Remember☀Hood [Befejezett]

^26^

-Nyugi mond csak-mosolyogtam bíztatóan

-Hát ohm izé, nem tudom hogy mondjam. Szóval ugye most nem voltál itthon, és hát elmentünk egy buliba és...

-És?

-É...én le...lefeküdtem L...Lukeval-nem mert rám nézni, csak a padlót pásztázta, de őszintén jobban is tette.

-Ho..hogy mi?-néztem rám, és könnyeim hullani kezdtek

Nem válaszolt, csak tovább nézte a kibaszott földet. Biztos érdekesebb lehetett, mint ahogy összetörök. 

Megfogtam a táskám és kirohantam az ajtón. Lefutottam a szomszéd parkba, és leültem egy üres padra. Arcomat kezeimbe döntöttem, és csak sírtam. Abban a pillanatban pont leszartam, hogy mit gondolnak mások, de amikor egy 40 körüli pasi megállt és elkezdett bámulni kiakadtam.

-Mi van??!! Nem láttál még lelkileg halott embert??!!-ordítottam rá. Nem tudom mi ütött belém, de egyszerűen megutáltam mindenkit, és mindent. Nem válaszolt, csak kínosan tovább sétált. Én is felálltam és elindultam sétálni. Épphogy elindultam, egy kezet éreztem vállamon. 

-Szia!-mosolygott rám Michael

-Szia!-eröltettem egy enyhe mosolyt, aztán megöleltem.

-Mi a baj?-suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg

-S..semmi-mondtam erőtlenül, és megint megindultak könnyeim

-Ha nem akarod nem kell elmondani, de tudom mi segíhet.

-Mi?

-Gyere elviszlek valahova.-mondta majd megragadta csuklom.

Csak 2 percet sétáltunk, majd beléptünk egy épületbe. Meg sem tudtam nézni hol vagyunk, mert Michael tovább rángatott. Leültünk és rendelt két italt. Aha, szóval egy bárban vagyunk. 

-És szerinted a tánc segíteni fog?-néztem rá hülyén

-Hát én nem a táncra gondoltam-mondta vigyorogva, és elém tolt egy teli poharat

-Oh az már más-kuncogtam.

Lehúztam a piát, aztán még egyet, és aztán mégegyet. A hatodik után már homályosan láttam mindent, aztán sötétség.

Egy idegen helyen kelltem. Még sosem voltam itt. Kicsoszogtam a szobából, és megláttam Michaelt. Akkor gondolom ez az ő lakása. De miért vagyok itt?!

-Szia!-mosolygott rám

-Szia!-mondtam morgosan

-Kibaszottul fáj a fejem!

-Ilyen ha másnapos vagy- mondta, majd belekortyolt kávéjába.

-Mi volt tegnap?-néztem rá miközben leültem egy székre

-Elmentünk egy bárba, elég rendesen bebasztál, ezért ide hoztalak. Tömören ennyi

-Hát oké....

Kopogtattak az ajtón. Micahel az ajtóhoz sietett, aztán meghallottam Calum hangját. Elkapott a hányinger. Nem nagyon értettem mit beszélnek, ezért közelebb mentem, de úgy hogy ne lássanak.

-De haver én tényleg szeretem

-Elhiszem, de ezt elszúrtad Calum.

-Nem tudok nélküle élni. Azt hittem ha elmondom Megbocsájt, vagy nem tudom. Nem tudom mit hittem.

-Azért ezt elég nehéz lehet feldolgozni, hogy a pasija, és a legjobb barátja lefeküdtek, amikor nem volt itthon.

-Tudom csak....istenem miért vagyok ekkora faszfej!?-belevágott egyet a falba.

-Ha szereted engeded, hogy boldog legyen.

-Ja, csak az nélkülem lesz...-folyt le egy könnycsepp Calum arcán. Sírt, sírt miattam.

Nem bírtam tovább, inkább visszamentem a konyhába, még mielött Cal nyakába ugrok. Néhány percell később visszajött Michael is.

-Ki volt az?

-Csak a postás-na jo Clifford, azért ennél jobbat is kitalálhattál volna.

-Ja oké, de én megyek, nem akarok zavarni...

-Nem zavarsz, de ha szeretnél mennyél csak- mosolygott rám

-Oké, szia!-megöleltem, aztán hazaindultam

Tudom most Calum halálát kéne kivánnom, de őszintén, én még mindig szeretem. Sőt talán még jobban is mint eddig...

Kaksi rész tudom

Sorry sorry

És köszönöm a voteokat és a megtekintéseket. Több mint 1,7k *-* thx

Imádás<3