A lencse mögött {Befejezett}

30.fejezet:

Sziasztok imádott olvasóim! <3 Napsütéses szép pénteket mindenkinek :) Mielőtt ráugranátok az új részre, két apróság miatt kicsit feltaratnálak titeket. Nos, az egyik, hogy átléptük  400(!!!!!!) feliratkozós mérföldkövet (egyébként azóta már 418-an vagytok. Örület xd) és fogalmam sincs hogyan fejezzem ki hálámat emiatt. Hihetetlenek vagytok, a legjobbak! Annyira imádlak tieket :D A másik egy kicsit negatívabb dolog, egy kényes téma amiről nem szeretek beszélni de időnként muszáj, kommentek. Az a nagy helyzet, hogy megint visszatértünk az átlagosan 5 komihoz, ami nem baj, csak kicsit szúrja a szememet. Több mint 400-an vagytok feliratkozva, kb ennyien olvassátok a részeket is, csillagok is szép számmal vannak csak a kommentek darabszáma ilyen alacsony. Én sose a kommentekért írtam, elsősorban magam, másodsorban a ti boldogságotok miatt de meg kell értenetek, hogy nem vagyok egy gép amit ha bekapcsolnak, fáradhatatlanul ír. Szükségem van visszajelzésekre hogy tudjam, érdemes e folytatnom, min változtassak vagy min ne. Nem azt várom hogy 3 oldalas kritikát írjatok, csak pár rövidke szó és én már a felhők felett leszek :) Előre is köszönet azoknak akik időt szakítanak a vélemény írásra :D Nem is húzom tovább az időt, jöjjön a rész és vasárnap érkezik az EXTRA rész is a 400 feliratkozó miatt ;) 

Az első 10 lépcsőfok után meguntam hogy nem tudok rendesen járni és nemes egyszerűséggel kiléptem cipőimből aztán azokat a kezembe kapva folytattam tovább az utat mely még mindig kényelmesebb volt nejlonharisnyában mint bokakitörős cipőben. A hideg lépcsőfokok szinte lefagyasztották a talpamat és sokkal sikamlósabbá váltak mint cipőben voltak mégse szántam rá magamat arra hogy visszabújjak a gyönyörű, drága ám hosszútávon rendkívül kényelmetlen fehér lábbelikbe.

Chris csak jókedvűen nevetett akcióm láttán aztán felajánlotta hogy ugorjak a hátára, felvisz engem de én ezt természetesen elutasítottam. Nem vagyok én hercegnő hogy ne tudnék megmászni pár emeletet harisnyában. Az út alatt mindketten némaságba burkolóztunk amit annak tulajdonítottam hogy mindketten fáradtak vagyunk illetve új még ez a szituáció köztünk. Igaz hogy randevúra hívott és letegeződtünk ahogy az is hogy többször találkoztunk már de mégse ismerjük egymást még olyan mélyen. Ismerősök vagyunk akik szeretnének közelebbi kapcsolatba kerülni amit egy randevú kereti közt fognak megtenni.

Én őszintén reméltem hogy jól fognak elsülni köztünk a dolgok hiszen Chris nagyon rendes embernek tűnik akivel el tudok képzelni egy kapcsolatot, az érem másik oldaláról pedig mindkettőnknek kellemetlen volna a jövőben úgy találkozni hogy egy kínos este van mögöttünk. Egyikünk se gondolta át ennek a randi témának a negatív következményeit így csak reménykedni tudnunk hogy minden a lehető legjobban alakul. Bár elnézve az eddigi beszélgetéseinket és Chris remek személyiségét, szerény véleményem szerint nem lehet semmi gond hacsak én nem szúrom el valahogy.

- Itt is vagyunk – jelentettem ki egy megkönnyebbült sóhaj közben aztán leguggolva, kihalásztam a lábtörlő rejtett zsebéből a kulcsomat. Annyira nem bízok az emberekben hogy csak simán alatta merjem hagyni így kés segítségével kanyarítottam a szövetbe egy kulcsméretű, rejtett zsebecskét.

- Nagyon leleményes – bókolt Chris az alkotásomat látva amiért én pironkodva mondtam köszöntet. Más vágyam nem volt mint kibújni ebből a kényelmetlen ruhából és úgy ahogy vagyok beájulni az ágyban, mégis visszatartott az udvariasság.

- Volna kedved... - nem is jutottam tovább a kérdésben, Chris máris leintett.

- Nagyon szívesen töltenék veled még több időt viszont látom hogy fáradt vagy és bevallom őszintén, én se vagyok a legjobb formában ezért ezt a meghívást most visszautasítom ha nem haragszol meg – magyarázta édes mosollyal aztán egy lépéssel csökkentette a köztünk elterülő távolságot. Egy pillanatra azt hittem csókra készül de hamar rájöttem hogy ő biztosan nem az a spontán csókolózó típus mint Brett. Az emlékre ismét beleborzongtam és csak remélni tudtam hogy Chris a folyosó hűvös levegőjének tulajdonítja. Kíváncsian vártam mire készül míg végül egy apró puszit lehelt az orcámra. Ajaki puhák voltak és gyengédek. Még csak köszönő viszonyban sem voltak Brett határozott, szenvedélyes szájra puszijával. – Ígérem bepótoljuk – mondta halkan mintha félne hogy a hangos beszéddel megtöri a bensőséges pillanatot – Holnap hívlak a részletek kapcsán. Aludj jól – búcsúzott meleg mosollyal aztán a kezeit elegáns öltönynadrágjának zsebeibe süllyesztve eltűnt a lépcsőfordulóban.

Letörölhetetlen mosollyal az arcomon léptem be sötét, hűvös lakásom ajtaján aztán az utóbbi problémát azonnal orvosolva, rányomtam párat a termosztátra és rövidesen már hallottam is az ismerős kattanást. Nem is fáradtam azzal hogy fényt varázsoljak a szobákba hiszen nem sok időt fogok ébren tölteni, addig értelmetlennek gondoltam. Azonnal a szobámba vonszoltam magamat és a havi fizetésemet érő cipőmet hanyagul a földre dobva vetkőzni kezdtem. Több időt szerencsétlenkedtem a hátsó cipzár lehúzásával mint terveztem és ezzel sikeresen felidegesítettem magamat mellyel párhuzamosan a jókedvem is zuhanórepülésbe merült a béka feneke alá.

Miután végre engedett nekem a cipzár, gyorsan lehúztam a testemről a méregdrága ruhát, gondosan a székem támlájára helyeztem gondolván hogy majd holnap, a reggeli fényben rendesen elpakolom ezt követően fogmosás, tusolás, arcmosás nélkül a takaróm alá vetettem magamat. A fáradtság azonnal magával ragadott és mielőtt az agyam neki állhatott volna a mai nap eseményeinek kielemzésébe, már az álom tengerén hajókáztam.

......

Áldottam azt az okos embert aki szombat estére tette a díjátadó időpontját így volt egy egész vasárnapom arra hogy rendesen kipihenjem magamat a hétfői munka előtt. Tőlem szokatlan módon 9-kor nyitottam ki először a szemeimet és egészen 10-ig lustálkodtam az ágyban, csak annyi mozgást megengedve magamnak míg kinyúltam az éjjeli szekrényem pihenő telefonmért.

Először a twitter-t pörgettem végig ahol meglepve tapasztaltam hogy Brett még tegnap éjfél környékén kiírt egy rövid üzentet melyben még egyszer megköszönte a díjat és kifejezte a szeretetét a rajongói felé. Aranyosnak találtam szinte már szerény szavait így nyomtam rá egy szívet aztán tovább pörgettem. Elsősorban a minket ábrázoló képeket néztem végig és a hozzá érkezett reakciókat amik között szerencsére csak elenyésző számban voltak negatív szavak. Tudtam hogy ez még csak a kezdet, ennél durvábbak is fognak jönni ha a világ emberei felébrednek édes álmukból.

10 után aztán már nem bírtam tovább elviselni a hajlakott a hajamba és koszt a testemen így erőt véve magamon elvánszorogtam a fürdőig. Beálltam a zuhany alá és rádiót hallgatva addig áztattam magamat míg meg nem untam az egyhelyben ácsorgást.

A fürdés után csak fehérneműt húztam magamra, egyébként egy selyem köntös mögé bújva siettem ki a konyhába ahol feltettem forrni kávét és két szelet kenyeret dugtam a pirító réseibe. Amíg elkészült a késői reggelim benyomtam a gépet és megnéztem mik a leghíresebb hírportálok véleményei a rendezvényről. Nagy szerencsére ezeken is nagy átlagban pozitív visszajelzéseket találtam. Többször is szembejött velem egy kép mely a vörös szőnyegen készült a párosunkról amit látva ismét járt a taps a barátnőmnek ugyanis valóban előnyösen állt rajtam a ruha. A képen Brett oldalához simultam aki nagy mosollyal ajkain karolta át a derekamat. Az érintésével járó bizsergést még a kép nézegetése közben is éreztem.

A twitter és egyéb weboldalak végig nézését követően kikapcsoltam a gépet és a délelőtt további részét a kanapéra költözve töltöttem. Felváltva bámultam a tévét és aludtam illetve a kettő között valamikor beszéltem Erica-val is aki kikötötte hogy holnap együtt KELL ebédelnünk mert rengeteg mesélni valóm van számára. Kifogásom nem lehetetett de nem is akartam lemondani. Tényleg sok dolog volt amit mint a legjobb barátnőmmel meg akartam vele beszélni köztük a Brett-el való csókunkat és a Chris körüli felfordulást.

1 óra körül járhatott az idő mikor éppen egy Indiana Jones filmet néztem a tévében amit a telefonom csörgésének hangja zavart meg. Szinte biztos voltam benne hogy vagy Erica keres vagy a főnököm ezért ért hatalmas meglepetésként mikor egy ismeretlen számsor látványa fogadott a képernyőn. Aztán eszembe jutottak Chris szavai miszerint holnap – azaz ma – keresni fog a randi részletei miatt így azonnal reménykedni kezdtem hogy őt takarják a számok.

- Hallo? – szóltam bele közömbös hangon miközben a szabad kezemmel lejjebb vettem a tévé hangerejét.

- Szia, Vicky. Ugye nem ébresztettelek fel? – hallottam meg Chris dallamos hangját a vonal túlsó felén melynek hatására mosoly kúszott az arcomra. Mennyivel jobb ezt hallani mint Brett lekezelő köszöntését.