A lencse mögött {Befejezett}

19.fejezet:

Sziasztok drága olvasóim! Először is egy hatalmas örömhír mely óriási boldogságot okozott nekem: átléptük a 230-as mérföldkövet méghozzá 5 emberrel. Egyszerűen nem tudom elhinni. Szinte mindennap az fogad belépéskor hogy lett egy új követőm és ez csodálatos érzés. Sose gondoltam volna hogy valaha ennyi embert fog érdekelni az a könyvnek csúfolt macskakaparás amit én péntekenként fellökök ide. Továbbá, ebben a műbein is elértünk egy újabb mérföldkövet méghozzá a 60000 megtekintést!! Imádlak titeket, mondtam már? :) Nem is rizsázok tovább, íme a legújabb rész 

Azután hogy lehullt a lepel Billy és Brett szerződéses ügyeskedéséről igyekeztem a velük töltött időt a legszűkebbre húzni mivel amellett hogy iszonyú dühös voltam rájuk, nem is szívesen tartózkodtam velük egy légtérben. Ezért is bújtam ki minden Billy által felkínált találkozó lehetősége alól valami mondvacsinált kifogással ezzel is húzva azt a pillanatot, amikor is ismét szerelmes mosollyal kell Brett oldalához bújnom mindazok ellenére hogy legszívesebben megfojtanám őt és köcsög menedzserét egy kanál vízben, viszont a AMA alól már nem tudtam kihúzni magamat. Billy azzal a mondattal csapta rám a telefont hogy akkor is elrángat a díjátadóra hogyha nyakig gipszben fekszem az intenzíven. Amellett hogy minden ilyen mondata után egyre kevesebb szimpátiát éreztem iránta azt is tudtam hogy csak blöfföl hiszen ő is csak egy ember, van szíve hiába akarja elhitetni mindenkivel hogy nincs, viszont szavai mégis elérték nálam a kívánt hatást. Fejben az édesanyját szidva beleegyeztem a kísérő szerepbe. Nem sokkal a hívás után üzenetem érkezett ugyanettől a személytől melyben annyira tájékoztatott a maga lekezelő stílusában hogy a díjátadóig szerezzek be magamnak egy csinos ruhát, természetesen a cég állja minden költségemet.

Tudatában annak hogy az én divat tudásom ide kevés lesz, profi segítséget hívtam méghozzá Erica személyében aki boldogan mondott igent az invitálásomra egy vásárlós délutánra.

A díjátadót egy szombati napra tűzték ki ezért mi csütörtökön vettük nyakunkba a várost hogy ha valami probléma merülne fel a ruhával kapcsolatban akkor is legyen időnk megoldást találni, végső esetben last minute pillanatban új ruhát szerezni.

A város legnagyobb és legszínesebb választékkal rendelkező áruháza előtt leparkolva – Erica elkötötte a közös kocsit így Brandonnak akkor se lett volna esélye elszökni otthonról ha nem kellene egy hiperaktív 1 évesre vigyáznia – a barátnőm olyan sebességgel ugrott ki a kocsiból majd kezdett a bejárat felé rohanni mintha veszett kopók kergetnék. Még így, sportcipőben is, amit előrelátóan választottam ki otthon, alig bírtam utolérni.

- Mi ez a nagy sietség? Bőven van időnk zárásig – jegyeztem meg értetlenül amint sikerült felzárkóznom mellé és a tüdőm is végre normálisan jutott oxigénhez melynek hatására újra eszembe jutott hogy többet kellene eljárnom edzeni. Brett tuti kibelez ha elhízom mellette. De miért is érdekel engem Brett véleménye?

- Az áruház 10-kor zár, addig csak 6 óránk van és az összes boltot végig akarom járni. Végre nem kell a piszkos anyagiakra szorítkoznunk szóval semmi nem gátol abba hogy megkeressük a tökéletes ruhát számodra – magyarázta lelkesen fülig érő vigyorral ajkain miközben kilökte előttünk a bolt lengőajtóit. Az „összes bolt" szavak hallatán elkapott a szédülés és a lábam már előre belefájdult annak gondolatába hogy mennyit kell ma talpalnom ugyanis tapasztalatból tudtam hogy Erica ilyen témában nem szokott túlozni. Ha ő kijelenti hogy az összes boltot végig járjuk akkor bizony az úgy is lesz, sírhatok én neki bármennyit.

Amint kicsit beljebb értünk jobbra tőlünk Erica kiszúrta magának a vásárlós délutánunk legelső állomását és bármifajta előjel nélkül karon ragadva bevonszolt magával. Csak akkor engedett el mikor már bőven a bolt belsejében álltunk az állványok és polcok forgatagának pont a közepén. Én azt se tudtam merre induljak, mit keressek viszont ezért is volt szükségem Erica szakértelmére akinek orra volt a legjobb darabokhoz. Különleges képessége most se hagyott cserbe minket, szinte azonnal megtalálta az egymás mellé felsorakoztatott báli ruhákat és habozás nélkül rájuk vetette magát míg én csak loholtam utána akar egy pincsi kutya.

- Billy nem mondott semmi kikötést a színnel vagy fazonnal kapcsolatban? – érdeklődött színtelen stílusban mialatt a tekintetéből ítélve fejben már a ruhák csodás világban lebegett. Mielőtt válaszolhattam volna az egyik kék színű, az én ízlésemnek kissé túl rövid fazonú ruhát kiemelte a többi közül és hozzám próbálta utána pedig csak hümmögött párat.

- Szó se lehet róla. Túl rövid – közöltem vele határozottan mire ő vágott egy fintort ám szófogadóan vissza akasztotta a többi közé – egyébként meg nem, csak annyit írt hogy „csinos" legyen

- Csodálatos! – arca szinte felragyogott mikor eljutottak hozzá a szavaim – akkor szabadkezet kaptam. Olyan bombázó sztárt faragok belőled hogy Brett-nek le fog esni az álla – ígérte és ezt követően, az előbbinél is nagyobb hévvel illetve elszántsággal esett neki a ruha halomnak. Fel akartam világosítani hogy nem célom lenyűgözni Brett-et de végül inkább csendben maradtam. A kipécézett anyagokat én is kitartóan véleményeztem viszont mintha csak a falnak beszéltem volna, mondhattam akármit a ruhára, ha Erica véleményével nem egyezett akkor tulajdonképpen nem volt döntésjogom.

Végül miután az összes kitett ruhát végig szemlélte kétszer, leakasztott 5 látszólag random darabot és a kezembe nyomva őket beparancsolt a próbafülkébe, ő pedig kicsit távolabb megállt. Ezután következett a hollywood-i filmek jellegzetes ruhapróba jelenete amikor is a főhős egyesével felveszi és megmutatja a fülke előtt várakozó társának az összes ruhát, aztán a végén döntenek a tökéletes mellett.

A mi esetünkben ez egy kicsit hibásan valósult meg mivel az 5 közül 2 túl szűk volt, az egyik leesett rólam ezért csak 2 indult a versenyben amik meg elég előnytelenül álltak rajtam szóval az üzletben hagytuk őket és mentünk tovább hogy a többi boltban is eljátsszuk ugyanezt a procedúrát.

2 óra eredménytelen mászkálás és próba után már mindkettőnk idegei cafatokban lógtak de mivel még nem volt a birtokunkban a tökéletes darab, Erica még nem volt hajlandó elmenni illetve nekem se fent a fogam ahhoz hogy holnap ugyanezt végig csináljuk így köztes megoldásként egy kis kajálással egybekötött pihenőt javasoltam. A körülöttem tomboló körülmények miatt vigyáznom kellett a vonalaimra ezért az egyik salátabárt tűztem ki célunkként.

10 perc sorban állást követően a kezünkben a műanyag, átlátszó pohárszerű dobozunkkal és eldobható villáinkkal távoztunk a bár területéről és a folyosón ácsorgó egyik pad felé vettük az irányt. Letelepedtünk egymás mellé majd mindketten előkaptuk telefonjainkat más-más céllal. Amíg Erica felhívta a férjét és megbizonyosodott arról hogy Lily épségben van, addig én az ingyen wifi segítségével felkukkantottam facebook-ra és twittere. Egyiken se volt semmi érdekes azon kívül amit már napokkal ezelőtt is észleltem, márpedig a követők és barát felkérések ugrásszerű növekedését amit Brett az életembe való belépésének tulajdonítottam. Több bátrabb rajongó írt is nekem ez vagy más ügyben de egyikre se mertem válaszolni míg nem konzultáltam erről Billy-vel viszont a jelenlegi viszonyunk nem volt épp a legmegfelelőbb egy ilyen beszélgetés nyélbeütéséhez tekintve hogy már az erős önmegtartóztatás igényel hogy ne tépjem ki a haját amint meglátom.

- Na, indulás Vic! Fogytán az idő és még nincs se ruhánk se cipőnk! – éledt fel mellettem hamvaiból Erica és mire észbe kaptam, ő már előttem állt kezében a telefonommal melynek képernyőjén még ott világított a megnyitott twitter profilom – Micsoda díva lettél! Majd máskor válaszolsz a rajongóidnak de most küldetésünk van – azzal a lendülettel az ölembe ejtette a telefonomat és a karomat megragadva állásba rántott hogy utána együtt loholhassunk az áruház tömött folyosóján. Nagyon szívesen az arcába vágtam volna valami csípőset a „rajongóimra" tett megjegyzése miatt viszont erre lehetőségem se volt mivel Erica olyan sebességgel rótta a kilométereket mintha magába öntött volna 1 tálcányi energiaitallal kevert kávét az elmúlt percek alatt. – Ide megyünk! – bökött ujjával az egyik színpompás üzlet felé melynek kirakatában gyönyörű estélyikbe öltöztetett próbababák pózoltak. Elég volt csak egy pillantást vetnem az üzletben felhalmozott végtelen ruha költeményekre, már tudtam, innen nem szabadulunk zárásig.