükörbe rosszul lettem. Elkenődött smink, kisírt, piros szemek. Ennek ellenére is úgy éreztem, hogy kívül szebb vagyok mint belül. Leöblítettem arcom egy párszor, aztán vissza mentem szobámba.

Feküdtem az ágyamon, és a plafont néztem. Olyan üres volt minden. Már pont kezdtem megszeretni az életet, kezdtem boldog lenni, de úgy látszik ez nem nekem való. Semmire se vagyok jó. Gondolkodásomat kopogás zavarta meg.

-Én vagyok Sara, kérlek engedj be!- odaléptem elfordítottam a kulcsot, aztán vissza estem az ágyamra.

-Elmondod még is mi a szar történt?-Próbáltam beszélni, de nem ment. Egy szó sem jött ki a számon.

-Nem tudom!-szinte suttogtam, aztán megindultak könnyeim. Sara csak megölelt

-Akkor nem kell, csak nyugodj meg.- szorosabban magamhoz húztam- De ha valaki bántott megölöm-mondta halál komolyan. Kicsit elmosolyodtam.

-A telom nem láttad?-Néztem rá

-Ami azt illeti de. A földön darabokban.

-Oh!- el is felejtettem, hogy a falhoz vágtam. Sara kiment, úgyhogy megint egyedül voltam a gondolataimmal. Próbáltam aludni, de nem ment. Egyfolytában a képet láttam magam előtt. Az lehet nem is ő. De tök úgy néz ki. Lehet, hogy régi kép. Ma abban a ruhában volt Cal. Biztos csak szivatni akar. Ilyennel biztos nem. Egyszerűen nem tudtam semmi másra gondolni. Olyan jó érzés volt, hogy valaki törődik velem. Valaki szeret. Bárcsak egy rossz álom lenne ez az egész....

Itt egy rövidebb rész. Remélem azért tetszik :) igazából már tegnap megírtam ezt a részt, de amilyen béna vagyok nem mentette el, ezért újra kellett írnom -_-