Remember☀Hood [Befejezett]

2.1

-Na szóval! Én bemegyek, nektek csak őrködni kell. Okés?

-Okés!-mondta egyszerre a két kis bűnöző tanoncom, Richard és Craig. Éppen a ma esti akciót beszéljük meg, ugyan is ma néhez esténk lesz. Betörünk a város legnagyobb és legpénzesebb bankjába.

Az a tervem, hogy kiraboljuk a bankot, aztán én felszívódok. Elutazok valahová, és új életet kezdek. Már mint amennyire lehet ilyen életrajzzal.

Még egyszer átbeszéltük a tervet, aztán kimentünk az üres raktárból. Haza indultam, hogy még a nagy akció előtt összeszedjem magam. Kivettem a szekrényből a fekete bőr rucimat, aztán bementem a fürdőbe. Kihámoztam magam eddigi szerelésemből és beálltam a tus alá. Fejemet hátra hajtottam és éreztem, ahogy az apró vízcseppek visszapttanak arcomról, majd a csempének csapódnak. Egy kicsit élveztem az egész testemet átjáró meleget, aztán elzártam a zuhanyt, és megtörölköztem. Felvettem a ruhámat, majd vissza mentem a szobába. Megfogtam egy fekete táskát, és mindent kipakoltam belőle, hogy legyen hely a sok pénznek, amit ma hazahozok. Miután végeztem az ágyam mellé léptem és felemeltem a párnát. Kihúztam alóla a késemet és csizmám szárába dugtam. Az éjjeliszekrény fiókjából előhúztam a pisztolyom és már készen is voltam.

Út közben össze szedtem Richardot és Craiget. Beszálltak a fekete furgonba és ledobták az üres táskákat, amiket hoztak. Egy pillanatra rájuk pillantottam, aztán tekintetem újra az útra szegeződött. Már teljesen sötét volt, így csak addig láttam, ameddig a furgon lámpája világított, ami hát nem volt valami nagy távolság.

Egy fél órával később már a bank hátsóbejáratánál vártunk, hogy Craig végre kinyissa az ajtót. Amikor sikerült neki felém fordult, én pedig megveregettem vállát, ezzel jelezve, hogy ügyes volt. Odaléptem az ajtó elé, és egy erős rúgással berúgtam. Nagy zajt csapva esett ki helyéről, majd el dőlt a földön. Bementem az épületbe és a páncélterem felé vettem az irányt.

Éppen a széffel küzködtem, amikor apró zajokat hallottam. Mit sem törődve vele folytattam a munkát. A zajok egyre hangosabbak lettek, és mintha egyre közelednének felém. Mikor már szinte mellettem hallottam a hangokat megfordúltam és egy izmos alak ugrott rám.

-Rendőrség!-üvöltötte az arcomba. Na basszus!

Próbáltam ellenkezni, de sokkal erősebbnek bizonyult, és könnyen maga alá gyűrt. Térdét kezemre tette, ezzel megakadályozva a mozgásban, aztán a maszkom felé nyúlt. Lassan lehúzta az arcomat takaró fekete anyagot, aztán felugrott. Azt hiszem megijedt.

-O..Olivia!-mondta nyávogó hangon, aztán hátrálni kezdett. Én csak értelmetlenül néztem rá. Nem tudtam kivenni az arcát. Túl sötét volt.

Hirtelen rengeteg ember özönlött be az apró terembe, ezzel eltaszítva attól az embertől, akit megilyesztett a puszta létem.