A lencse mögött {Befejezett}

33.fejezet

Meglepiiiiiii! Üdvözletem minden kedves olvasómnak! Úgy döntöttem, nem kockáztatok és hozok ma részt mivel holnap délután nagy valószínűséggel nem fogok ráérni, azt pedig semmiképp sem akarom, hogy rész nélkül maradjatok ;) Azt is láttam hogy meglett a 450 - sőt, azóta már a 460 is szóval ideje felemelnem a fenekem - feliratkozó szóval az extra rész is érkezik majd a megszokott időben, vasárnap. A mai részről szólva pedig....látom hogy nagyon erős Brett TEAM van és ezért előre is elnézést kérek mivel ez még mindig Vicky és Chris randiját taglalja (egyébként a következő is) Kitartás, nagy fordulatok várahatók még :D Remélem Chris ellenére azért elnyeri tetszéseteket a rész, minden véleményre kíváncsi vagyok :D 

Minden olyan tökéletes kompozíciót alkotott, mintha csak egyetlen kép erejéig rendezték volna el, éppen ezért éreztem égető kényszert arra hogy előkapjam a telefonomat és profibb gép híján, azzal örökítsem meg. De miután emlékeztettem magamat arra, hogy ez nem az a szituáció, a feltörekvő érzést elnyomtam magamba és hagytam hogy Chris úriember módjára kihúzza számomra a széket. Hazudnék ha azt mondanám, nem élveztem a kitüntető figyelmet ám kezdett kicsit frusztrálóvá válni, hogy úgy kezel mint egy hercegnőt. Illetlenség lett volna jelezni ezt neki így nem is tettem meg, csupán mosollyal feleltem gesztusaira.

Miután kiszedtem magamnak a nem csak kinézetre hanem szagra is pompásnak ígérkező ételből a megfelelőnek ítélt adagot, ő is megtette ugyanazt majd egy oda-vissza „jó étvágyat" kívánságot követően, lassan belekóstoltam a párolt csirke combba. Ahogy az étel találkozott ízlelőbimbóimmal, majdnem felnyögtem az élvezettől. Egyre kevésbé értettem, hogy lehet egy olyan, látszatra tökéletes férfi mint ő, egyedül. Úriember, nem él kicsapongó életet, van humora, elnéző, kedves és még főzni is tud. Arról nem is szólva hogy a kék szem-szőke haj kombinációval biztos a siker a legtöbb nő esetében. Ha hinnék a mesékben, azt gondolnám, ő a történetből kilépett szőke herceg fehér lovon.

- Szent Isten, Chris! Nem találok szavakat – böktem ki elragadtatva és még a gyertyák gyér fényében is láttam ahogy Chris az asztal túlsó oldalán elpirul.

- Köszönöm a dicséretet, kedves. Örülök hogy ízlik – mondta miközben mindkettőnknek kitöltött egy fél pohár bort majd koccintásra emelte a sajátját melyhez rövidesen én is csatlakoztam – Az estére!

- Az estére! – ezt követően csak puha üveg koccanás hangja hallatszott.

- Lehetek olyan tapintatlan hogy elkérjem a receptet? – kérdeztem játékos hangnemben néhány csendes perc után. Normál esetben zavart volna a helyzet tekintve hogy mindig kellemetlenül érzem magamat ha valakivel együtt étkezek és egy szó se esik köztünk viszont Chris mellett kimondottan nyugtató volt csak némán ücsörögni. Az este hangjai vettek körbe minket melyeket csak a forgalom zajai törtek meg, de azok se voltak többek, néhány a környékre tévedt autó motorzúgásának hangjánál.

- Természetesen, csak megkérlek, hogy majd emlékeztess rá, nehogy elfelejtődjön – kérte lágyan aztán rám villantotta jellegzetes mosolyát mire nekem nagyot dobbant a szívem. Hogy dolgozhat egy ilyen rendes ember egy olyan seggfejnek, mint Brett? Ég és föld a két ember személyisége.

A rövid párbeszédet újabb csendes percek követték amit ezúttal Chris tört meg egy kérdéssel mely során afelől érdeklődött, hogy is kerültem Brett közelébe.

- Ohh, hát ez egy kusza történet – hallattam egy apró nevetést, Chris pedig ösztönzően rám mosolygott – Egy fotózáson találkoztunk mely közben nem hazudtolta meg saját magát, már az első képek során folyamatosan arra törekedett hogy keresztbe tegyen nekem, én meg természetesen ezt nem hagytam szó nélkül. Akkor alakult ki köztünk az az ellentét amit most is tapasztalhatsz. A fotózás után én félre vonultam a stúdió egyik közösségi szobájába és váratlanul felbukkant ő is. Állítása szerint csak a mosdót kereste de ezt akkor se hittem el neki és most se hiszem. Folytattuk a stúdióban félbemaradt veszekedést majd ő távozott a szobából – direkt hagytam ki a történetből azt a részletet, miszerint Brett pont sírás közben talált rám. Úgy véltem, nem lenne helyes máris az első randink során felhoznom Daniel-t – Ezzel véget is érhetett volna a történet csak Brett véletlenül ott felejtette a szobában a telefonját mire én úgy döntöttem, hiába nem érdemli meg, vissza adom neki. Mire vissza értem a fotózás helyszínére, neki már hűlt helye volt így értesítettem a menedzserét aki tovább adta a telefont Brett-nek. Lebeszéltünk egy találkozót amire ő késve érkezett. A dolgok akkor csúsztak ki az irányításom alól, mikor pár firkász lekapott minket miközben váltottunk pár szót az utcán. Nem telt bele pár nap, máris a közös képeinkkel volt tele a sajtó. Én lettem „Brett Stilson következő áldozata" – idéztem gúnyosan mire Chris jó ízűen felnevetett – A sajtó robbanás hatására Billy magához hívatott és három hónapos szerződést ajánlott melynek lényege annyi volt, hogy némi fizetség fejében játsszam el Brett barátnőjét így még nagyobb hírverést hozva neki. Kreáltak nekünk egy filmbe illő love story-t és azóta a világ úgy ismer mint Brett Stilson barátnője. Röviden ennyi – zártam le a mesét aztán belekortyoltam a minőségi borba így csillapítva szomjúságomat. A sok beszédtől teljesen kiszáradt a szám.

- Elképesztő! – csodálkozott el Chris – Nem csak a menedzsment által kitalált történet filmbe illő hanem a valóság is. Szerintem megállná a helyét egy könyvben is – jegyezte meg mosolyogva amit én halk nevetéssel díjaztam.

- És mi a te történeted? Hogy lettél Brett sofőrje? – érdeklődtem kíváncsian miközben újabb darabkát vágtam le a csirkéből.

- Őszintén bevallom, az én történetem közel se olyan izgalmas mint a tiéd – kezdte szerényen aztán a kezébe véve a szalvétát, szórakozottan az ujjait kezdte törölgetni. Elmosolyodtam azon hogy milyen aranyosan próbálja leplezni zavarát – Valójában, akkor kerültem a céghez mikor két év után ott hagytam az egyetemet. Azt hittem ideális szakma lesz számomra a tanár hivatás, de tévednem kellett. Hosszas mérlegelést követően úgy döntöttem, abbahagyom amit a szüleim nem díjazta kitörő örömmel. Ott álltam 23 évesen, egy érettségivel és félbehagyott egyetemi tanulmányokkal a hátam mögött miközben ötletem se volt, mihez kezdjek az életemmel. A nénikém, aki akkoriban még ennél a cégnél dolgozott de azóta már felmondott, ajánlotta nekem hogy volna egy fiatal, feltörekvő énekes aki mellé sofőrt keresnek. Ez volt Brett. Még nem volt olyan őrületes felhajtás körülötte mint napjainkban így nem is igényelt olyan magas szintű védelmet, ezért jöhettem én a képbe. Meg volt a jogosítványom és egy pár hónapos tanfolyamot követően, felvettek mellé sofőrnek. Kezdetekben nagyon normális srác volt akivel jó kapcsolatot ápoltam viszont ahogy befutott a szekere, egyre lenézőbbé vált. Egyre kevésbé élveztem a közös utazásinkat de nem léphettem ki, hiszen akkor megint ugyanott tartottam volna. Végül megtanultam kezelni és lereagálni a rosszindulatú megjegyzéseit és fennhéjázó viselkedését míg ő is kicsit visszább vett a stílusából. Azóta felépítettünk egy biztos lábakon álló munkatárs viszonyt ami mindkettőnknek kényelmes. – fejezte be a történetet, én pedig azon kaptam magamat, hogy végig elnyílt ajkakkal, szinte ittam a szavait. A sztoriban valóban nem szerepelt se elhagyott telefon, se paparazzik viszont a maga módján, különleges és izgalmas volt. Leginkább azok a részletek ragadták meg a figyelmemet, amiket a feltörekvő, még a hírnév alján álló Brett-ről mesélt. Hogy nem mindig volt olyan bunkó mint most, csak a sztárság tette azzá. Valamiért az jutott eszembe, hogy talán mégse reménytelen, hiszen ha nem ilyennek született, még fel lehet benne ébreszteni a régi énjét. Csak szüksége volna valakire, aki visszarántja a földre.

- És nem bántad meg a döntésedet? – kérdeztem óvatosan mert nem tudtam, mikor tévedek ingatag talajra. Semmi esetre se szerettem volna neki kellemetlenségeket okozni a kérdéseimmel. Chris megkereste a tekintetemet és halvány mosollyal ajkain, lassan megrázta a fejét. Szemei mintha azt üzenték volna, nekem is szerepem van benne.

- Én hiszek a sorosban és úgy vélem, ennek így kellett történnie. Elvégre, ha nincs Brett, akkor lehet soha nem találkoztunk volna.