Sziasztok imádott olvasóim! Kicsit későn de azért itt vagyok. Micsoda véletlen hogy tegnap is volt rész és ma is van. Azon kedves kommentelőim kívánsága, miszerint hamar hozzam a következőt, ezúttal telesűlt *.* És ha már kommentelők....kicsit keveslem mostanában a számokat. Nem akarok telhetetlennek tűnni, én minden szónak örülök és szó sincs arról hogy 100 meg 100 kommentet szeretnék, de azért na. 628-an vagytok feliratkozva - wow! - és átlagosan 4-5 komment érkezik a részekhez. Imádlak titeket, tényleg, nálatok jobb olvasókat kívánni se tudnék de, ha nem nagy kérés, akkor írjatok egy pár szót vagy csak nyomjatok rá a csillagra. Én is ember vagyok akit a pozitív visszajelzés éltet. Szükségem van arra hogy tudjam, jól csinálom e amit csinálok. Ennyi lettem volna. Remélem elnyeri tetszéseteket a rész :) Szép hosszú rész lett, csattanóval a végén ;)
A sikítás mellyel a fanok jutalmazták a műsorát és melyet volt szerencsém a lehető legközelebbről megtapasztalni, még akkor is a fülembe csengett mikor már a finom levendula illatban úszó autóban ültünk amit a barátom vezetett. Én és Erica ültünk a szélvédőnek háttal míg velünk szembe a világsztár és menedzsere páros foglalt helyet, mindketten a telefonjukba bújva.
Billy-t látva a saját főnököm, Maria ugrott be és fejben eljátszottam a gondolattal, miképp festene az ha ők ketten találkoznának. Valószínűleg egymással szembe ülnének és mindkettejük fülén telefon lógna melyeken keresztül fontos tárgyalásokat bonyolítanának le majd mikor a szerkezetek lemerülnének, kínosan feszengve bájcsevejbe kezdenének a másikkal.
Jól elszórakoztam a fantáziám csiszolgatásával miközben élveztem a megnyugtató csend és levendula kellemes illatának elegyét, a valóságot pedig teljesen kizártam így csak akkor pottyantam vissza a limuzin hátsó ülésére, mikor Erica finoman paskolgatni kezdte jobb vállamat.
A fejemet rázva, kíváncsi szemeket meresztve fordultam felé ám ahogy találkozott tekintetünk, ő másfelé irányította figyelmemet mire én kételkedve vezettem át szemeimet a velem szembe helyet foglaló, láthatóan telefonjába merülő Brett-re.
Hosszú másodpercekig vártam hogy valahogy tudtomra adja, nem csak a tréfa kedvéért ébresztett fel az ábrándozásból de miután az egyedüli mozgás melyet végzett, az ujja képernyőn való húzogatása volt, úgy döntöttem, ideje békén hagyni és inkább Erica-t kezdtem pillantásommal ostromolni.
- Szerintem lefotózott miközben aludtál – suttogta a fülembe aztán vissza zökkenve előző pozíciójába, ismét felvette a komoly, felelősségteljes családanya arcot. Makulátlan összképet mutatott, akár az angol királynő tea partnere, ha nem veszünk tudomást a hanyagul lerúgott magas sarkú cipőkről melyek meztelen lábfejei körül kallódtak. Rögtön azután szabadult meg tőlük hogy látta, én is megteszem.
Ám abban a pillanatban egyáltalán nem érdekeltek se Erica cipői, se a karót nyelt viselkedése amit minden bizonnyal a limuzinban való utazás hívott elő belőle, jobban lekötötte agytekervényeimet az, amit mondott. Egész pontosan annak a hírnek – már ha igaz – miértje. Valahogy nem tudtam megbékélni azzal a ténnyel hogy Brett annak hitében hogy alszom, lefotózott és egyébként se tűnt reális gondolatnak hiszen, mi oka lett volna rá.
- Biztos vagy ebbe? – kérdeztem a barátnőm füléhez hajolva, hangomat a minimumra csökkentve ám szemem sarkából végig Brett-et néztem aki felfigyelt kis közjátékunkra és a műsort egy szemöldök felhúzással díjazta. Vissza csúsztam eredeti helyemre mire ő látványosan visszabújt az online világba aztán megnyitva valamit, sebesen gépelni kezdett hosszú, vékony ujjaival. Azelőtt sose fáradtam azzal hogy kielemezzem ujjait és nem is értettem, akkor miért kötötték le annyira a figyelmemet. Pusztán arra eszméletem fel, hogy próbálom a képernyő színiből megállapítani hogy milyen weboldalra vagy alkalmazásba van éppen belépve. Világoskék és fehér színeket láttam így vagy a twitter-re vagy a messengerre tippeltem, annak lehetőségét pedig kizártam, hogy valami teljesen más, általam nem ismert üzenet küldő rendszerben garázdálkodik. A következő pillanatban eszembe jutott Chris, az hogy pár méterre van tőlem, illetve hogy a visszapillantó tükörben mindent lát bár jó esetben nem minket les hanem az utat figyeli és rádöbbentem, mit is csinálok. Egy férfi ujjait figyelem miközben enyhe féltékenységre utaló jelek kavarogtak az elmémben holott boldog párkapcsolatban élek.
KAMU SEDANG MEMBACA
A lencse mögött {Befejezett}
RomansaMegváltozhat egy egész élet pusztán egy nap leforgása alatt? Vicky Milton, a saját bőrén tapasztalta meg hogy a válasz igen. Nem volt másra szükség, mint egy találkozásra egy közel se hétköznapi személlyel, egy telefonra és néhány félreérthető pilla...