A lencse mögött {Befejezett}

35.fejezet:

Halihóóó imádott olvasóim *.* Sajnálom hogy ilyen későn jelentkezem de mentségemre szóljon hogy 10 perce értem haza. Nem is szaporítom tovább a szót, csak két dolgot jegyeznék meg. 1.) Átléptük az 500-as mérföldkövet ami egy hatalmas és hihetetlen szám. Olyan érzések kavarognak bennem amiket nem tudok szavakba önteni így csak az elcsépelt "köszönöm" szót tudom ismételgetni. El se tudjátok hinni mekkora boldogságot okoztok nekem <3 2.) Ez az utolsó Vicky-Chris-radni részlet, a következőben már felbukkan Brett is szóval a BrettTEAM ismét akcióba lendülhet ;) Remélem azért elnyeri tetszéseteket a rész :) 

Olyan művészien festett hogy nem volt szívem megenni illetve, ahogy ujjainkat összeakasztva a kanapéhoz sétáltunk és közelebbről szemügyre vehettem, újra elkapott a fotózásra való késztetés.

Mindketten helyet foglaltunk a kanapén, egymástól úgy fél méter távolságra majd kellemes társalgásba bonyolódtunk míg a tányérokon már csak a díszítő elemként szolgáló eprek feküdtek. Egyszerre nyúltunk a gyümölcsökért, én már készültem beleharapni mikor pillantásom Chirs arcára kúszott aki csintalan tekintettel pislogott hol az arcomra, hol a kezében tartott eperre. Ötletem se volt mi járhat a fejében viszont izgatott tekintete meghátrálásra késztetett.

- Valami baj van? – érdeklődtem óvatosan majd az ölembe eresztettem a kezeimet. Az epertől már ragacsossá vált tenyerem kellemetlen érzéseket ébresztett bennem viszont ez nem volt a megfelelő alkalom arra hogy felkeressem a mosdót. Ugyanazt a légkör változást tapasztaltam mint mikor a teraszon öleltük egymást vagy mikor majdnem elcsattant köztünk az első csók így kíváncsian vártam, ezúttal mi kerekedik ki a helyzetből. Bizonytalan voltam azt illetően, hogy még ma este találkoznak e ajkaink vagy Chris úriember módjára kivár a sokadik randevúig. A jelek arra utaltak hogy szeretne lépni de valami gátolja és mertem remélni hogy nem én küldök akaratom ellenére neki hátráltató gesztusokat.

- Minden rendben csak...- fogott bele bizonytalanul majd zavarában megigazította öltönyét aztán halkan megköszörülte torkát. Ugyanolyan aranyosnak találtam mint minden más alkalommal így engedtem arcomra kiszökni egy mosolyt. Chris azonnal felfigyelt gesztusomra és látszólag erőt merített belőle mivel újra beszédre nyitotta száját – csak azon tűnődtem hogy....szóval, öhm....esetleg megengednéd e? – dadogott mely közben zavartan forgatta tenyerében az eper szemet és arcára halovány pír kúszott amit látva kedvem támadt puszit hinteni arcára. Először nem értettem, mire céloz ám követve a pillantását eljutottam az eperig és ahogy a kirakós darabjai összeálltak a fejembe, hozzá hasonlóan fülig pirultam. Csupa meglepetés ez a férfi!

Arc magasságba emeltem a saját gyümölcsömet majd biztatóan rámosolyogtam – együtt!

Éreztem ahogy a szívverésem meglódul ahogy elkezdünk egymás felé közeledni aztán mikor megfelelő távolságba kerültünk, remegő kézzel helyeztem a szája elé az epret miközben a sajátomat óvatosan szétnyitottam. Végig a másik szemébe nézve, pár másodperces különbséggel haraptunk le egy-egy darabkát a másik fél által kínált gyümölcsből mire én ijedten húzódtam vissza míg ő lefagyva, gépies mozdulatokkal rágott. Ez a fokozott érzelmekkel túlfűtött szituáció lavinákat indított el bennem és kusza gondolataim végül egyetlen értelmes üzenetet rajzoltak ki számomra: vágytam Chris csókjára de mégse kezdeményezhettem én.

Óvatosan a férfi irányába sandítottam aki üveges szemekkel meredt maga elé majd amint tekintetünk találkozott, kék íriszeiben megváltozott valami. Olyan gyorsasággal, hogy követni se tudtam, közelebb ugrott, combjaink egymásnak simultak, a szobában pedig megfagyott a levegő. Akárcsak a teraszon, figyeltük egymást miközben a levegő a torkomon akadt és a szívem egyébként is sietős tempója, a duplájára gyorsult. Az ajkam megrándult, a bőröm verejtékezni kezdett, a testem lángolt és pislogni se mertem, nehogy elmulasszak valamit. Chris szemeiben tüzes, szenvedélyes vihar tombolt mire a gyomrom összeszűkült. Olyan vágy ragadott magával hogy elvesztettem az önkontrollom. Ha nem tesz valamit 2 másodpercen belül én nem állok jót magamért.

Remegve vártam hogy mi lesz a következő lépése és amint fejét megdöntve közeledni kezdett felém, elvesztettem minden kapcsolatomat a külvilággal. Lehunytam a szemeimet és az utolsó józan gondolatommal intéztem egy imát az ég felé melyben azért könyörögtem, hogy ne egy újabb pusziban végződjön a jelenetünk ám mire a gondolat végére jutottam, a reményeim már be is teljesültek.

Ajakival először egy óvatos, tapogatózó puszit nyomott az enyémekre, mint amikor először lépsz jégre aztán mikor nem ütközött ellenállásba, vadabb vizekre vezette a csókot. Nem volt követelőző, durva csak pont annyira határozott, amennyire lennie kell. Én teljesen elvesztettem a kapcsolatot magammal így csak félig érzékeltem, ahogy valami eltűnik a tenyeremből de ezt újabb képszakadás követte, miután Chris kezei a derekamra csúsztak. A kezeim önálló életre kellve foglalták el helyeiket a férfi nyaka körül míg Chris birtoklóan közelebb vont magához, amennyire az a helyzetünket tekintve lehetséges volt.

A derekam már ropogott a kicsavart pozíciótól és a levegőnek is híján voltam, mégis képtelen voltam megszakítani a kontaktust. Chris egyetlen csókjával elvette az eszemet és egy olyan drogból szolgáltatott kóstolót, amire azonnal rászoktam. Újra felmerült bennem a kérdés: hogy lehetett ő eddig egyedül? Mindennel rendelkezik amire egy nőnek szüksége van.

Igyekeztem küzdeni a levegő hiány ellen de végül az bizonyult erősebbnek ezért fájó szívvel lassan eltávolodtam Chris ajakitól és amint megszakadt köztünk a kapcsolat, hihetetlen hiányérzet kerekedett felül rajtam. Rögvest folytatni akartam viszont a józan eszem azt diktálta, bölcsebb volna megbeszélni a dolgokat mielőtt ismét egymásnak esünk.

Lihegés közben döbbentem csak rá hogy a szemeimet még mindig csukva pihennek ezért gyorsan felemeltem szemhéjaimat így rácsodálkozhattam a szőke férfi aki hozzám hasonló állapotban görnyedt a helyén. Gubancos haja árulkodott kezem munkáiról, pedig nem is emlékeztem arra hogy beletúrtam volna, arcán édes pír húzódott, keményített ingje pedig gyűrődött mellkasán. És ezeket az állapotokat mind egyetlen csók idézte elő. Bele se mertem gondolni, hogy festenénk ha esetleg, eldurvultak volna a dolgok.

- Vicky – szaladt aki ajkai közül a nevem két lihegés között mire nekem vissza kellett nyelnem testem őszinte reakcióját – Tisztában vagyok azzal hogy még korai, talán elijesztelek de be kell valljam hogy kedvellek és boldog lennék ha a kapcsolatunkat magasabb szintre emelnénk, természetesen, ha te is így érzel. Tehát, Vicky, megtiszteltnél azzal hogy a párom leszel?